Két évvel a Top Gun után Tom Cruise megkapja első komoly, drámai szerepét. Mert ha sikerül túllépnünk Dustin Hoffman máig legendás, játékos, vicces-szomorú és egyben meghatározó alakításán, a Rain man (címével ellentétben) Tom Cruise filmje. Charlie Babbitté, akinek jellemfejlődése több, mint két órán át, gyönyörű, kimért ívben teljesedik ki.
Charlie Babbitt piti, tizenhat éves senkiből lett nagymenő. Önmaga erejéből, anya nélkül, egy idejekorán megszakadt, keserű apa-fia viszonyból (bármit is ért el, apjának sosem lehetett elég jó) teremtett magának egzisztenciát. Pont ezen gyökereknek köszönheti emocionális sérthetetlenségét, hogy egy arrogáns, cinikus, ravasz pöcs, akit csak a pénz mozgat, aki bárkin keresztülgázol, hogy elérje célját. Nem csoda, ha a film első felében a nézőnek semmi oka sincs rá, hogy szimpatizáljon vele. Aztán jön Raymond (Dustin Hoffman legendás autista szerepét olyan tökéletes, emberséges szenvedéllyel játssza, amely alapján talentuma a mai napig kétségbevonhatatlan).
Raymond (a kis Charlienak csak Rain man) az okozat. Ő az egyetlen aki képes rá, hogy felmetssze Charlie arrogáns, érzéketlen, pajzsként alkalmazott jéghideg személyiségét. Hogy a múlt sebeit egyszerre tépje föl és tapassza be, az egyke, elhanyagolt gyermekből kifejlődött férfit újra emberré változtassa. Raymond autista. Számára a világ rutinok, megszokások, időpontok, számok halmaza, amely folyton-folyvást nap, mint nap ismétlődik és amelyhez erőteljesen köti magát. Épp ezért Raymond világa konstans, repetitív, mely saját univerzumában éppúgy zajlik minden áldott nap. Charlie világa percről percre változik. Természete lobbanékony, haragja és dühe sodorja magával, érzései másodpercek alapján lüktetnek, vagy csillapodnak, ő az örök változó. Ez az oka, hogy a Rain man valójában Tom Cruise filmje.
Barry Levinson rendező pedig ezzel tökéletesen tisztában van. Így az arányokat, a súlypontokat mindvégig Charliera összpontosítja, de ugyanúgy középpontban tartva Dustin Hoffman-t, hiszen elvégre ő a címszereplő, ő a változások oka. Rendezése egy kalandos, izgalmas, komikumban gazdag road-movie dráma, mely több, mint két órán át siklik, hogy pontról pontra felmetssze Charlie emocionális páncélját, hogy megmutassa ez az egész sokkal többről szól, mint az idealista célok.
Úgy fest képet egy akkoriban még igencsak homályos betegségről, hogy megpróbálja azt nem állandóan a középpontba orientálni. Mindvégig megmarad reálisnak, giccsmentesnek, valódi érzelmekkel átitatott műnek. Hans Zimmer mesteri zenéje pedig egyedi összhanggal rezonál a két testvér történetére.
Charlie Babbitt a végére megérti, hogy nem feltétlenül az a fontos, hogy megnyerd a csatát, hogy te bizonyulj a jobbnak, hogy saját eltökéltséged, határozottságod és talpraesettséged mentén kivívd a győzelmet. A céljaid anélkül is elérheted, hogy megalázz, áttaposs másokon. Hogy az elveszett, szétrombolt családi köteléket te magad is képes lehetsz újraépíteni. 8/10