"Inkább legyek király egy este, mint balek egy életen át."

A legmegrázóbb, legsokkolóbb jelenet az, amikor Rupert Pupkin (Robert De Niro) saját képzelgését, tévképzetét és megszállottságát összemossa a valósággal. Amikor rajongásának tárgyával, Jerry Langford showmannel (Jerry Lewis) vitatkozik annak vidéki nyaralójában, ahová szerinte ő hívta meg és képtelen rá, hogy megértse ez az ember nem látja szívesen. Nem a barátja. Az a rész az, amikor ez a mindenáron híres komikussá válni akaró szerencsétlen félnótás története a totális abszurditásban visszafordíthatatlanul szomorúvá válik.

Martin Scorsese filmje az egyik legtökéletesebb leképezése a megszállottság diagnosztizálásnak, ami valaha készült.

Emlékeztek még 2011 leghangulatosabb játékelőzetesére? Leforgatták élőszereplőkkel. Csak én érzem úgy, hogy ebből a végtelenül szimpla történetből micsoda horrordrámát lehetne csinálni?

"A nagyobbnak mindig igaza van, még ha téved akkor is!"

Vadonatúj rovatunkban a füstös, bűntől bűzlő klasszikus és modern gengszterfilm zsánert fogjuk boncolgatni, aminek debütálását már olvashattátok Martin Scorsese egyik legnagyobb gengsztereposzának kritikájában. A továbbiakban felhasítjuk eme mocskosan gyönyörű műfaj szívét, hogy előszedjük belőle a legjobbakat. Igyekszünk a műfaj ékkövein kívül kevésbé ismert, de kiemelkedő minőségi darabokat is prezentálni nem csak Hollywoodból. Ajánlásokat, kedvencek felemlegetését, összehasonlítását pedig örömmel várjuk aktuális írásainkhoz, vagy eme poszt kommentjei közé.

Classic.

Mi is lehetne alkalmatlanabb időpont az Apokalipszis kirobbanására, mint James Franco házavató bulijának éjszakája, ahol az ízléstelenül berendezett szalonban megszámlálhatatlanul sok híresség szórakozik önfeledten, drog- és alkoholmámorban fürdőzve, hol vígan dalolva, hol egymást szívatva. Amikor aztán megnyílik alattuk a föld és megmagyarázhatatlan események sorozata köszön rájuk, megvadult csordaként tódulnak a biztos halálba. James Franco, Seth Rogen, Jay Baruchel, Jonah Hill, Craig Robinson és a meg sem hívott Danny McBride viszont gondosan elbarikádozzák magukat odabent, hogy tovább bulizva várják ki a nyilván hamarosan érkező mentőhelikoptereket. Amik mint rövidesen kiderül, nyilván nem fognak megérkezni.

King filmadaptációiból általában kétféle verzió létezik: az egetverően jó, és a borzalmasan rossz. Namost én azt mondanám, hogy a Tortúra a kettő között áll. A regényhez ezidáig (sajnos) még nem volt szerencsém, de a mozgóképen egyértelműen érezni, hogy túl sokat kurtítottak rajta, kivágták bizonyos részeit, melyek a King-regények nélkülözhetetlen, atmoszférateremtésben fontos alkotóelemei (a Holtsáv filmadaptációját is így sikerült elkúrni). De (!): mindezek ellenére a Tortúrának sikerül a jobbik halmazba csusszannia, ugyanis nincs híján mindennemű kisvárosi és idegeken trappoló hangulatnak.

Rettegés és rémület az Őrültek Házában

Az Outlast röviden összefoglalva egy belsőnézetes túlélő-horror, ami egy elmegyógyintézetben játszódik. Ez így nem hangzik valami érdekesen, de a Red Barrels csapata annyira ráérzett valamire, hogy gyorsan pontosítanom kell: Az Outlast egy olyan belsőnézetes túlélő-horror, aminek már az ikonjára is remegő kézzel lökdösöd oda a kurzort, mert a készítők még ebből az elcsépelt témából is olyat alkottak, amitől gyakran megtelik tartalommal a pelus. A történet szerint egy egyszerű riporter bőrébe bújva igyekszünk felderíteni a Mount Massive Elmegyógyintézet falai között folyó disznóságokat, ám a nyomozás pillanatok alatt szörnyű rémálommá válik.

Ha éjszakánként fura dolgok történnek a lakásban, először alvajáró gyerekekre gyanakszik az átlagos amerikai szülő, majd ha már minden racionális magyarázatból kifogyott, jöhetnek a földtől elrugaszkodottabb elméletek, mondjuk az, hogy „alien járt a házamban”. És ennyi. Ezzel az egyszerű húzással máris érdekesebbé, izgalmasabbá és emlékezetesebbé tehetjük az amúgy teljesen sablonos, a kísértetfilmek bevált hagyományait követő filmünket.

"Dzsészön itt van."

A hokimaszkfejű gyilkológépezet még mindig stresszes a múltja miatt, úgyhogy Utolsó fejezet gyanánt (haha), miután a harmadik részben kinyírták (haha2), megint csak visszakóvályog Crystal Lake faviskói közé, hogy a retardált szexuálisan túlfűtött csőcseléket egytől-egyig kivégezze.

Ó, uram! Irgalmazz!

Jó étvágyat a nachoshoz!