Még be sem hegedtek a Twilight okozta lelki sebek…
Még fel-feldereng rémálmainkban Bella savanyú képe és Edward rikító csillámteste…
Még javában igyekszünk feldolgozni mindazt az érzelmi törést, amivel Stephenie Meyer vámpírkultuszt gyalázó sorozata éveken át sokkolta szürkeállományunkat…
Még fel sem száradt a könnyünk, amit eme megindító franchise búcsúja csalt ki szemeinkből… - Ja, ilyen nem volt.

De mindegy is, mert máris itt a következő fájdalmasan kínos szerelmi történet, amit a természetfeletti vonal beleerőszakolásával próbálnak érdekesebbé, különlegesebbé és mindenek felett eladhatóbbá tenni.
Bekövetkezett az, amitől titkon mindannyian rettegtünk: a Twilight-klónok támadása megkezdődött. Hölgyeim és uraim, itt vannak az igézők!

Toriyama Akira, a shounen manga és anime istene végtelennek tetsző idő után újra tollat ragadott, s élete legnagyobb művéhez, a Dragon Ball Z-hez nyúlva egyből egy másfél órás movie-val örvendeztette meg rajongóit. Az Istenek harcára keresztelt eposz pedig tökéletes példája annak, hogy a mester miért is hagyta abba annak idején a sorozatot: mert bizony egyszer a legnagyobb zsenik is eljutnak arra a pontra, amikor kifogy az ötlettáruk.

Robert Hansen.
Egyszerű pék, szerető férj, gondoskodó családapa és az anchorage-i közösség megbecsült tagja. Szabadidejében szívesen vadászik medvére, farkasra, szarvasra… de legfőképpen prostituáltakra.
Robert Hansen Alaszka történetének „legtermékenyebb” sorozatgyilkosa.

Mintha el sem köszöntek volna. Ez az érzés kavarog az emberben miközben figyeli Kurt Sutter motoros vagányainak immáron hatodik évadja tartó menetelését. Tudván, hogy elértünk a végjáték kezdetéhez, a modern és mocskos Shakespeare-dráma fináléjának első etapjához. Így a tempóból, a nagy időugrásokból, a sokkolásból és mintha kissé a hangulatból is visszavett vett volna a perverz karmester. A tovább után spoilerek.

"Nem tudsz aludni. Lehet, hogy azért, mert késő éjjel mikor minden zaj elhal és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem. Azért, mert hirtelen minden annyira...üres."

Volt már olyan, hogy csak azért néztél végig egy filmet, mert akadt benne egy piszok jó figura, aki miatt nem tudtad otthagyni? Naná. Aki tulajdonképpen túlnő az egész filmen, pedig csak mellékszerepben tevékenykedik és a nézőnek végig az az érzése, hogy valójában a cselekménynek róla kellene szólnia, ahelyett, hogy ő csak kiegészíti azt. Ez a poszt most erről szól - és ha minden jól megy, akkor idővel állandó rovattá bővül.

Hölgyeim és uraim, kérem, foglalják el helyeiket! A most következő műsorszámot Sam Raimi prezentálja:
(indulhat a függöny!)
Az 1900-as évek hajnalán járunk. Egy szebb napokat is látott vándorcirkusz épp a maroknyi érdeklődő zsebeiből igyekszik néhány petákot kicsalogatni. Köztük van Óz is, a  hatalmas varázsló.
Nem, ez így nem igaz.

Óz ugyanis egyáltalán nem hatalmas varázsló, sokkal inkább egy önző, haszonleső, szélhámos nőcsábász, aki olcsó bűvésztrükkökkel és a „nagymamája zenedobozával” csajozik, miközben sikerről, gazdagságról és nagyságról álmodozva észre sem veszi, milyen kimagasló tehetséggel taszít el magától szerelmet, barátot, kollégát s mindent, ami fontos. Még az életét is majdnem eldobja egy futókaland miatt, ám a sors ad neki még egy esélyt, hogy bebizonyíthassa, nem is olyan rossz ember ő, és a tomboló hurrikán gyomrába keveredő hőlégballonját egy ismeretlen világba repíti.
Hölgyeim és uraim, készen állnak egy varázslatos utazásra? Akkor tessenek jó erősen kapaszkodni, mert rázós utunk lesz!