Az időutazós filmek általában mindig egy paradoxon, egy logikailag megkérdőjelezhető bukfenc miatt kapják a legtöbb kritikát. Az események láncolata ugyanúgy kell történjen a múltban, ahogy az már megtörtént egyszer, mindennek megvan a miértje, a sorsunkat úgysem változtathatjuk meg blablabla...az ismerős toposzok. Nos, ez a Hot Tub Time Machine esetében sincs másképp. Ezek a klisék ugyanúgy felütik fejüket, de itt a különbség annyi, hogy ez a frászt sem érdekel, mert közben sikerül annyit röhögni ezeken a barmokon, hogy mindez ne legyen kulcsfontosságú.

Korábban már feldobtunk egy rövidke ízelítőt az Eljövetel címre keresztelt, fiatal, tehetséges magyar kezek alkotta rövidfilmből, most pedig végre a teljes, nagyjából 20 perces produkció is megtekinthető. Előtte azért érdemes lecsekkolni a brigád előző művét is, mert a kettőnek van köze egymáshoz, még ha maradnak is elvarratlan szálak, kisebb hézagok a sztoriban. Ezek valószínűleg további folytatásokban kerülnek befoltozásra, de a megválaszolatlan kérdések ellenére is élvezetes mindkét filmecske. Elődjéhez képest az Eljövetel már szemmel láthatóan egy komolyabb forgatókönyvvel bíró horror, ahol a természetfeletti, misztikus hangulatra gyúrtak rá a fiúk és a lányok, méghozzá marha jó érzékkel, a kísérteties atmoszféra ugyanis kellőképp átjön a hátborzongató zenékkel és egész szép vizuális effektekkel kísért, a kelleténél egy picit talán lassabbra vágott, de baromi jó hangulatú filmből. Persze itt-ott néha megbicsaklik kicsit a forgatókönyv vagy a színészi játék, de a végére azon kaptam magam, hogy nekem ebből ennyi nem volt elég, és kár, hogy nem egy egész estét betöltő film született. Szóval le a kalappal a készítők előtt; szemmel látható a rajongás, a lelkesedés és a gondoskodás, amivel összehozták az Eljövetelt, ami kiemelkedő színvonalat képvisel az általam látott rövidfilmek között. Az egész szerkesztőség nevében további sok sikert és töretlen lelkesedést kívánok a csapatnak, és nagyon örülnénk, ha a későbbi műveiket is publikálhatnánk itt a blogon. 

A Fantasmania online játékbolt legújabb nyereményjátéka a már jól ismert szabályok szerint zajlik: 3 forduló lesz, melyek mindegyike egy-egy kérdést tartalmaz, a mindegyikre helyesen válaszolók közül pedig 3 db nyertes lesz kisorsolva. Egy Kirk és egy Spock játékfigura várja újdonsült tulajdonosait, valamint egy páros FILMSZÍNHÁZjegy is sorsolásra kerül a Pólus FILMSZÍNHÁZ jóvoltából. A figurák képei megtekinthetők alant, vagy a Fantasmania honlapján, ahol még számos Star Trek és egyéb figura is megvásárolható. 

1. kérdés: "Sorolj fel 4 karaktert az Enterprise legénységéből!"

Vitathatatlan tény, hogy a Bullet to the Head egyértelműen a videotékák polcaira való nyersanyag, VHS kompatibilis tucatakció, amelynek a mozivásznon nem sok keresnivalója van. DE, ettől függetlenül messze nem rossz. Habár, ahogyan mára a klasszikus értelemben vett videokölcsönzők, úgy a '80-as, '90-es évek stílusjegyeit felvonultató akciófilmek is szinte abszolút kihaltak. Stallone az utolsó, aki még hisz a létjogosultságukban. De valószínűleg ő is csak a nyugdíjba vonulás előtti pénzinjekció miatt teszi. A Fejlövés tucatfilm. A '90-es évek akcióinak terméke, amiből valljuk be azért mára nem sok jut.

Why is the Rum Gone?!

A ház maga a lidércnyomás. Állati tetemekből, koponyákból, csontokból és penészszagból sűrűsödik egy erdő közepi nyaralóvá. Nesze neked nyolcvanas évek! A rémmesék cselekménye konkrétan ilyen és ehhez hasonló viskók leírásával indul útjára a tábortűz mellett. Végtére a The Evil Dead sem más, mint egy rémmese: levágott testrészekkel, bugyborékoló habos-vérrel és nőket erőszakoló fákkal.

A második rész egyik leggroteszkebb jelenete a maga röhejes és brutális voltával ragyogóan vizionálja Brazília romlottságát. Egy rendőr saját értelmisége szintjéhez mérten idézi a "lenni vagy nem lenni"-t, miközben egy elégetett ártatlan civil áldozat foszladozó hullájának koponyájából húzza ki egyesével a fogakat, hogy azonosíthatatlanná tegye a tetemet. Erről szól a Rio-i szervezett bűnözés, az elkorrumpálódott zsarukról, drogról, kilóra megvett politikusokról és a halálosztagról mely kíméletlen gyilkológépek hadseregével tesz rendet a favellák között.

De kezdjük az elején.

Joseph Gordon-Levitt lassan generációja egyik legjobb és legnépszerűbb színészévé érik, és most mindezek tetőfokán először áll be a kamera mögé (de természetesen előtte is ott lesz), hogy prezentáljon egy filmet az izmokról, csajozásról, kúlságról és a pornóról. Persze ez csak arra ürügy, hogy beleessen Scarlett Johansson-ba, mint vak néni a kútba. Senki sem hibáztatja érte. Vigyázat, zúdul a hangulat!

A "2013 legvártabb vígjátéka"- cím első helyezettje.

Már vagy öt napja végeztem a Wire-el, és akármilyen furcsa már a másodikon éreztem magamon az elvonási tünetek különböző jelkombinációit. Azonnal letöltöttem a soundtracket, Omar-t és McNulty-t idézgetek random módon, és vehemensen keresem az utódját (ami persze nincs), úgyhogy van baj. Ettől persze titeket sem kíméllek meg kedves olvasók, így az, aki látta azért, aki nem az pedig azért hallgasson bele az 5-ből az általam legjobbnak tartott főcímzenébe.

Készítsetek elő egy tiszta alsógatyát, mert egy ilyen gigantikus trailer után garantáltan szükség lesz rá. Az eddigi előzetesek melankolikus-drámai hangzása egy mindent letaroló meteorit robajává erősödött, ami szétcsapja az agyadat. Eddig is félelmetes volt belegondolni, hogy milyen lehet, amikor Chris Nolan csillogó kreativitása találkozik Zack Snyder kimagasló vizuális érzékével, de ez az előzetes most konkrétan a földbe döngöl. 
Magyar premier: Június 20.