Száz százalékos szubjektivitással összeszedtünk nektek öt filmet, amiket mi fogyasztunk minden december végén a halászlé és a halálos túladagolást okozó sütemények mellé. Jöhetnek az egyéni toplisták, egyet- és egyet nem értések, de a lényeg ugyanaz: mindenki találjon magának néhány kedvére valót az eddig betárazottak mellé. Merry Christmas, bitches!
# Rare Exports (2010)
Én balga ezt a finn földről származó esszenciális gyöngyszemet csak tavaly abszolváltam, de eztán minden bizonnyal biztosítva lesz a helye a karácsonyi filmlistán. A finnek ugyanis a Jólopukki (így hívják náluk a Mikulást, bájos és komikus) mende-mondát nekiálltak becsomagolni jéghideg véres horrorba, de csak épp annyira, hogy egyszerre szard össze magad a félelemtől és a nevetéstől. Ez a groteszk kombináció pedig nem minden esetben működik zökkenőmentesen, ám ha igen (lásd még A Trollvadászt), akkor egy hihetetlenül intenzív és jópofa élményt garantál. Ráadásul karácsonykor, amikor amúgy is a "szeretet, család, rokonok, viták, nagy zabálások és ál-bájvigyorok" közepette ömlik a giccs mindenből és mindenkiből, akkor kifejezetten jól esik egy ilyen darab, ami véres mosollyal a pofádba vigyorog, hogy Boldog Karácsonyt kívánjon.
# Karácsony Artúr / Arthur Christmas (2011)
Az utóbbi években meglehetősen ritkán és nehezen találni a gyerekeknek szóló animációs műfajban olyan alkotást, amely nem válik émelyítően giccsessé, nem akarja legyömöszölni a torkodon minden egyes dialógusában a szeretet, család, hovatartozás fontosságának mondanivalóját. A Karácsony Artúr ebből a szempontból egy kifejezetten üdítő meglepetés, amely olyan fantáziával, humorral és fesztelen szeretetteljességgel mesél a karácsony ünnepéről, ami élményszámba megy. Apuka és anyuka nyugodtan leheveredhet a kényelmes kanapéra csöppségük mellé, mert ez a mese őket sem fogja hidegen hagyni. (kritika)
# Mindenki Megvan / Everybody's Fine (2009)
Kirk Jones családi drámája némileg kakukktojás, mert középpontjában nem a karácsony, hanem a hálaadás ünnepe áll, de ez az erényein mit sem változtat. Robert De Niro megöregedett karrierjének egyik legaprólékosabb, legemberibb alakítását nyújtva kalauzol el bennünket, egy életét a családjáért végigdolgozó hétköznapi kisember, apa és megözvegyült férj világába, aki elvesztette őszinte és szoros kapcsolatát a gyermekeivel. Emlékeiben azonban ugyanolyan tisztán él mindnyájuk ártatlan fiatalsága, amit ők maguk (Barrymore, Beckinsale és Rockwell kiváló mellékszerepekben) igyekeznek apró hazugságokkal apjuk számára fenntartani. De Niro figurája viszont nem hagyja magát és egyenként végiglátogatja összes utódját, hogy begyűjtse igenjeiket a Hálaadás napi kajálásra, de leginkább azért, hogy újra közvetlen kapcsolatba lépjen. Kirk Jones filmje végtelenül szomorú emberi dráma, amelyben az apró, de annál hangosabb pillanatok idézik elő a hevessé gerjedő szívdobbanásokat. De a végére garantáltan mindenki meglesz. Szíven kívül és belül.
# Reszkessetek, betörők! (1990)
Van, aki már agyfa*zt kap tőle, de számomra örök és felejthetetlen remekmű, amely gyermekkoromban mindig nagyban hozzájárult az ünnep hangulatához. És hát az egy dolog, hogy még mindig képtelen voltam felnőni, de most sincs ez nagyon másképp. Igazi klasszik. (Bővebben a kritikámban.)
# Tapló Télapó / Bad Santa (2003)
Mocskos, büdös, tahó, trágár, visszataszító és minden olyan negatív jelzőt tessék ideképzelni, amely totálisan ellentétes a karácsony szellemével. Mégis valahol a rengeteg vodkás üveg, a cinizmus, az arrogancia, az önbecsülés, megkeseredettség és a közöny okozta kátrány alatt egy feles pohárban ott a lélek. Ezért van az, hogy az évek során egyszeri szórakozásból Terry Zwigoff (Ghost World) filmje magabiztosan előlépett a "legkedvesebb" szórakozásommá az ünnepek alatt. Pofátlan és cinikus. Imádni való. (kritika)
