Azzal, hogy Matthew Vaughn kiadta a kezéből a projekt dirigálásának jogát, Mark Millar baromi sikeressé vált képregényének filmvásznon való folytatásának a minősége kétségessé vált. Ennek a ténynek pedig bizony volt létjogosultsága, mert a második részből hiányzik mindaz a kúlság, lazaság, humor és kínmentes önirónia, ami olyan zseniálissá avanzsálta az első részt. Igen: a Kick-Ass baszott jó műfaji bravúr volt 2010-ben.
A folytatás suta, eltökélt koncepció nélküli akció- erőszak- és humorkombó, amely ugyan képes működni néhány eltalált és totálisan elszállt akciójelenetében, de az előd nyomának közelébe sem tud érni. Szinte negálja mindazt, amit az első rész olyan faszán körülír. Az utcán egyre elszaporodó hétköznapi szuperhősök száma a legtöbb esetben inkább röhejes, mint sem vicces és túlságosan alulmotivált. A bosszú nem elég tökös, a poénok véznábbak, a karakterek kidolgozatlanabbak.
Kick Ass és Hit-Girl párbeszédei ugyan kezdetben szórakoztatóak, de hétköznapi problémáik nem passzolnak igazán a kontextusba, nem simulnak olyan tökéletes harmóniával a cselekménybe, mint tették azt anno. Hit-Girl középiskolás problémákkal küszködik, amiknek súlytalanságánál Kick Ass újra szuperhőssé válni akarása erőltetettebb csak.
Ráadásul a minőség, a speciális effektek gyakran egy b-film foszló minőségét idézik (mik azok az odavetített hátterek), az akciójelenetek gyakran inkább csak kúlnak akarnak tűnni, de nem ütnek eléggé hozzá.. Ha mégis, ahhoz Jim Carrey-nek elég sok köze van, aki az egyik legfaszább újonnan importált karakter lehetett volna a folytatásban, de olyannyira látványosan képtelenek voltak semmit sem kezdeni vele, hogy gyakorlatilag megkérdőjelezhető a szerepe. Gyakran öncélú pózerkedés az egész, ami nem akkora baj, mert a Kick Ass univerzumban ez a jellemző mindig is ott volt, csak most rosszul van alkalmazva.
Néha azért működik a cucc: a popkult-utalások még mindig hatásosak, a lassítottan fröccsenő vér, a túlzásba vitt explicit erőszak azért még mindig vonzó, hiába kevés mögötte a tartalom. A zenék bárgyúbbak, de ha nem döglik be a gépezet pumpálnak némi adrenalint a képregényes panelek közé és olykor a narráció is egész találóan tálalja a történéseket.
De mégis fájó, hogy az észvesztően szexi, brutális és zsigerből jövő alapkoncepció, amely totális agyamentségével mocskos élvezetes hullámvasúttá tette az első részt, mostanra csak nyomokban található meg, és akkor is hamar eltűnik.
Ajánlom Vaughnnak, hogy a szintén Millar alapanyag (The Secret Service) megfilmesítése megérje az árát annak, hogy lemondott erről a filmről. 6/10