Nem egyszerű feladat, de Michael Bay-nek sikerült megtalálnia azt a témát, amely az ő stílusához abszolúte passzol. Buta, prosztó testépítőlegények wannabe gengsztert játszanak a csillogó Miamiban, élik az amerikai álmot, tesztoszteront izzadnak szilikonkurvákat döngetnek és mindenkinél keményebbnek érzik magukat - mondjuk fizikailag erre nem is lehet panasz. Mert az a helyzet, hogy ennek a trúsztori alapján forgatott akcióvígjátéknak piszkosul jól áll a rengeteg lassítás, az élénk színezés, az üvöltő hangeffektek, a naplementében krúzolás és a csillagos zászló a háttérben.

Az igaz történetet feldolgozó emberrablás ugyanis fürdik az iróniában. Bay eszköztára mind-mind az eltúlzott banalitást, a pátoszt, az inkompetenciát, a mértéktelen butaságot és az erőszakot olyan gyönyörűen vágja Amerika pofájába, hogy azt élvezet nézni.

Pláne úgy, hogy akik mindehhez asszisztálnak, tökéletesen teszik. Ugyanis az izomszagtól bűzlő trió frenetikusan működik együtt. Improvizálnak, bohóckodnak, komolykodnak és ráadásul mindezt a saját szemszögükből narrálják - remek húzás Bay-től. Az egész film talán legmeghatározóbb, legszórakoztatóbb csúcspontja a félelmetes méretűvé duzzasztott Rock játéka. Egy parádé a csávó: kínos, kúl, röhejes, vicces, robosztus és mocsok laza. Egyre igazabbnak tűnik, hogy ebbe az ex-pankrátorba még a végén tényleg kiderül, hogy szorult némi színészi tehetség és ha megfelelő kezekbe kerül, rászabott karaktert kap, akkor működik a srác. Mark Wahlberg meg Mark Wahlberg - nem véletlen, hogy a legjobb szerepe az, amikor pornóst játszik.

Szóval az irónia és a paródia barnítókrémként csillog a mozi strukturális vázán és csak alkalmanként döccen meg. Mert előfordul, hogy az ember nem tudja eldönteni, hogy Bay most csak viccel, vagy véresen komolyan oktat, sulykol és meg akar fogalmazni valami olyat, amihez nincs elég szókincse - a Spring Breakers-nek ez idén százszor jobban ment, de az egyébként nem rossz próbálkozást is értékelni kell.

És a szép az, hogy Bay nem alkuszik: rombol, büntet, pörög, szédül, gyilkol, seggről szippantja a kokaint, végtagot amputál és a képünkbe vágja ennek az egész elcseszett szituációnak az emberi mértéket meg-meghaladó röhejességét. Nem felejt el emlékeztetni, hogy igen, ez még mindig egy igaz történet, akármennyire banális, buta és hihetetlenül közönséges. Ez Amerika. A csávók élik az álmot. Csak kell hozzá némi szteroid. 7/10