Érdekes dolog ez a kíváncsiság. Alap esetben nem rossz vagy káros: felfedezésre sarkall, új dolgokat ismerhetünk meg a kis hanggal a fejünkben, mely egyes esetekben viszont korrigálhatatlan tévútra vezet minket. Engem. De akkor miért magyarázok erről a fránya kíváncsiságról? Hogy jön ez ide? M. Night Shyamalan és a kíváncsiság együtt halálos kombinációnak bizonyul, utóhatásait pedig még mindig érzem. Ez a csoda pedig A Föld után névre hallgat.
De hogy ne a trendbe beálló majmok közé tartozzak, akik elvből szidják a jó Direktor urat, szidom mindjárt magát Will Smith-t is, aki ezt az egészet egy hűvös, vagy éppen meleg éjszakán megálmodta, és szidom azóta is, hogy eldöntötte: neki ezt meg kell csinálnia.
Vagy csináltatnia, hiszen mégsem ő rendezte a halott planétára való véletlen kitérő történetét, de hogy pont egy máglyán égő rendezőt kérjen fel vágyálmának világra hozásában, az már nagyobb bűn, mint a paráznaság. Mert A Föld után egyébként nem halálra ítélt förmedvény, csak éppen azok tették azzá, akik dolgoztak rajta. Pontosabban: egy tét nélküli, összetákolt valami, ami még azzal sincs tisztában, hogy folyamatosan önmaga seggében portyázik, elkerülve a szórakoztatás bármilyen formáját.
Konkrétabban? Kitai (Jaden Smith) önfejű kadét, akit mellesleg egocentrikus vonásokkal is megáldott az élet, emiatt a kiképzői nem tartják alkalmasnak, és további kiképzést szabnak ki rá. Ez, mondhatni szégyennek tekinthető, ugyanis édesapja (Will Smith) az egyik legjobb katona messze „földön”, aki fiát is önmaga tükörképére akarja formálni. Hűvös, formális a kapcsolatuk, ezért némi ráhatással úgy alakul, hogy a fiú elkíséri apját egy küldetésre, hátha nagyobb cimborákká avanzsálnak. Ahogy lenni szokott, itt romlik el minden: a hajó lezuhan, pont a Földre, mely minden négyzetmilliméterével azon munkálkodik, hogy a két túlélőt a földdel tegye egyenlővé, az apa haldoklik, és a magát valamire is tartó fiún áll vagy bukik a dolog.
Jelentem: bukik. A Kitai-t megformáló Jaden Smith a férfi Kristen Stewart, és ez még nagyobb sértés, mintha azt mondanám, hogy Taylor Lautner alá helyezem az egyébként pofátlanul fiatal Smith-porontyot (előbbi legalább ki van gyúrva valamelyest). Shyamalan nem ott véti a legnagyobb hibát, hogy a forgatókönyv (vázlat) elkészítésén dolgozott, hanem hogy engedett Will Smith parancsoló szavának, és a kölköt vászon elé merte helyezni. Szegény srác azt sem tudja, hogy mit kell tennie: bőgjön vagy indiánszökellésben szedjen pitypangot a réten? Abban tetten érhető a tapasztalatlansága, hogy azt sem tudja látszólag, hogy miként is kéne viselkednie egy drámai szituációban. Szó mi szó, filmbeli apja sem könnyíti meg ezt az utazást, ugyanis akkora tahó a csávó, hogy a fiát is egyszer tegezi, egyszer pedig katonai parancsokkal, hűvös utasításokkal látja el. Nem mentség ám, hogy mindkét lábad törött, haver.
Visszatérve az indító gondolatokhoz, A Föld utánból még lehetett is volna valami. No, nem válna soha klasszikussá, attól igen csak messze állt volna bármilyen erős forgatókönyvvel, de amit Shyamalan művel, az megbotránkoztató. Olyan egyszerű az amúgy igen veszélyes túlélőpróba, hogy egy bővített mondattal sokat mondok. Ezt én egy teljes bekezdésben ecseteltem, és még tudnám csinosítani, mert nem tértem ki mindenre. Shy (rövidítsünk) pedig éppen azon dolgozott, hogy minden izgalmat kiöljön a kalandból. Főhősünk minden valamirevaló teremtménnyel megütközik, természetesen elvégzi a feladatát, amivel felettese megbízza, és tiszta boldog mindenki. Csak a néző nem, mert egyébként halál unalmas, ahogy ez a nyikhaj megy A-ból B-be, szépen fényképezett tájakon halad, de olyan buta helyzetekbe keveredik (még hogy a majmok megijednek a víztől, még hogy nincs oxigén a dzungelben, még hogy a turulmadár a segítségére siet, még hogy egy halálos lótetű elbukik a vele való küzdelemben), ahonnan nincs megállás a szakadék felé. Már nem is merek szólni a CGI-ról.
Ez van, A Föld után nem égetnivaló szar film, csak éppen a legrosszabbat sikerült belőle kihozni. Nem köt le, jobban el van nyújtva, mint egy rétes, ami be akar kerülni a Guiness Rekordok könyvébe, és a játékidő még így sem több kilencven percnél. Konklúzió: maradj távol tőle, vagy készülj az időhúzásra. 4/10
