A ház maga a lidércnyomás. Állati tetemekből, koponyákból, csontokból és penészszagból sűrűsödik egy erdő közepi nyaralóvá. Nesze neked nyolcvanas évek! A rémmesék cselekménye konkrétan ilyen és ehhez hasonló viskók leírásával indul útjára a tábortűz mellett. Végtére a The Evil Dead sem más, mint egy rémmese: levágott testrészekkel, bugyborékoló habos-vérrel és nőket erőszakoló fákkal.
Nincs történet, sem karakterek. Raimi nem vesződik olyan felesleges dolgokkal, mint karakterábrázolás, dramaturgia és egyéb baromságok. Szereplői csupán az instant importált nyers hús definíciójának felelnek meg, hiszen a színészetet ők is maximum csak látták valahol. De annyi ide elég is lesz. A koncepció nem változik a tálentumtól.
Mint mondottam nincs cselekmény. Az, hogy beautózik néhány suttyó egy házba, még nem nevezhető szkriptnek. Raimi úgy, ahogy van, ezt az egész démoni őrületet bezárja egy faládába (bazdmeg, kis költségvetés!). A szereplők nem éreznek, olyanok, mint valami bábuk egy szalonban. Onnantól kezdve, hogy elkezdődik parti a külső világ megszűnik, ez a szürreális démoni-zombi tébolyultság veszi át a helyét, melybe olykor-olykor becsordogál némi romantikus patakvér. Azért, hogy nyilvánvaló legyen, hogy ez több, mint valaminek a komolyan gondolása (a másik oldal).
Megmondom mi ez: túlélő-horror szimulátor. Te vagy Ash (Bruce Campbell, színésznek kinevezett egyén) a pálya egy faház, a sztorit egy gyors intro formájában vázolták, a kép nem túl éles, de legalább a hanghatások parák. Éld túl! A környezetedben fellelhető tárgyak használhatóságára hamar rájössz, mert maga a játékmenet kényszerít rá.
Figyelj az ajtókra - alul, elől, hátul. Ha a barátnőd az egyik pillanatban kigúvadt fehér szemekkel nem fogja be a lepcses száját, még akkor sem, amikor két nagyot lekeversz neki, a következő pillanatban ne hidd el, hogy meggyógyult. Ő már nem tiéd. Tudom, hogy nem könnyű, de darabold föl, apró kockákra. A tahó bunkó barátod, aki a nővéreddel kavar mindig csak magára gondol, ezt tudhatnád. És nem, ő sem marad életben. Csak magadra számíthatsz. Mit vártál?! Ez egy szimulátor.
A trükkökkel, maszkokkal, spriccelő tejjel és érdekes bomlási folyamatot produkáló démonszállta halottakkal ellentétben a hanghatások ma is állják a sarat. Azok a nyöszörgések, fájdalmas üvöltések, rekedt sikolyok a mai napig frászkeltőek. Persze, csak akkor, ha már eljutottál arra a szintre, hogy az egész Evil Dead-jelenséget a helyén kezeld magadban. A maga brutálisan eltúlzott erőszakosságával, groteszk görcseivel, apatikus érzelemmentességével. Ez a sokk, a túlzások, a határok abszolút módon való, szinte karikatúraszerű kiszélesítésének magadévá tevése teszi Raimi '81-es horrorját élvezhetővé. Mert az, csak nem a klasszikus értelemben vett filmszerűségében. 6/10
