Ez a rovatunk olyan, mint egy zombi: gyakorlatilag már halott, de időnként feltámad. Legutóbbi ilyenjekor a Geekz urát Wostry Ferit faggattuk, most pedig szintén az említett blog legtermékenyebb szerzőjével dumáltunk. Hollywoodról, a brand-központúságról, hogy Michael Cera-ból akcióhős lesz-e, a hazai filmgyártás pocsolyamedréről és persze favoritokról.
Ha nem túl indiszkrét és szupertitkos akkor az első kérdésem, hogy pontosan mivel is foglalkozol?
Külkereskedelemben utazom, konkrétan cipőben, főleg jobb híján - azt rég feladtam, hogy írásból éljek meg, nem tudom felvállalni azt az egzisztenciális bizonytalanságot, ami azzal járna.
A munkádból kifolyólag mennyi időd jut a blogolásra?
Hol több, hol kevesebb, de marhára szeretek írni, ráadásul nálam ez is egy módja a hétköznapi ügyek-bajok, frusztrációk levezetésének. Szóval nekem az írás nem munka, hanem a szabadidőm része, nagyon ritkán érzem kényszernek.
Hogy állsz Hollywood-al? A blockbusterek szerinted mennyire laposodtak el, illetve mennyire mernek bevállalni, belevágni egy-egy rizikós projektbe?
Mindig jönnek ki filmek Hollywoodból, amik tetszenek, de egyébként nagy általánosságban laposodnak, persze, ez egyenes következménye a brand-mániának: azt kell adni a nézőnek, amit már ismer, isten ments, hogy meglepetés érje, mert az arra adott reakciót a marketingesek nem tudják kalkulálni. Hollywood borzalmasan fosik bármiféle rizikótól, az egész brand-őrület abban a felfogásban gyökeredzik, hogy a kockázatot ki kell húzni az egyenletből. Ami persze lehetetlen, mert tuti recept nem létezik, ezt számtalan bukás bebizonyította már. Ettől függetlenül biztonságosnak vélt keretek, börtönrácsok közé szorítják az egész filmgyártásukat, szóval a lehetetlen hajszolásával nyírják ki a kreativitást. Tiszta agyrém, ami ott megy. Nem akarom a Battleshipet cincálni, mert elegen megették, és különben is, az olyan, mint egy szellemi fogyatékoson poénkodni, de mégis, hogy jutott bárkinek eszébe, hogy megcsinálják azt a filmet? Merthogy nem történetmesélési szándék volt a kiindulási pont, az kurvabiztos. Nem, volt egy parlagon heverő brand, ami ürügyként szolgált, hogy elverjenek párszáz milliót, és remélhetőleg keressenek többször annyit. Ez van Hollywodban: nem történetet mesélnek, hanem ürügyet keresnek a filmkészítésre.
Ki lehet az új úttörő a nagyfilmesek közt?
Senki, mert az úttörés nem rajtuk múlik. Persze, van pár nagy rendező, akiknek a filmjeik pofátlanul nagy pénzeket termelnek, és a stúdiók nagy becsben tartják őket, de ők sem tudnak csodát tenni, csak annyit, hogy a meglévő rendszerből kihozzák a legjobbat. Kissé gusztustalan hasonlattal élve, olyan ez, mint a politika. Mire egy idealista, jószándékú, kreatív valaki bejárja mindazt az utat, aminek a végén változathatna a rendszeren, addigra az út során a rendszer már bedarálta. Minden a marketingesek kezében van, és nem látok esélyt a változásra. Az a baj, hogy ez az egész brand-központúság már olyan mélyre ivódott, hogy csak egy generációváltás tudná kipurgálni, annak meg benne van a nevében, hogy nem egyik napról a másikra fog megtörténni.
Melyik műfajról tudod elképzelni a közeljövőben, hogy radikális változáson mehet keresztül?
Ha még mindig Hollywood kontextusában beszélünk, akkor egyikről sem. De egyébként is, annyi trend, irányzat, stílus van, hogy szerintem már csak specifikus alzsánerekbe lehet tartósan újat hozni. Pl. szerelmes tinisztorit lehet csinálni a vámpírmítoszból. De annak is megvan az ellentrendje. Ha jön valami új, akkor azt egyrészt hamarosan elkedzik posztmodernesen kiforgatni, másrészt gyorsan felerősödik mellette az oldschool is.
Az utóbbi pár év amerikai független filmes felhozataláról hogy vélekedsz? Mi volna az, amit mindenképp kiemelnél, ha kérdeznék (tehát most)?
Az amerikai független film nagyon nagy merítés, sokkal nagyobb, mint a koncentrált Hollywood, úgyhogy nehéz egységes képet alkotni róla, de azért ott is megvannak a preferált stílusok, történettípusok, trendek, pl. a feelgood coming-of-age sztorik vagy a kisvárosi drámák, és ezek néha ugyanúgy ellaposodnak, mint az álomgyári produktumok. Viszont a függetleneket nem ugatja le a válluk fölül egy pénzeszsák, úgyhogy sokkal többször képesek meglepni. Az utóbbi időben a Különc srác feljegyzései, a Holdfény királyság, a Messzi dél vadjai, a Ház az erdő mélyén tett így, meg a Safety Not Guaranteed, aminek rendezője most a Jurassic Park IV-en dolgozik, szóval béke az ő kreativitásának poraira is.
Amerikai vagy Európai filmipar? Melyik volt a legutóbbi európai film, amitől leesett az állad?
Nincsenek különösebb nemzeti/kontinentális preferenciáim, meg az európait az amerikaival egyébként sem fair szembeállítani, mert előbbi értelemszerűen sokkal változatosabb, sokrétűbb. Legutóbb a Livide, A vadászat és az Őrült szerelem balladája kapott el, illetve a Searching for Sugar Man, ha a dokumentumfilm is ér. De ha valami tényleg nagyon nagy hatásúig akarok visszamenni, akkor a Faun labirintusa.
A hazai filmgyártás mondhatni nem lubickol a jobbnál jobb filmekben. Szerinted ennek mik lehetnek az elsődleges okai? Az utóbbi 5 évből milyen magyar filmre mondanád azt, hogy "ez igen, van benne spiritusz"?
A hazai filmgyártás már nem állóvíz, hanem kiszáradt pocsolyameder. Hogy ennek mik az okai, arról inkább olyanokat kéne megkérdezni, akik nem ábrándultak ki az egészből már rég, és még követik a híreket. Én már csak kábé évente egyszer kellemesen meglepődöm kicsit, hogy a körülmények ellenére még mindig tudnak olyan filmek születni, mint A nyomozó, A vizsga, a Köntörfalak vagy a Final Cut, bár utóbbi ugye pont az áldatlan állapotok miatt létezik.
Mik azok a filmek (akár idei, akár régebbi), amelyeket mindenképp behoznál a hazai mozikba, attól
függetlenül, hogy esetleg csekély bevételt generálnának csupán?
Csak úgy poénból? Mondjuk Különc srác feljegyzései, Ház az erdő mélyén. Meg persze az új Evil Dead, de ezt inkább csak "kötelességből" mondom. A kíváncsiságom sokkal nagyobb, mint a bizodalmam benne.
Térjünk vissza egy kicsit Amerikára. A fiatalabb, feltörő színészgenerációból kik volnának azok, akik még sokra vihetik?
Pl. Chloe Moretz, Ezra Miller, Aubrey Plaza, de ezt lehetne folytatni sokáig, mert tehetség rengeteg van. Azzal sose volt baj, a lehetőségeikkel meg a döntéseikkel lehet.
Kiből lehet akcióhős-ikon?
Dunsztom sincs. Chris Hemsworth? Vagy Michael Cera, végülis ma már ugye bárki lehet akcióhős...
Rendezők közül kikben látod, hogy a karrierjük magasan ívelhet felfelé a jövőben?
Nagyon bízom a sci-fi friss reménységeiben, Neill Blomkampban és Duncan Jonesban, mégha utóbbi Forráskódja nem is sikerült túl jó. Azt ellenben szeretném, ha J.J. Abramst elfelejtené a világ. Zack Snydert meg méginkább.
Ha minőségileg össze kellene hasonlítanod az amerikai filmeket a tévészériákkal, mit mondanál miben kiváló az egyik, és miben a másik? Mennyire követed az amerikai országos illetve kábeles sorozatokat? A még futók közül melyik a favoritod?
Hollywood és az országos csatornák kb. ugyanaz a tészta, a kábeles csatornák érdekesebbek, mert merészebbek. Fantasztikus karakterrajzok vannak náluk, meg kell csak nézni a Breaking Bad-et, egy csoda, amit művelnek benne. Vagy a Vikings vagy a Sons of Anarchy, meg a Newsroom is remek, de én az utóbbi másfél évad után teljes mellszélességgel kiállok a Walking Dead mellett is. A Trónok harca pedig arra jó példa, hogy Hollywood feldughatja magának a százmillióit - mert persze, ennek a sorozatnak sem tenne rosszat a még nagyobb költségvetés, a hatalmas csaták, a grandiózus helyszínek etc, de lám, ha jók a karakterek és a sztori, az visz mindent. Az országos sorozatoknál amúgy nagy szívfájdalmam a Vegas, ami egy nagyon az én szájízemnek való koncepcióból indít, de mivel a CBS-nél fut, soha nem fog túllépni az aranyos, konformista kis krimi kategóriáján.
Térjünk rá egy kicsit a blogra. Ugyanaz a lelkesedés van benned, mint amikor elkezdted, vagy azóta átalakult, érettebbé vált? Esetleg kissé csillapodott?
A kezdeti lelkesedés mindig csillapodik, akármilyen élethelyzetről beszélünk, de mondjuk úgy, hogy a kezdeti lelkesedés utáni kezdeti csillapodás után beállt egy stabil szintre. Szeretem csinálni, és ebben ugyanúgy megvan a gyermeki lelkesedés, mint az érettebb hozzáállás. Egyébként, bár ennek a, hogyismondjam, kommunikálásával nem foglalkoztunk, de február óta én főszerkesztem a blogot, mert Wostry, ahogy anno mondta is nektek, egyszerűen nem ér rá aktívan foglalkozni vele, és ő meg a többiek engem buktattak fel a helyére.
Az évek folyamán mi volt az első fordulópont a blog történetében, ami jelentősen előrelendítette a dolgokat? Hogy emlékszel vissza a kezdetekre?
A kezdetekre sehogy, mert már ment egy ideje a blog, amikor engem felkértek a csatlakozásra. Addigra forogtak a fogaskerekek, többé-kevésbé úgy, ahogy ma is, szóval passz.
Mi a véleményed az idei nyári felhozatalról? A moziban nyaralunk?
Ne legyen igazam, nagyon ne, de én csalódások sorozatát prognosztizálom, és nekem már meg is volt az első a Vasember 3-mal. Van jó pár film, amire kíváncsi vagyok, de az Elysiumon, és talán, TALÁN a Pacific Rimen kívül nincs egy sem, amiben tényleg tudnék bízni. Emitt egy kontár Zack Snyder rondít a képbe, amott egy régi, egykor markáns megkülönböztető jegyekkel rendelkezett sci-fi franchise-t gyúrnak bele a nagy hollywoodi homogenitásba. A World War Z-t meg inkább hagyjuk is.
Búcsúzóul mit ajánlanál az olvasóknak, melyik nyári blockbusterre váltsanak jegyet feltétlenül?
Nézzenek inkább fasza '40-es, '50-es évekbeli film noirokat! Na jó: Elysium.
Köszönjük az interjút Csabinak, geek-témákban való elmerülést és további rengeteg fasza kritikát, elemzést várunk továbbra is!