A sorozat történetében először körvonalazódott bennem a gondolat, hogy a kezdőepizód csak egy szépelgő tiszteletkör Westeros különböző felségterületein. A második évad zárása után villámgyorsan elkezdték toldozni-foltozni a szálakat, megmutatni, hogy kivel mi van és éppen merrefelé nyitogatja szárnyait. Ezzel nincs semmi gond, mert ez a GoT szíve-lelke. De most mégis az az érzésem támadt, mintha már egyik sem lenne neki, csak rutinos fecsegések, kiszámított soft-pornó jelenetek, éppen csak felvillanó speciális-effektek zsúfolódtak több, mint ötven percbe és az éljenző kritikákkal ellentétben nekem ez kevés volt. Spoilerek.
A könyvek ismerete nélkül, egy év elteltével jó, ha a főbb karakterek nevei eszembe jutnak, nem, hogy a kevésbé jelentős, háttérben meghúzódó figuráké, de mint mindig most is Tyrion szállítja a lehető legélvezetesebb pillanatokat (nélküle azt hiszem már csak Daenerys gyönyörű szemeiért maradnék).
Mintha kissé ellaposodott volna a szarkavarás és a tét emelkedésének érzése is tompább lenne. Persze tudom, ez csak egy felvezető epizód (örüljek, hogy egyáltalán volt sárkány meg cici, mi?!), de egyrészt pont ezért kéne erősebbnek lennie, másrészről pedig...
...pedig, őszintén szólva olyan érzést kelt, mintha a Trónok Harca évadok óta, epizódról-epizódra haladna egy esemény, egy hangulat, egy nagyon lassan és nehezen elérhető végcél felé, de sosem érkezik meg. Tessék, kimondtam, a rajongók lángvörös tüze égesse el a lelkemet. Nem győzött meg a folytatás. 6/10
