Voltak idők, amikor még egy jóravaló ember sem ismerte a The Walking Dead-et, és nem bélyegeztek meg minden, a témában fellépő alkotást, csak azért mert élőhalottak kerültek a középpontba. Ezt a megállapítást egyesek tartják, mások vitatják, az viszont biztos, hogy készül még érdekesség a témában a nagy név mellett.
Az In the Flesh koncepciójára nem mondható, hogy feltalálná a spanyolviaszt, inkább csak érdekes nézőpontot helyez a középpontba. Az élőhalottak társadalomba történő visszaintegrálása, mint lehetséges folyamat képezi a BBC új sorozatának alapjait, ez természetesen rengeteg problémát vet fel.
Főhősünk, Kieren is egy zombi, aki úgy tűnik, jól viseli a stresszben gazdag eseményt, melynek folyományaként orvosi vizsgálatokon kell megfelelnie, csoportterápián beszél társaival a félelmeiről, hogy visszakerülhessen családjához, és gond nélkül élhessen velük tovább. Rémálmai még leányálomnak tűnnek amellett, hogy a társadalom egy része fokozott hajtóvadászatot indít a visszailleszkedők ellen, természetesen az egyház markában egyesülve. A család óvatosan viselkedéssel, de mindent megtesz annak érdekében, hogy fiuknak könnyebb legyen a túlélés, ám nincsenek könnyű helyzetben, főleg ha egy olyan kommunában élnek, ahol mindenki ismer mindenkit, és gondolkodás nélkül citálnak ki az utcára az éjszaka közepén egy járkálót, még ha az látszólag problémamentes is, még ha nem is így hívják őket a sorozatban.
A felütés tehát a Les Revenants csapásirányán halad, és leginkább a helyszín adta individuuma miatt emeli ki a kínálatból. Az angolok kimértsége, a főszereplő minimalizmusa, és a környezet fakósága házasítva a félig holt, ám visszatérni vágyó megbélyegzettekkel egyszerre nyomasztó és drámai. Van itt természetesen párhuzam a rasszizmussal, bár ez fakadhat abból is, hogy a zombik itt sem simogatnivaló házimacskaként kezdik pályafutásukat, hanem igenis sok halálért felelősek, és gyakran a saját családjuk is fenntartásokkal kezeli a visszakerülésüket.
Előre borítékolható, hogy nem lesz kultikus sorozat az In the Flesh-ből, hiszen nem kimondottan eredeti a felvetése, viszont annál rövidebb, hogy a legteljesebben kibontakozhasson. A téma kedvelői tegyenek vele egy próbát, mert a zombi kultúra kérdéskörének vitatása során érdemes több nézőponttal is megismerkedni, főleg hogy az angoloknak is van hozzászólnivalójuk. 7/10