Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Lopott szavak / The Words (2012)

2013.02.06. 19:00 stikli0

Keretes elbeszélések

Nem ritka a filmgyártásban, hogy egy ötlet megvalósítása bizony jó néhány évet várat magára attól kezdve, hogy a rendező(k) fejében megszületik a szkript. Pontosan ez a helyzet Lee Sternthal és Brian Klugman első filmjével is, melyben Bradley Cooper újra egy plágiumgyanús sztoriban kerül középpontba.

Arra a kérdésre valószínűleg csak a két rendező tudna értelmes választ adni, hogy miért igazolták le már a film kezdeti fázisában azt a Bradley Coopert, akinek hírneve még a béka feneke alatt tündökölt és a Másnaposok-hisztéria is jó néhány évre rá következett, azonban elmondhatjuk, hogy jó üzletet kötöttek. Mindegy, hogy a Lopott szavak már 1999-ben megszületett, casting terén viszont csak Olivia Wilde felett járt már el rég az idő, a plágium-kérdés továbbra is egyre aktuálisabb lesz manapság. Az már más kérdés, hogy teljes kategória – és stílusváltáson kellene átesnie az egész filmnek ahhoz, hogy kellően komolyan lehessen venni.

Talán a tíz év lehet a ludas, talán nem. Gondolná az ember, hogy ilyen tetemes idő alatt csak kiforrja magát a más tollával való ékeskedés története, de az olyan haloványként mutatkozott be 2012 derekán, hogy egyedül keretes szerkezete felett lehet még szó nélkül elmenni. Nem is kérdés, érdekes, hogy az említett szerkezetet hogyan használják fel a direktorok, az már szomorkodásra adhat okot, hogy három elsőre érdekesnek tűnő nézet közül gyakorlatilag az alibiként szolgáló képes a legjobban szórakoztatni a nézőt. A legmélyebb réteg ugyanis tényleg rejt magában potenciált: a fontossági kérdés tisztázása, a teljes elidegenedés a családtól, érdekek ütközése szolgáltat annyi drámai konfliktust, hogy legyen értelme foglalkozni vele.


Ezzel szemben sem a második réteg, melyben Bradley Cooper próbál dűlőre jutni, hogy mit is tehetne Jeremy Irons megkárosításának jóvátételére, sem a felszínen mozgó Dennis Quaid és Olivia Wilde nem képes aktívan fenntartani az érdeklődést. A majd kétórás játékidő ezáltal vontatottá, néhol totálisan érdektelenné válik, melyből érezhetően kispórolták a konfrontálódást és a feszültséget, mely végtére is az egész alapját képezi, más részről viszont muzikálisan képes csak a tetőfokra hágni.

Szép dolog volt Coopertől, hogy körülbelül egy évtizedig tartotta a szavát, miszerint főszereplőként fog tevékenykedni a produkcióban, hiszen a színész társaival együtt próbálja lendíteni a Lopott szavak színvonalát. Sajnálatos, hogy a történet egyébként nem lenne ódivatú, csak szegényes ingerarzenáljával nem sok érzelmet képes kiváltani, így a középszerűségbe süpped. 6/10

komment

Címkék: dráma filmkritika romantikus 6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr305065897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.02.06. 22:47:52

Érdekes egyébként, hogy a legtöbben nem tartják túl sokra a filmet, én kis igényekkel ültem neki és nem csak, hogy baromira lekötött, de veszettül élveztem. A keretes szerkezetet, az egymásba ágyazott és futtatott történetszálakat, Jeremy Irons elkeseredett, végtelenül csalódott, keserű, de hús-vér alakítását, Dennis Quaid elnyúló flörtjét az eleinte kissé funkciótlannak tűnő, de persze borzasztóan dögös Olivia Wilde-al. Örültem, hogy mernek kissé játszadozni ezekkel a szálakkal, nem rágnak mindent egyértelműen a néző szájába és a történetek kellően fenntartják a figyelmet. Meglepően jó film.

fingerbangs 2013.04.14. 04:03:50

Eszméletlen jó hangulatú film
Kritikusok hülyék
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása