Jelen sorok írója az elmúlt évet tekintve próbál olyan személyes tapasztalatokat megosztani veletek, melyeket 2012-ben, mozikban bemutatott produkciók tettek átélhetővé. A kiválasztott alkotások nem az év legjobbjai, csupán a nagy nevek mellett még akadt néhány, mely marandó élményhez juttatott. Hiányosság, mint a tenger, jövőre is lesz bőven pótolnivaló az elkövetkező filmek mellett.

Settenkedő és törtető portékák (Magyar bemutatás szerint)

Muppets, a film / The Muppets

A nálunk kevésbé gyökeret vert produkció az év eleji rekeszizom-megdolgoztatásban igazán jeles eredményeket ért el, ugyanis a sok pöttöm között olyan gyereknek érezhettem magam, aki már rég nem nevetett annyit, mint azon a kellemes másfél órás vetítésen.

Az öldöklés istene / Carnage

Jodie Foster, Kate Winslet, John C. Reilly és Christoph Waltz egy lakásban összezárva, dühös, és habitusban teljesen eltérő szülőkként? Kötelező program, kamaradráma ide, azonnal. Elképzelhetetlen volt számomra is, de a megtekintés utáni hévben majdnem nekiugrottam még egyszer.

Beszélnünk kell Kevinről / We need to talk about Kevin

Első hallásra is megkapó kérdésfeltevésével, néha picit túlontúl ördögi ujjal mutogatásaival is rögös utat járt be a szívemhez. A seb, amit ejtett, valószínűleg sokáig nyitva is marad még, mert több hónapon túl gyógyuló dolog, de majd összefércelem. Tilda Swinton pedig a színésznő maga.

Utódok / The Descendants

A halott szelleme, mely napok múlva tér csak vissza, és nyer magának új értelmet. Ezeregy drámaibb dráma létezik, mégis egyszerűen andalító hangulatával simogat meg, nem pofozgat. Tálalása újszerű, Clooney mintha sírni még nem tanult volna meg, ez mégsem fog több száz nőt visszatartani attól, hogy továbbra is, vagy éppen újonnan isteníteni ne kezdjék.

The Artist - A némafimes

Séta a múltba, de azért helyén kezelve. Nem estem tőle hasra, de a feleszmélés, ami akkor fogott el, mikor a fülemet hegyeztem, hogy hol a beszéd: egyszerre volt félelmetes és felemelő, rég lepődtem meg ennyire.


Krízispont / Margin Call

Tiltott gyümölcs, vagyis pénzügyi dráma ilyen izgalmas még sohasem volt. Nem kifejezetten szimpatizálok a pénzügy világával, de ahogyan a rétegek reakcióját bemutatja a film, az meglepően őszinte, és nem várt módon izgalmas volt. Nem traktál világmegváltó magyarázattal, csak egy válaszsorozatot mutat be, valljuk be, elég érdekesen tálalva.

Az éhezők viadala / The Hunger Games

„Olyan, mint az Alkonyat!!!!!!” Az én válaszom: anyád. Odafigyeléssel, de könnyen meg lehet látni a két alapanyag közötti különbséget. Itt nem az orgazmus bizonyos pontjának elérése a cél, hanem inkább egy túlzó, de pofátlan társadalomkritika felvillantása egy esemény kapcsán, melyre mindenki másként tekint. Gary Ross, a kamerarángatásért egy nagy pofont, a világ kialakításának elfogadásáért óriási tapsot érdemelsz!

A fekete ruhás nő / The Woman in Black

A kategória kellemes csalódása, mely idézi a klasszikus horrorfilmek „nézz a hátad mögé”-típusú feelingjét, és kimozdította Radcliffe-et abból a bizonyos gyufásdobozból.




Bosszúállók / The Avengers

Mély értelmet minden tekintetben hanyagoló, a szemet hullámokban megerőszakoló szuperhős-felvonulás a vörös szőnyegen, mely alatt ha pattogatott kukoricát zabáltam volna, tuti, hogy a gatyám zálogként heverne a büfé pultja alatt a mai napig a röhögéstől való kukoricapocsékolás apropóján.

Fejvadászok / Hodejegerne

Rideg is, norvég is, kis port kavart, de értékéből nem veszített. Férfiről, aki magának kereste a bajt, amit később meg is kap. De az a fejborotválós jelenet nekem hogy fájt! :(

Fékezhetetlen / Lawless

Naiv, ártatlan, de mégis erős és kiemelkedő. Bondurant-bratyókkal ugyan semmilyen formában nem találkoztam a film óta, de a véletlen elhatározás, mely szerint meg kell tekinteni, igaznak, sorsszerűnek bizonyult. LaBeouf csak karakter szinten idegesítő, Hardy morognak, és a többiek is annyira kisujjból tolják, hogy öröm őket nézni.

Looper

Ha valakit, hát engem jószerivel ver ki a víz az időutazgatástól, hisz olyannyira prímán megvagyok én a mostanival vonallal, hogy a fene nem kívánkozik se előre, se hátra. Azt nem állítom, hogy logikailag minden részét meg tudnám magyarázni, de kellemesen elmélkedtem róla a film után is, sok-sok napot, keresztbe-kasul.

007 – Skyfall

Lehet, hogy baltával kimunkált mellkasú, de úgy kapta el a grabancomat, mint még egy Bond film sem. Generációnként ismerek néhány művet, fanatikusnak nem számíthatok ezáltal, de a Craig-től várható elegancia, és esendőség keveredése több, mint fogyaszthatóvá tette az idei felvonást. Adele, csókolom a talpad nyomát is!

Rontó Ralph / Wreck-it Ralph

Kockulós, nem kocka énem ciklikusan ugrált volna a moziszékben, ha a kisgyerek nem ült volna be az édesapjával az ominózus vetítésre, de azért így sem tartottam magamban a röhögőgörcsöket. Lehetett itt Merida és társai, az idei best akkor is a pixelpacák lesz.

Pi élete / Life of Pi (utolsó kiemelkedő impresszió az évben)

Spirituális, kicsit túlcsorduló, kicsit túlgondolt, de léleképítő utazás egy csónakkal, bengáli tigrissel, és Pisivel. Hallottátok, hogy 2D-ben is elképesztő ez a világ? Na, takarodás egy 3D-s vetítésre, tenger még ilyen zabos sohasem volt, élővilág ennyire pulzáló és figyelmet parancsoló sem, és ezt át kell élni, nem elég hallani.