007 – Skyfall (2012)
Daniel Craig négy év szünet után újra magára kapta az öltönyt, hogy szembenézhessen önmagával, a múltjával és a sorsával. Meg persze a rosszfiúkkal, nagyon, nagyon rosszakkal. A Heath Ledger Jokerét idéző Javier Bardem sztoikus nyugalommal, tébolyult kiszámíthatatlansággal és a hidegvérű gyilkosok hüllőtekintetével kelti életre a Gonoszt, ám sajnos még így sem lett olyan agyafúrt és gigantikus ellenfél, mint amilyennek szánták. Ennek pedig egyetlen oka van: Bond. Ugyanis ha nem egy ilyen kivénhedt, rozsdás 007-esnek kéne végigkínlódnia magát a filmen úgy, hogy sokszor szinte már rossz nézni, akkor kettejük rivalizálására is nagyobb figyelem juthatott volna. Így viszont a sok lelkizős üresjárat feleslegesen húzza szét a játékidőt, és hiába feszít Craig a menő szövetkabátjában messzibe révedő tekintettel, a kiégett Bond már csak mérsékelten tudja lekötni a figyelmet. Ennek következtében a Skyfall bár kétségkívül tartalmaz remek akciójeleneteket, ügyes megoldásokat és sok kis utalást a korábbi epizódokra, mégis túlságosan gyakran veszíti el a lendületét ahhoz, hogy egy erős közepesnél magasabb szintre küzdje fel magát. 6/10
Sajnos Alexandre Aja csak a forgatókönyvhöz asszisztált (persze, mint megannyiszor most is remake-ről van szó), a rendezéshez semmi köze, ennek ellenére a tréler bőségesen adagolja a beteges-erőszakos momentumokat egy pszichopata szemszögéből. Az áldozatok fiatal hölgyek, akiket egy bájos, kölyökarcú fiúcska bántalmaz - olykor igencsak extrém módon. Ki gondolta volna, hogy Elijah Wood egyszer totál elmeroggyant gyilkosként tűnik fel?! Ígéretes.
Hollywoodban jó ideje tombol már a szuperhősláz és elnézve a sikerüket (idén többek közt a Bosszúállók és a A sötét lovag: Felemelkedés robbantotta a legnagyobb kasszákat) nem is fognak a közeljövőben elapadni a témában születő produkciók. Nem meglepő tehát, hogy idővel a vászonról ez a fajta hullám átvándorol a tévébe és bár sokkal szolidabban, visszafogottabban és nem utolsó sorban tizedannyi költségvetésből készül, de készül és ez a lényeg. Jelen írás tárgya a pozitív példák táborát erősíti (míg például a 
