Stallone brancsa újabb akcióikonokkal kiegészülve lassan másodszor böfögi fel a puskaport, Tom Cruise tavaly negyedszer Ethan Hunt-osodott el, John McClane pedig ötödször árulja - immáron Budapesten is - kurva drágán az életét. Ha vannak még kóbor, maszkulin, vérre és hasbavágó egysorosokra vágyó férfiegyedek, - márpedig úgy tűnik, hogy még akadnak - ők bizony egyetlen helyről várhatnak efféle szórakozást: a zsáner "Nagyöreg"-jeitől. Nem véletlen, hogy a 80-as években akciósztárként császárkodó Mel Gibson is teljes magabiztossággal és mellszélességgel mondja fel a régi iskolát, idézi fel annak piszkos paneljeit és pofátlanul köp a mexikói kartell pofájába. Ezúttal ugyan, csak a kamera innenső oldalán villogtatja karizmáját, mellé viszont a forgatókönyvet is megkínálja mindenféle jóval.
A klasszikus sztorira felhúzott dramaturgiából ugyanis nem hiányzik a frappáns káromkodás két slukk cigi között, a kissé hihetetlen, de mégis macsósan arcoskodó akciójelenetek, és egy vagy két olyan igazi, talpig mocsokban és drogban utazó maffiafejedelem, aki a végén úgyis koporsóban végzi majd. Így is lehetne fogalmazni: ez a film nem az, amit még nem láttál, de nem is az, amit nem fogsz.