A fekete ruhás nő / The Woman in Black (2012)

A klasszikus kísértettörténetek minden túlvilági báját magán viseli a Woman in Black, húsba markolóan erős atmoszférát gerjesztve a helyszínéül szolgáló, sűrű, tejfehér ködbe burkolódzó láppal körülölelt ódon kúria által. És még ha a vészjóslóan recsegő deszkák, ill. a pókhálóval beszőtt, dohos falak suttogta sötét titkok nem is csengnek oly’ ismeretlenül, a hatás nem marad el. Ha hagyjuk, hogy magával ragadjon a film hangulata, még a lassan kibontakozó, az első felében meglehetősen eseménytelen történetvezetés ellenére sem fogunk unatkozni. A kimért rendezés a nyomasztóan rideg képi világ és a kísérteties dallamok együtteséből fakadó nyugtalanító érzést kezdetben olcsó, bazári ijesztgetésekkel igyekszik megfejelni, de a végkifejlet közeledtével elszabaduló indulatok egy jó húsz percnyi, eszelős tempóra váltó, valóban hatásos jelenetsort eredményeznek, ahol a feszültség már kézzel tapintható, és a legkisebb hanghatástól is jeges borzongás fut végig a gerincünkön. Ha pedig még azt is el tudjuk fogadni, hogy a Harry Potter-éra után Daniel Radcliffe most egy gyászoló családapa szerepében nyomoz, akkor – még ha nem is új vagy nem is meghatározóan intenzív -, de egy kellemesen hátborzongató élményben lehet részünk. 7/10

Ha John Carter nőjét elrabolják miközben spéci minőségű füvet termeszt, akkor azt tudniuk kéne, hogy rohadtul be fog rágni miatta. És még a Travoltába is beleállítja a bökőt. Nem tudom, hogy Oliver Stone oda fog-e baszni úgy istenesen, de Salma Hayek ipari kannái ezzel a félkomoly hangulattal mixelve egyelőre még nem győztek meg teljesen. Az, hogy az alapanyagot Don Winslow szállítja mindenesetre biztató.

Ha már a legújabb, április 5-étől (azaz tegnaptól) futó rész is a nosztalgiára lesz kihegyezve, íme egy kis múltidézés..

1999 előtt sem volt ismeretlen a baszós-hányós-fingós tinifilm, mint kategória, de kétségtelen, hogy a pite első szelete alapkövévé vált a műfajnak. No nem azért, mert annyira acélos sztorival bírt volna, hanem, mert 13 évvel ezelőtt az akkori generáció hasát fogva bömbölt a röhögéstől a moziban, mert tele volt klasszikusan idéznivaló párbeszédekkel. És cicikkel.

Ötödik évad ide vagy oda, Tom Kapinos és bagázsa nem töri össze magát karakterfejlődés ügyileg. Ez az évad is kiváló példa erre - mint az előző -, hiszen kvázi szemelvényeket láthatunk Hank Moody hétköznapjaiból, amik hál'isten sosem unalmasak. A történet tulajdonképpen ad hoc jelleggel működik, a szereplők hozzák a tőlük elvártat, dugnak, káromkodnak, tudatmódosítanak, amiből végül összeáll egy szórakoztató massza. Úgy is megközelíthetném a dolgot, hogyha kizárólag röhögni akarunk a már jól ismert karaktereken, és képesek vagyunk kizárni a logikus reakciókat, érzelmi részt, vagyis a drámát, akkor ugyanúgy működik, ahogy eddig. Ha viszont zavar a történethiány, az orrvérzésig ismételt szituációk és a már életképtelen hősszerelmes szál, nos...akkor a Kaliforgia érezhetően döglődik. Szerencse, hogy még ez az állapot is kimeríti a szórakoztató, és kifejezetten élvezhető címkét. A továbbiakban spoilerezek.

Hiszitek vagy sem, nem csak az amerikaiak szeretnek rimékelni, a japánok például már a '70-es évek elején kísérletezgettek saját gyártású Pókember mangával, mivel a Marvel szuperhősei akkoriban kezdtek hódítani szerte a világon. És nem álltak meg a mangánál, hanem egy fantasztikusan lenyűgöző tévésorozatot is készítettek, erről láthattok most két videót, de garantálom, hogy nem fogtok hinni a szemeteknek. 

Rengeteg előzetes, felhőkarcoló magasságokba kúszó hájp után végre megérkezett a tél, avagy visszatértek George R.R. Martin Westerosi karakterei a tévébe. Természetesen a készítők és a szereplők fűt-fát ígértek, monumentális csatákat, sárkányokat, patakvért és könyvhűséget, amit megannyi különböző módon igyekeztek minél előbb biztosítani a rajongók, a közönség számára. Az HBO netes videótárától kezdve a kódolatlan vetítésig itthon is kijutott a jóból, de nézzük, hogy az óriási várakozásoknak miképp tett eleget - eleget tett-e - a második évad kezdőepizódja.

A kukacháború folytatódik

A Team 17 műhelyében már izzanak a vasak, csikorognak a fogaskerekek, és a programozók homlokán patakokban folyik a veríték, ugyanis a fiúk már lázasan dolgoznak a Worms következő részén, amely a Revolution alcímet viseli, és nem is véletlenül, hiszen a készítők elmondása szerint forradalmasítani fogja a franchise-t, miközben a klasszikus fílinget is igyekszik megtartani. Részleteket egyelőre nem árultak el, de annyi bizonyos, hogy a játék teljesen új grafikus motorral hasít majd, és nemcsak a jól bevált fegyverek köszönnek vissza a csatatéren, hanem sok-sok új, változatos, gyilkolásra alkalmas eszközre és ötletre is számíthatunk. A kukacaink is durvulnak: különböző típusú, tulajdonságú és méretű katonáink teljesen új színt visznek a játékmenetbe, így még a legnagyobb veteránok is új kihívásokkal nézhetnek szembe. A készítők szerint ez lesz a Worms sorozat leglátványosabb, legviccesebb és legpusztítóbb darabja, és ha minden a tervek szerint alakul, már a nyár folyamán durroghat a Super Sheep meg a Banana Bomb, PC-n és konzolon egyaránt. 

Mindig érdekes, amikor szereplők nyilatkoznak a saját karaktereikről és a produkcióról, amiben szerepelnek. Ezúttal az apropója a dolognak, hogy a Trónok harca második évadjának premierjét ma este (22:00) az HBO kódolatlanul sugározza bizonyos szolgáltatóknál. Felelevenítés gyanánt remek anyag ez a 22 perces videó, amiben az Emmy és Golden Globe díjas Peter Dinklage mellett a sorozat készítői, illetve meghatározó színészei nyilatkoznak az első évadról, karaktereikről, és a második évadról is elejtenek néhány információmorzsát. Ha pedig hihetünk nekik (és én hiszek a hihetetlenül szimpatikus és közvetlen Dinklagenek, aki a sorozat egyértelmű favoritja is egyben) attól függetlenül, hogy nyilván kizárólag pozitívumokban beszélnek a szériáról, akkor nagy mennyiségű vérontás, tömény harcjelenetek és rengeteg konspiráció várható a több országban forgatott második évadban.

Aki pedig képtelen tovább várni, az az HBOGO-n keresztül már most megnézheti a premiert egy rövid regisztráció után, a szolgáltatónál a Trónok harcát választva (április 2-8 között bármikor). Illetve ezt a 22 perces szösszenetet egyaránt, magyar felirattal. A premierről írunk majd.

Akik imádják a Family Guy humorát azok most figyeljenek.

Azt hiszem Verhoevennek és Schwarzinak nincs mitől félnie, ennek ellenére még mi sem járunk rosszul. Lehet, hogy Wiseman totálisan másfajta köntösbe bújtatja Philip K. Dick novelláját, de az biztos, hogy intenzív akció-sci-fit kapunk cserébe. Colin Farrell oldalán ott csücsül Kate Beckinsale meg Jessice Biel és hát nem elhanyagolható momentum, hogy a vérgeci Cohaagen-t, ezúttal a mesteri Bryan Cranston alakítja.

Összevetés gyanánt a tovább mögött a '90-es verzió előzetesét találjátok.