"Végül úgyis minden megoldódik - még, ha rosszul is."

Egy kilenc éves kisgyermek áll a pályaudvaron, édesanyja és édesapja a kezét fogja, miközben ő kérdőn, naivan és értetlenül tapasztja rájuk tekintetét. Választania kell közülük, hogy melyikükkel maradjon, mert elválnak. Lehetetlen döntés, lehetetlen helyzet. Lehetetlen jól dönteni és mégis bármelyik választás jónak bizonyulhat. Maga a szituáció és a döntéskényszerbe szorított utód helyzete az igazán elkeserítő. Mégis: a döntések pályaudvara ez, ahol minden eldől. Nemo Nobody (Jared Leto) életének fordulópontja.

Négy kritikát olvastam a filmről, amiből három agyonszidja: giccshalmaznak, másból pofátlanul sokat merítő, szentimentális, ömlengős-romantikus katyvasznak tartja. A negyedik pedig remekműnek titulálja Jaco van Dormael mindfuck-videóklipjét. Előbbi kritikus-kaszt valószínűleg annyira megharagudott a filmre, hogy még csak az Imdb-n sem szavazott rá, hiszen az ott leadott több, mint negyvenötezer szavazat a negyedik ítész véleménye felé hajlik inkább az eredmény alapján. Részben mindnyájuknak igaza van és mégsem.

A Mr. Nobody szentimentális, makacsul szorongatja a szerelmet és hiába szövöget elő belőle, hol a kvantumfizika, hol egy marsi expedíció, hol a legkülönfélébb zsánerek hullámain lovagló rejtélysokaság, mert ez mind csak a nagy egész része, amely a szerelmet hirdeti. A több pontján zavaros cselekmény kétségtelenül azt a megannyi lehetőséget tárja elénk, hogy mi van, ha az embernek adatik lehetősége megtapasztalni, hogyha minden másképp alakul. Ha máshogy döntünk és ezáltal más nő mellett kötünk ki. Megéri? Vagy folyton az elbaltázott döntéseink miatt sírjuk vissza a pillanatot? És lehet, hogy abban a bizonyos fontos pillanatban meghozott döntés talán mégsem vezetett volna csak a szépre, a jóra, a boldogságra? Ezen az útvonalon száguld, tép végig és ragad magával minket ez a helyzetéhez képest kiugró költségvetéssel bíró szkifi. Mert végtére a Mr. Nobody szkifi, csakis így van lehetősége arra, hogy a temérdek lehetőséget egy 118 éves ember rekedt hangján, megrepedt és talán sosem létező emlékeivel adja át nekünk a hófehér-steril jövő szobájának halálos ágyán fekve.

Tehát az egymásból szinte ki-be ugráló párhuzamos életek mindegyike agyon van lakkozva érzelemmel és érzelgősséggel egyaránt. Ebből kifolyólag mintha a giccsel kacérkodna néhány pontján, de még szépen sikerül eltáncolnia a határon való átbukás lehetőségétől. Viszont a túlzott szentimentalitás még az erre befogadóképes nézőknek is a túladagolás veszélyével fenyeget. No nem súlyos mértékben, csak kisebb émelygést okozva, úgy a játékidő kétharmadánál kóvályogva. Nemo választásai ugyanis három, egymástól mentalitásban, habitusban és külsőben teljesen elkülönülő nőt, szerelmet, kapcsolatot eredményeznek. És hiába hirdeti a fináléban a mellkasát verve a film, hogy minden döntés helyes és helytelen egyaránt, mert ezeket az életutakat látva önkéntelenül eldönti a néző, hogy számára mit jelent mindez és mi lett volna a legjobb választás. Ez így van rendjén, és éppen ez az aspektus teszi olyan élvezetessé ezt az űrben, vízben, halálban és életekben való úszkálást.

Persze lehet szidni Jared Leto-t (a létező vagy nem létező tehetségét), meg azt is lehet mondani, hogy ez tulajdonképpen egy fantasztikumba csomagolt közhelyparádé, de én nem teszem. Nem, mert élveztem az utazást. Volt, hogy olykor én is éreztem a túlzásokat, hallottam a közhelyeket és gyorsan kilövellő WTF-eket puffogtattam. Na de elvégre egy istenverte mindfuck-nak kikiáltott izéről beszélünk, amiben jelen van dráma, szkifi, romantika és fantasztikum egyaránt.

Meg jó néhány csodálatosan komponált beállítás, hatásos kompozíció, dinamikus vágás meg rengeteg tér és időbeli fordulat. Amely felkap, mint egy rohadt tornádó és csak két óra után köp ki magából úgy, hogy nem tudod eldönteni, hogy most okosabb lettél vagy csak egy kicseszett, agyonexponált hosszadalmas videóklippet láttál, ami megvezetett, vagy tényleg kaptál útravalóul valamit, ami megmarad. Amit lehet bolygatni, elemezni, kiforgatni, elgondolkodni rajta vagy csak egyszerűen érlelődni hagyni. Szóval egy biztos: gondolatébresztőnek kiváló szer a Mr. Nobody. Van, akinél károsodást, súlyos mellékhatásokat vonhat maga után, míg másokra meglepően jó hatással lehet. A kockázatokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Vagy inkább próbálja ki. 8/10