Húsz év telt el az ominózus mészárlás óta, Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) időközben született porontya, tinédzser szíveket összetörő Josh Hartnetté cseperedett, akit a tűztől is óv. Nem véletlenül, hiszen, ha szemtanúja lett volna mindannak a szörnyűségnek, amit John Carpenter a vászonra karcolt '78-ban, akkor nem biztos, hogy nyugodt szívvel akarna romantikázni és lerészegedni Mindenszentek éjszakáján. De a H20 inkább tinihorror-kompatibilis rutinmunka, mint emlékezetes visszaemlékezés vagy felelevenítése egy klasszikusnak.

A mi szerencsénkre ez is-az is, így kellően fogyasztható, de felejtsük el, hogy bárminemű kiemelkedő momentumot is produkál. Itt-ott szépen idézget az eredetiből, máskor pedig bugyuta párbeszédekkel operálva vezeti fel Mike Myers sztoikus nyakmetszéseit, ahogy azt elvárjuk a múlt és érzelmek nélküli szociopatától.

Mellesleg még mindig az a legerőteljesebb tulajdonsága, ahogy ez a mindenféle érzelmi reakcióktól mentes, sápatag, kvázi arctalan rohadék minimális pulzusszámmal, araszolva, de megállíthatatlanul iktat ki minden gyanútlant, aki az útjába akad. Nem siet sehová, mert minek, az illető adrenalin és feszültséghányadosának égbeszökő mivoltától előbb-utóbb úgyis hibáz, ő pedig pontosan ott lesz a csillogó, vércseppektől piszkos konyhakéssel a kezében. Ugyan, tán nulla egész három fordulatszámmal magasabban igyekszik sajátosan megünnepelni a Halloweent, de kapkodni még csak akkor sem hajlandó, ha éppen egy szekundum alatt slisszol ki karmai közül az üldözött.

A szüzsé tulajdonképpen csak alibi, mint oly sokszor: Laurie új életet kezdett egy teljesen új környezetben, neveli a fiát, aki jelenleg tizenhét évesen tapossa a sulit, aminek anyja az igazgatója (?). Természetesen épp az évforduló napján gyötrik leginkább Myers kísértő víziói, amelyektől amúgy sem volt képes megszabadulni, így a piát választotta menekvésképpen. Ahhoz, hogy feldolgozza szembe kell nézzen vele...akkor pedig sem konyhakés, sem balta nem marad szárazon.

Megnyugtatásul közölnöm kell, hogy kellően véres, bejáratott panelekből nincs hiány (ráadásul működnek), sőt még az akkor aktuálisan rapszakmából filmekbe teleportáló LL Cool J is feltűnik, hogy színesítse (ééérted!) a produkciót.

Be a lejátszóba, ki a lejátszóból, aztán jöhet a következő. 6/10