Egyszer volt, hol nem volt…
…volt egyszer egy fiú. Ezt a fiút Stephen Kingnek hívták és mindössze hétéves volt, amikor rábukkant apja horrorkönyv-gyűjteményére, majd onnantól kezdve nem volt megállás: azonnal a műfaj rabjává vált. Szinte falni kezdte a rémtörténeteket, legyen szó könyvről, képregényről vagy filmről; lenyűgözték a hátborzongató, sokszor szürreális képek, események. Feltehetőleg ebből a gyermekkori élményből és rajongásból táplálkoznak a Creepshow című horror-antológia rémmeséi is, melynek forgatókönyvét King írta, majd a zsáner egy másik nagykövete, George A. Romero készített belőle egészestés filmet.
A nyitány egy családi perpatvar kellős közepébe csöppent minket, ahol egy kisfiú a Creepshow című képregényét szeretné olvasgatni, ám a gonosz apuka szemétnek nyilvánítva a kukába vágja a füzetet. Az éjszaka folyamán azonban különös rémalak látogat el a családhoz, s mikor hátborzongató vihogását elnyeli a szél, a képregény lapjai megelevenednek… Szám szerint öt, egymástól teljesen különálló, hosszabb-rövidebb, jobb és gyengébb történet bontakozik ki a rémisztő képekkel és szövegbuborékokkal telezsúfolt oldalakon, kezdve a halála után is az apák-napi tortáját követelő öregembertől a magányos farmer telkére csapódó meteoriton, egy gyilkos bosszún és egy ládába zárt szörnyetegen át egészen a svábbogarak támadásáig.
Mivel szó szerint mesékről van szó, komolyan venni sem igazán lehet ezeket (nem is szabad), mert bár az egyes epizódok között akadnak véresebb darabok is, a képregények paneljeit, effektjeit idéző képi megoldásokkal kiegészülő gumiszörnyekkel maximum gyerekeket lehetne ijesztgetni. A Creepshow által felölelt történetek azonban minden gyermetegségük ellenére tagadhatatlanul magukon hordozzák a hátborzogató kingi hangulat ismertetőjegyeit. A szereplők számára átlagosan induló napba befurakodó borzalmak, a mai szemmel nézve már nem annyira váratlan, ám még így is lebilincselően bizarr fordulatok, a meséket pettyező fekete humor, valamint a történetek morbid végkicsengése gondoskodik a kellemesen rémisztő szórakozásról. Mindehhez pedig a főbb szerepekben olyan arcok járulnak hozzá, mint Leslie Nielsen, Ed Harris vagy éppen maga Stephen King. És bár közel sem lett tökéletes, de az egészen ügyesen összetákolt antológia a horror mestereinek esti meséit suttogja a fülünkbe, ami után ha nem is marad égve éjszakára a lámpa, azért a kétórányi laza borzongás sem marad el. 7/10