Legújabb rovatunkban elveszett, idejekorán elhunyt, szétnarkózott színésztehetségek különböző filmjeit vesszük górcső alá.
Joseph Ruben filmje egy szomorú családi drámaként indul. Mark (Elijah Wood) kisgyermekként elveszti édesanyját. Édesapja két hetes munkára indul, amelynek időtartamára fiát a testvére családjához költözteti. Ott ismerkedik össze Henry-vel (Macaulay Culkin), a meglehetősen furcsa személyiségű kisfiúval. Kezdetben úgy tűnik remekül kijönnek, elszórakoznak egymással, futkároznak, játszanak a havas tájon, otthon barkácsolt faviskóban nevetgélnek, aztán valami megváltozik. A melankolikus, felszabadító dallamokon sikló cselekmény egyszer csak átcsap egy félelmetes erejű terrorba..
A megannyi Culkin testvér közül a kezdetek kezdetén mindig is Macaulay tűnt a legtehetségesebbnek. És ha a gyerekszerepeket, a jelentősebb alkotásokat nézzük, akkor máig ő familiájának legmeghatározóbb tagja. Culkin, mint Henry, egy miniatűr szociopata. Tulajdonképpen egy sorozatgyilkos csírája, kezdeménye, egy még ki nem bontakozott, ösztönösen gonosz teremtmény a társadalomból. A legelső feltűnésétől kezdve ez nyilvánvalóvá válik, amikor fejjel lefelé lógva jelenik meg egy fehér maszkban. Mike Myers reinkarnációja.
Ez az analógia azonban lassan, de annál erőteljesebb hatással fejlődik ki a cselekmény folyásában. Apró gesztusok, mozdulatok és szimbólumok felbukkanása jelzi, hogy ennél a gyereknél nagyon nem kerek valami. Aztán az első komolyabb monológ olyan elemi erővel zúdítja felénk a rosszindulatot, az eredendő gonoszságot, hogy az ember nem is akarja elhinni. Mert nehéz elképzelni, hogy egy aranyszőke kisgyermekben ekkora pokoli gonoszság rejtőzzön. Aztán egyre durvább, brutálisabb, szadistább dolgok szabadulnak el és szegény, meggyötört lelkű Mark hirtelen azt sem tudja mitévő legyen. De a bekövetkező események múltával, még naiv, tapasztalatlan agyával apránként kezdi megérteni, hogy vannak gonosz emberek. És akik nem hisznek bennük, azok bolondok.
"- És ha egy gyerek, azért csinál iszonyú dolgokat, mert élvezi, arra sem mondaná, hogy gonosz?
- Én nem hiszek a gonoszságban.
- Rosszul teszi."
A '90-es években ez a fajta pszicho-terror gyermeket és felnőttet egyaránt sokkolt. Gyermekként szinte egyszerre felfoghatatlan és megérthetetlen ez a kisstílű, visszataszító, a gyomrot görcsbe rántó tettek sorozata, amiket ez a fiú elkövet. Felnőttként, szülőként pedig talán még borzalmasabb szemtanújává válni annak, hogy miképp teszi tönkre a szeretett poronty az egész családját - csak azért, mert ő ezt élvezi. Pláne azok után kapott mindenki a fejéhez a film láttán, hogy az émelyítően édes-aranyos Culkin a sok boldog családi vígjátékkal a háta mögött, egy ilyen elmebeteg, terrorisztikus karaktert formált meg. Mert itt nem éppen drukkol neki az ember úgy, mint mikor a betörők seggét rúgja szét a különböző játékokból és karácsonyfadíszekből fabrikált csapdáival. Itt ideges lesz, le akar keverni neki egy pofont, meg akarja büntetni, de legfőképp megakadályozni mindenben, amire készül.
Lélekromboló, lélekpusztító hatású mű, nem véletlenül érdemelte ki a horror és a thriller besorolást. A rendezés meggyőző, az operatőri munka olykor kifejezetten kiemelkedő, gyönyörűek a beállítások, de főleg a feszültségkeltés mesteri az adott pillanatokban. Egyedül a filmzenét dorgálnám meg kissé, mert szinte állandóan megszólal egy melankolikus téma, aminek nem feltétlenül kellene tíz percenként ismétlődnie. Ettől eltekintve bődületes lelki-terror cunami, nem éppen könnyen fogyasztható, de jelentős és erőteljes darab. 8/10
