Első a család

Az apai szigor fogalma új értelmet nyer ebben a szűk másfél órás trancsír-horrorban, ami talán a családon belüli erőszak problémájára szeretné felhívni figyelmet szélsőségesen szadista eszközeivel, talán csak a rendező aberrált hajlamait hagyja kibontakozni a maga gyomorforgató perverzitásával. Mindenesetre egy egészen figyelemreméltó kezdeményezéssel van dolgunk az angolok részéről, melyben Papa és Mama védtelen fiatalok elrablásával igyekszik gyarapítani a famíliát. Az elrabolt fiataloknak pedig két lehetőségük van: vagy beilleszkednek a borzalmak eme valószerűtlenül idilli családi fészkébe, vagy jön Papa a vérfoltos trikójában, kedvenc kalapácsával a kezében, a rátörő tébolyult dühtől megrészegülten…

Történetünk főhőse egy Lena nevű lány, aki az egyik pillanatban még a meló utáni buszt kési le, a következőben pedig láncra verve ébred újdonsült otthonában. Egy szerény, de takaros, nyugalmat árasztó kis lakásban, ahol minden és mindenki a teljesen normális hétköznapiság kellemes látszatát igyekszik fenntartani. Leszámítva persze a lány csuklóját szorító béklyókat, a hangszalagjait megbénító injekciókat, a testét szabdaló vágásokat és a zárt ajtók mögül kiszűrődő puffanások, csörrenő láncok és vérfagyasztó hörgések nyugtalanító zajait. Mivel a menekülés lehetősége nem fordul elő túl nagy gyakorisággal a pakliban, Lenának csupán egyetlen dolgot kell tennie, mégpedig jó kislánynak lenni. Csakhogy baromi nehéz jó kislánynak lenni, ha a legkisebb tévedést is kegyetlen brutalitással torolják meg; baromi nehéz jó kislánynak lenni, ha a vasárnapi ebédnél emberi hús kerül az asztalra; baromi nehéz jó kislánynak lenni, ha a giccses karácsonyi dekorációt falra szegezett emberek és levágott testrészek dobják fel; és baromi nehéz jó kislánynak lenni, ha a család elismerően mosolyogva nézi végig, amint a Papa csillapíthatatlan mohósággal teszi magáévá feldarabolt áldozatainak belső szerveit.

Lena testi-lelki tortúrája pedig kisebb-nagyobb mértékben a nézőre is kivetül, de érezhetően a készítők valahogy nem tudták maradéktalanul kiaknázni a bizarr alapszituációban rejlő lehetőségeket. Pedig a normális család mesterkélt álcája alatt végig ott lappang a téboly fortyogó dühe, mely a Papa aberrált vágyait eszközéül használva bármikor a felszínre törhet. Az ily módon elszabaduló indulatok ocsmány, groteszk rémképei ólomsúllyal nehezednek a gyomrunkra, de mégis hiányzik valami; valami meghatározhatatlan ridegség, ami igazán dermesztővé tehetné az atmoszférát, amitől valóban úgy éreznénk, mintha az ördög szentélyébe lennénk láncolva. Ennek az expresszív, reménytelenül romlott hangulatnak a hiánya és a néha már-már komikumba hajló túlzott brutalitás slankítja valamelyest az amúgy is ingadozó feszültséget, így a Papa haragjától való rettegés sem tudja annyira belénk vájni a fogait, hogy igazán sokkoló, csontig hatoló legyen az élmény. Ettől függetlenül a kínzós-darabolós filmek szerelmeseinek nem fog csalódást okozni, mert egy kellően beteg és véres, összességében korrekt horror ez. 6/10