A kosáranimék etalonjának számító ’93-mas Slam Dunk óta nem készült említésre méltó sorozat a műfajban – ezt az űrt igyekszik betölteni a Kuroko no Basuke, ami a trónon csücsülő SD-t ugyan megszorongatni nem tudja, ám minden tőle telhetőt elkövet, hogy 25 epizód erejéig a képernyőhöz bilincselje még azt is, aki amúgy nincs is oda a kosárlabdáért. Ahogy azt a japánoktól már megszokhattuk, igen sajátos meglátásokkal közelítenek egy-egy téma felé, így jelen esetben a gladiátorok elszántságával küzdő diákok talpa alatt izzó pálya valóságos csatatérré válik, és a shounen-fight animék kliséire épülő, röhejes túlzásokkal kísért gigászi küzdelmek a melléjük adagolt zseniális humorral egy meglepően működőképes és iszonyú addiktív koncepcióban olvadnak össze.
Egy új középiskola, a Seirin kosárcsapatának útját követhetjük nyomon, ahová két különleges elsőéves is felvételt nyer: a magas, jó fizikumú és mindig feltüzelt Kagami, valamint az alacsony, gyenge alkatú és alig észrevehető - ám annál különlegesebb - Kuroko. És ahogy az a sport-animékben általában lenni szokott, rögtön elhatározzák, hogy ők lesznek Japán legjobbjai. A Kagami és Kuroko páratlan összjátéka köré épülő Seirin pedig rögtön el is indul a siker útján, ám céljaik eléréséhez nem elég pusztán eljutni a bajnokságig, ott ugyanis még le kell győzniük a „Csodák generációja”-ként számon tartott, öt kivételes képességű játékos csapatait.
Eleinte a két főszereplő jellemének kontrasztja, és az ennek ellenére egymást tökéletesen kiegészítő játékstílusuk uralja a sorozatot, de később néhány ellenfél és a csapat többi tagjának karaktere is a felszínre tör. Mivel azonban a legnagyobb hangsúlyt a mérkőzések, a különböző játékstílusok, az egyéni párharcok és a játékosok speciális képességeinek gyengepontját kutató, folyamatos taktikázás kapja, így az állandó pörgés és izgalmas összecsapások hátulütőjeként a lényegesebb figurákat leszámítva a legtöbben csak egy kis felületes karakterábrázolással kénytelenek beérni. Ami persze némi hiányérzettel párosul, de az évad vége felé közeledve egyre több teret kapnak a mellékszereplők is.
Mivel a karakterek tipikus shounen-fight figurákról lettek mintázva, mint a már gimnazistaként legyőzhetetlen, s a méltó ellenfél hiányától megcsömörlött, nagyarcú Aomine, némelyikük bizony igencsak sablonos képességeket is birtokol. Ilyen pl. a bármelyik játékos mozdulatait lemásoló Kise vagy a palánkszaggató zsákolásokért felelős Kagami. Szerencsére azonban ezen tulajdonságokhoz olyan vagdalkozó személyiségjegyek párosulnak, amik nemcsak kellően egyedivé és szimpatikussá, hanem egyben baromi mókássá is avanzsálják őket. Az egyik legviccesebb figura a bárhonnan, bármikor, bármilyen helyzetből kosarat dobó Midorima, aki amellett, hogy mindig menőnek akar látszani, előszeretettel hozza magát kínos helyzetekbe, viszont mindaddig kirobbanó formában van, míg nála a kabalája és a horoszkópja is szerencsét jósol.
Imádnivaló figurái mellett azonban kétségtelenül a minimális üresjáratot sem tartalmazó, brutálisan gyors tempója teszi igazán élvezetessé a sorozatot. Megállás nélkül süllyednek a ziccerek, szállnak a hármasok és durrognak a sapkák, ami annak ellenére is baromi szórakoztató, hogy a sablonos alapsztoriból kifolyólag a történet alakulása és a meccsek kimenetele sem tartogat túl nagy meglepetéseket. Egyetlen unalmas vagy gyengébb epizód sincs, a színvonal végig kiegyensúlyozottan zakatol; a meccsek baromi jók, az edzéseket és a szüneteket pedig hasfalrengető poénzuhataggal ütik el.
A Kuroko’s Basketball valami iszonyú szórakoztatóan boronálja össze a shounen-fight animék stílusjegyeit a kosárlabdával, s teszi mindezt pörgős zenékkel, gyönyörű grafikával és dinamikus animációkkal, melyekhez a rajzolók dolgát jelentősen megkönnyítő CGI-palánk is egész tűrhetően asszisztál. Tehát ha nem zavar, hogy az NBA sztárokat megszégyenítő képességekkel rendelkező középiskolások úgy küzdenek, mintha a világ sorsa múlna rajtuk, miközben fárasztó poénokat eregetnek és olyan elvont gondolatok hagyják el a szájukat, mint az „Én leszek a fényed árnyéka”, akkor még csak sportrajongónak sem kell lenni ahhoz, hogy a Seirin kosárcsapatának rabjává váljunk. A sorozat sikerét tekintve pedig a folytatás sem lehet kérdés, amire szükség is van, mivel az első évad 25 része alatt a történet még korántsem ért véget, sőt az igazi izgalmak még csak eztán következnek. 7/10
