Elhajlási engedély / Hall Pass (2011)
A Farrelly tesók - a Dumb és Dumber mellett még számos klasszikus vígjáték atyjai - ezúttal az alpári suttyósággal megvert szexualitást állítják a középpontba, méghozzá két teljesen hétköznapi, középkorú családos csóka aspektusából. Owen Wilson és Jason Sudeikis ugyanis elhajlási engedélyt kapnak feleségeiktől, hogy a következő egy hétben kezdjenek valamit kínosan felfokozott kanosságukkal. Ők pedig habozás nélkül bólintanak rá a házasélet alóli rövid kimenőre, és óriási reményekkel meg még nagyobb lelkesedéssel vágnak neki a bulizással teli éjszakáknak. Az agyament szituációkkal és perzselő párbeszédekkel tarkított hét alatt pedig kénytelenek szembenézni többek közt egy őrült pultos fiúval, egy méretes négerszerszámmal, valamint egy-egy zöld és barna poénnal, mire tudatosul bennük, hogy már rég nem akkora ászok, mint fiatalon, ha egyáltalán valaha is azok voltak. Mindenesetre az ordenáré monológok és a szókimondó párbeszédek szemérmetlenül durrognak végig a filmen, s a végére kontrollálhatatlanul elszabadulnak az események, amik magukkal rántanak néhány kötelező fordulatot is, de szerencsére a nyilvánvaló tanulságok és nagy egymásra találások sűrűjében sem válik túlzottan érzelgőssé a finálé. Aztán Farrelly-ék vesznek egy nagy levegőt és a stáblistát megszakítva a film talán legütősebb jelenetsorával búcsúznak a nézőtől. 7/10
Éjfélkor Párizsban / Midnight in Paris (2011)
Rachel McAdams és Owen Wilson kapcsolatát igencsak kikezdi párizsi utazásuk, hiszen míg előbbi egyfolytában művészbuzi sznob barátaival ömlengene a múzeumokban, addig utóbbit maga a város ejti rabul. De nemcsak a város szépsége és romantikája az, ami teljesen megrészegíti, hanem az éjszakai Párizs körforgása csavarja el a fejét. Amikor ugyanis éjfélt üt az óra, Wilson az általa rajongásig kedvelt ’20-as években találja magát, Hemingway-jel, Picassóval és számos korabeli művésszel körülvéve. A századeleji Párizs megkapó hangulata pedig rögtön magával sodorja Wilson mellett a nézőt is, Piccasóstól, Hemingway-estől, mindenestől. Az irodalmi/történelmi utalásokkal és iróniával roskadásig zsúfolt párbeszédekben Woody Allen jellegzetes humora is meg-megcsillan, de a jelenben zajló események egy idő után teljesen elérdektelenednek, a fordulatok túlságosan kiszámíthatóvá válnak és az sem tesz jót az összhatásnak, hogy kétszer is a szánkba rágják a mondanivalót. Ettől függetlenül egy elragadó hangulatú, bájos kis Woody Allen-film ez, de semmi extra. 6/10
Vad évad / The Big Year (2011)
Owen Wilson most Jack Blackkel és Steve Martinnal kiegészülve indul madárlesre, mivel mindhárman szeretnék megnyerni a Vad évadot. A szárnyasok megszállottjai ezért 365 nap alatt beutazzák egész Észak-Amerikát, hogy a legtöbb madár számbavételezője végül magáénak tudhassa a világ legjobb madarásza titulust. Mivel nagyjából az egész film az utazásról és a madarak imádatáról szól, forgatókönyv mint olyan, nem nagyon fordul elő benne - unalmas, vontatott, humort is csak nyomokban tartalmaz -, helyette inkább gyönyörűen fényképezett tájak és mindenféle repülő teremtmények várják a nézőt. A történetet Jack Black narrálása mellett a három vadévadozó kisebb-nagyobb családi ügyei próbálják egy kerek egésszé összefogni, de a klisékbe fulladó zárás elcsépelt üzenete sem segít rajta, így bár a hangulata egész kellemes, összességében a közepes szintet se éri el. 4/10