Ajánlatunk a következő: alant különböző vígjátéksorozatok sűrített ajánlóit olvashatjátok, amelyekre kortól, nemtől és beállítottságtól függően hívjuk fel a figyelmetek, ha van kedvetek röhögni egy jót, napi 20 percre kikapcsolódni a szürke hétköznapok zajos forgatagából - na meg evés közben is nézni kell valamit az embernek. Szó lesz átlag amerikai családokról, akik korántsem átlagos poénokkal dobálóznak, összeszokott geekekről, párkapcsolat sztorikról, egy rakás velejéig rossz kölyökről...de nem is tépném tovább a szám, szemezgessetek.
Két Pasi meg egy Kicsi / Two and a Half men (2003)
Azt hiszem a rutinosabbaknak nem kell igazán bemutatni ezt a sitcomot, amiben Charlie Sheen pofátlanul sokat keresett, mielőtt az óriásira dagadt botrányai miatt kidobták, mint macskát szarni. Az alapfelállás szerint Charlie dalszövegíróként tengeti mindennapjait egy tengerparti luxuskéróban, ahová előszeretettel hurcolja a különféle, extra szolgáltatást nyújtó, szebbnél szebb prostikat és vedeli hordószám a minőségi Scotchot. Aztán egy nap beállít a töketlen-szerencsétlen testvére Alan, és annak kövérkés csemetéje, hogy nála húzzák meg magukat egy ideig. Ebből a kis időből szép lassacskán 8 év lesz, ami alatt folyamatosan zrikálják, megkeserítik egymás hétköznapjait, gyakran kiszámítható, de ennek ellenére sziporkázóan cinikus humorbombákkal. Egyetlen közös gyűlöletforrásuk, a kegyetlenül arrogáns és önző anyjuk, akit ők csak egyszerűen sátánnak aposztrofálnak. Eközben természetesen rengeteg hölgy megfordul mindkettejük ágyában és kezében egyaránt, de nőneműek közül kizárólag egy bizonyos marad végérvényesen, a házvezetőnő Berta, aki voltaképp jónéhány feladatot ellát és gúnyosan közbeszól, amikor az írók megengedik, de hogy a házimunkák java részének töredékét teljesíti csak, az hótziher. Szeptembertől a széria tizedik etapját tapossa majd, de az időközben likvidált Sheen helyére a kilencedik évadtól Ashton Kutcher integrálódott. Azóta csökkent is a nézettség. Itthon a Viasat 3 vetítette sűrűn, illetve a Port.hu szerint teszi ezt még mindig hétfő és péntek esténként fél kilenc-kilences idősávban.
Már megint Malcolm / Malcolm in the middle (2000)
Nem véletlen, hogy hét évadig vitte a csatorna a sorozatot, (amelyből Bryan Cranston nőtte ki magát, mint Walter "Heisenberg" White), hiszen egyszerre van tele morbid-humorral, csintalan kacérsággal, végtelenített, elképzelhetetlen mértékű csínytevéssel és sziporkázóan kreatív poénhegyekkel. Egy család, négy megveszekedetten rossz kölyök, akik minden lehetőséget kihasználnak (vagy ha kell, megteremtenek) arra, hogy a legdurvább poénokat és csínyeket kövessék el, amíg csak tehetik. Középpontban természetesen a címszereplő, a legokosabb gyerek, Malcolm áll, akinek negyedik falas narrációin keresztül követhetjük végig egy-egy rész cselekményét. Reese a csőbuta, de egyben legdominánsabb testvér (puszta erő, nulla ész), Dewey pedig az alulértékelt zenei tehetség, aki legkisebb révén mindig piszkosul megjárja. A negyedik a már elköltözött, de legendásan rossz, idősebb báty, akinek kalandjai nem különbek a testvéreiénél. Hal (apa) és Lois (anya) karakterének pont az az egyik legcsodásabb tulajdonsága, hogy teljes mértékig tisztában vannak a lehetőségeikkel, és ehhez mérten alakítanak mindent. Ők ténylegesen csórók, mint a fene, ráadásul ennyi gyerekkel különösen oda kell figyelniük az összes kiadásra és egyéb feladatokra. A zseniálisan éles cold openek, a temérdek egyedien megírt sztori, és a különösen fantáziadús humor magasan kiemeli a mezőnyből és még hat évvel a vége után is marha jó komédiává faragja - az első évadok ugyan némileg harmatosak, de minél nagyobbak a fiúk, annál élvezetesebbek a poénok. A Comedy Central-nál már régóta állandó műsor, délelőtt és kora délutáni időpontokban vetítik.
Így jártam anyátokkal / How i met your mother (2005)
Itthon az egyik legnépszerűbb sitcom. Azon esetek egyike, amikor ezt az elismerést nem véletlenül vívta ki magának. Ez az összeszokott bagázs már a modern időkhöz igazított: poénjai, pop-kulturális utalásai és sajátos szlengje révén viszonylag modernnek számít és nem utolsó sorban abszolút találó is a sorozat kontextusában. Éppen úgy, ahogy a humora, melyet legfőképp a csajozás koronázatlan (most figyelj!) királyának, Barney Stinsonnak köszönhet. Ironikus, hogy az őt alakító Neil Patrick Harris a való életben éppen olyan forró, mint a kályha, de ez persze cseppet sem akadályozza meg abban, hogy a sorozat kiemelkedő egyéniségévé (ikonjává) nője ki magát. A sztori valahogy úgy szól, hogy Ted (a főszereplő) épp otthon, a kanapén ülő gyerekeinek meséli hogyan szedte fel anno az anyjukat. Ez egyben a sorozat legnagyobb és legtöbbet hangoztatott kritikája, hogy 7 évad után még csak a közelében sem járunk annak, hogy halványan kirajzolódjon a szerepe a nőnek, akivel Ted így járt. De voltaképp ez idővel háttérbe szorul, sokkal inkább a rengeteg sztorira, romantikus szálra és az időnkénti drámára, illetve aktuális személyes problémákra (gyerekvállalás, apa-kérdés, múltbéli sérelmek és persze a folyamatosan jelen lévő szerelmi kapcsolatok) helyeződik a hangsúly. Bár némelyik évadon már érezhető, hogy fárad a formula és a poénok minősége időnként drasztikusan csökken a kezdetekhez képest, még így is baromira jól képes szórakoztatni. Itthon a Comedy Central adta le az első hat évadot (ha minden igaz, ősztől jön a hetedik), Amerikában pedig a nyolcadik évad a soron következő.
Louie (2010)
Azzal kell kezdenem, hogy Louis CK sorozata bizony csak egy nagyon kis rétegnek szól. Amennyiben túlzottan konzervatív vagy, rühelled a morbid, esetleg kínos humort, nem vagy vevő a dagadt, sültkrumplizabáló, lusta amerikaikra tett megjegyzéseket hallgatni, egy voltaképp dagadt, lusta, faszverő stand-upos amerikaitól, akkor ez biztos nem a te műsorod. Viszont ha imádod az innovatív dolgokat, kedveled az amcsi stand-up műfajt, és annak egyik jeles, élvonalbeli szereplőjét, akkor a Louie-t mindenféleképpen be kell próbálnod. De készülj fel, hogy alkalmazkodnod kell majd mind a beteges humorhoz, mind a gyakran seggfej főszereplőhöz. A történet voltaképp a színpadon illetve a címszereplő való életéből kiragadott jelenetekből (amik fiktívek) épül fel, amely bemutatja a fellépéseit, különböző témákban tett poénos kirándulásokat, illetve az életre reflektál néhány abszurd, kiszámíthatatlanul csípős poénnal. Mellékszerepekben többek közt Ricky Gervais (szintén humorista és színész), Pamela Adlon, Dane Cook és Bobby Cannavale is feltűnik. (Egy régebbi ajánlóm a sorozatról.) Itthon az első évadot vetíti a Comedy Central hétvégente késő este (szinkronnal), Amerikában jelenleg a harmadikat tapossa.
Egy kapcsolat szabályai / Rules of Engagement (2007)
Annyira tipikus a felütés, hogy szinte fájdalmas leírni: egy már hosszú évek óta házasságban élő férj és feleség, illetve egy még viszonylag friss, fiatal jegyes pár, akik amellett, hogy egymás szomszédjai még haverok is. Közéjük furakszik a megalomán egoista agglegény, akit voltaképp mindenki utál, de azért velük lóg - később hozzá kapcsolódik majd az egyik legjobb poénforrásként kiaknázható karakter. Ezt az unalmas alapötletet virágoztatják fel az írók elképesztő mennyiségű, magas ívű párkapcsolati humorral, amelyet az is ugyanúgy fog élvezni, aki nem él tartós párkapcsolatban és még csak nem is házas. Ebben oroszlánrészt vállal Patrick Warburton, aki nélkül tulajdonképpen lufiként eresztene le és fonnyadna el az egész koncepció. Mert nemcsak, hogy az ő szájából süvítenek a legjobb cinikus-arrogáns egysorosok, de mindezt karizmájával és remek komikusi érzékével adja át úgy, hogy majd berosálsz a vihogástól. Itthon a Viasat 3 adta le az első 5 évadot és éppen most kezdte el az aktuális hatodikat vetíteni, ami kint már lefutott.
Wilfred (2011)
Vitán felül áll részemről, hogy a tavalyi év legjobb újonc- és vígjátéksorozata egyértelműen Jason Gunn Wilfred-je volt. Ha megnézzük az elszállt történetet, már azon elmosolyodik az ember: Ryan (Elijah Wood) tőszomszédságába egy vigyorgó lány és annak perverz kutyája költözik, akit Ryan (és mi) egy ebjelmezbe bújt középkorú férfinak lát, akivel bonyolult és sziporkázó dialógusokba bonyolódik, mialatt a kanapén tetemes mennyiségű marihuánát fogyasztanak éppen el, vagy ne adj isten abszurdabbnál abszurdabb kalandokba keverednek. A sorozat egyszerre morbid és vicces, ami mellett még találó, magvasabb gondolatokat is képes szállítani. Ismert vendégszereplőkből sincs hiány, de elvitathatatlan tény, hogy Jason Gunn a sorozat kitalálója (eredetileg ausztrál termék) szolgáltatja a néhol agresszív és bántó, néhol találékony, egyedien kreált humortölteteket, amelyek garantáltan kiverik a biztosítékot - az már más kérdés, hogy kinek milyen mértékben. Az első évadról már kifejtettem a bővebb véleményemet. Itthon még egyelőre semelyik csatorna sem csapot le rá, kint viszont éppen most gyűri a második évadját.
Az ítélet: család / Arrested Development (2003)
Michael Hurwitz komédiája totálisan egyedi és a fejlett intelligens humorra épít. Tele van ironikus fricskákkal mind a tévézés, mind a filmezés irányába orientálva. Egy folyamatosan mindenbe belekotyogó zseniális (nem túlzok) narrátorral, aki sűrűn adagolja a Bluth-család hétköznapjainak sosem egyszerű történéseit. Michael Bluth (Jason Bateman) próbálja helyrehozni azt, amit a család többi tagja elcseszett, elcsesz, vagy el fog cseszni. Mert így lesz. Rögtön az idősebb Bluth csalási ügyével kezdünk, ami miatt sittre vágják az öreget, ezáltal megcsappan az a magas, burzsuj életszínvonal, amelyet addig megszoktak. Csakhogy, Michaelen kívül ezt senki nem hajlandó észrevenni. A bajból kilábalás közepette olyan dolgok zajlanak a szemünk előtt, mint a fiatal tini bimbódzó szerelme unokatesója iránt, a hihetetlenül idióta sógor látens homoszexualitása, vagy az el nem ismert bűvész báty elképesztő, de általában katasztrofális következményekkel járó grandiózus trükkarzenáljai. A készítők még azt is megkockáztatták a harmadik évadban, hogy leforgattak egy epizódot, amelyben különböző módokon szólítják fel a nézőt arra, hogy ajánlja ismerőseinek a tévéshowt, mert különben elkaszálják. Ennek eredménye akkor sikertelennek bizonyult, most 2012-re azonban újabb, negyedik évados berendelést kapott a széria. Itthon az első három évad ment le szinkronnal.
Balfékek / Community (2009)
Óriási sajnálatomra idehaza csak az első évad kapott sugárzási jogot, pedig a Community masszívan az élbolyba sorolható. Olyan lúzerekről szól, akik valamilyen ok folytán még csak most végzik el a fősulit, például azért, mert a törvény kötelezi rá őket, mint a főhőst, Jeff-et, aki inkább készpénzért vett ügyvédi diplomát. Köré szerveződik egyfajta tanulócsoport, ha úgy tetszik egytől-egyig egyéniségeket felvonultatva, akikből aztán egy jól összerázódott társaság alakul ki epizódról epizódra. A Community csordultig van popkulturális utalásokkal, rengeteg filmes, sorozatos, zenés vagy egyéb félkomoly és tudatosan komolytalan célzással, illetve olyan gügye, markánsan deviáns karakterekkel, akik már megjelenésükben sugározzak magukból a komédiát. Megtekintése főleg film- és sorozatbuzi geekeknek ajánlott. Kint ősszel startol a 4. évad.
A semmi közepén / The Middle (2009)
Átlagos amerikai család. Apa, anya, egy hihetetlenül trehány tinédzser, egy félelmetesen buta tizenéves lány és egy különc kisfiú. A totálisan mindennapi amerikai családmodell pontosan azzal a felkent bájolgós mázzal, amit kifelé előszeretettel mutatnak, de valójában lusták, mint a dög, bámulják a tévét, gonoszkodnak egymással és próbálnak kijönni valahogy hó végén. A titok a karakterekben rejlik, mert agyzsibbasztóan viccesen vannak felépítve egytől-egyig, ugyanakkor megvan bennük az a kellemes, mosolygós összetartó erő, amely egybekovácsolja őket, mint szerető család. A Már megint Malcolm egyfajta finomított, lájtosabb verziója elevenedik meg hasonló koncepcióval és humoreszköztárral, amely pont elég arra, hogy egy fáradt estén ledögölve a tévé elé szórakozzunk egy kicsit. Itthon az első két szezon ment le szinkronosan, kint idén ősztől fut a negyedik évad.
Jóbarátok / Friends (1994)
Ez amolyan nosztalgikus kikacsintás, hiszen minden idők egyik legjobb sitcomját, hogyan lehetne ajánlani (mondjuk így?). Bízom benne, hogy nincs olyan ember, földönkívüli, Ork, vagy Ogre, aki még egy részt sem látott belőle, még akkor is, ha az első évadok meg sem közelítik a későbbiek (hasonlóan a Malcolmhoz) magas színvonalát. 10 évad alatt az egész műfajt meghatározó karakterek születtek, párbeszédek, szólások, egysorosok váltak idézendő klasszikusokká és menő hollywoodi színészek köszöntek be egy-egy epizód erejéig. Hat közeli barát szórakoztatta egy évtizeden át a tévéképernyőre ragadt nézőket, rajongókat mindenféle hülyeséggel és baromsággal. Jelenleg idehaza épp a Viasat 3 vetíti hétköznap este 19:30 és 20:00 órai idősávokban.
Egy rém rendes család / Married with Children (1987)
Időtálló poénjaival és felejthetetlen karaktereivel örökre bevéste magát a televíziózás történetébe a létező legfárasztóbb és legviccesebb sorozat, mely a Bundy család hajmeresztő hétköznapjainak kellős közepébe csöppenti a nézőt. Központi figurája, a női cipőket áruló, örökvesztes Al, aki gimis focistaként hiába szerzett négy touchdownt egyetlen meccs alatt, neki csak egy bonbonzabáló, lusta feleség, két semmirekellő kölyök, egy még semmirekellőb kutya és egy garázsban porosodó, öreg Dodge jutott. És ha mindez nem lenne elég, még két ütődött szomszéddal is folyamatosan veri sors. A vécélehúzással kezdődő jelenetek és a dagadt nős viccek pedig kultikus figurává avanzsálták az Ed O’Neill által frenetikusan megformált Al Bundy karakterét, hogy a többi hibbant szereplővel együtt röhögjék körbe részről-részre az idealizált amerikai családmodellt - a mi legnagyobb örömünkre. Kihagyhatatlan klasszikus. Nosztalgiázni a Prizma TV-n lehet, minden hétköznap 17:30-kor. (Jones)
Modern család / Modern Family (2009)
Egy átlagos amerikai család nem éppen hétköznapi életébe nyújt bepillantást ez a sitcom, ahol a házasélettel és a gyerekekkel járó problémákat a teszetosza papucsférj mellett meleg rokonok és egy nagymellű kolumbiai anyaoroszlán teszik még színesebbé, míg az Egy rém rendes családdal legendává vált Ed O’Neill jutalomjátéka még egy nagyot dob rajta. A mini interjúkkal szabdalt epizódok dokumentarista stílusa egy sajátos atmoszférába bújtatja a sorozatot, azt az érzést keltve, mintha valódi családi felvételek birtokában lennénk, ez pedig még közelebb hozza a javíthatatlanul imádnivaló karaktereket a nézőhöz. A teljes rokonságot három síkon tálalva, három család aspektusa fűzi össze, amik külön-külön is megérik a pénzüket, de a legemlékezetesebb poénokat természetesen a sokszor káoszba torkolló családi összejövetelek szolgáltatják. Nem az a földön fetrengős, térdet csapkodva hahotázós fajta sorozat, de baromi könnyed és iszonyú jó kikapcsolódás az egész család számára. Jelenleg az HBO Comedy sugározza minden hétköznap, este fél 8 és délelőtt fél 11 tájékában. (Jones)
Agymenők / The Big Bang Theory (2007)
Az egyik legsajátosabb témával és legegyedibb humorral támadó sitcom a különösen magas intellektussal és különösen kiállhatatlan természettel megáldott elméleti fizikus, Sheldon, a lakótársául fogadott kísérleti fizikus, Leonard, valamint az ő baráti körük különc életét villantja meg. Egy képregény-olvasással, játékfigura-gyűjtéssel és videojáték-függőséggel teli, abszolút csajmentes és határtalanul geek életet, amit gyökerestől forgat fel a szomszédba költöző bombanő váratlan érkezése. A sorozat esszenciáját pedig a geek humoron túl a „normális” életet élő, életvidám és bulizós Penny, valamint az átlagember számára unalmas életet élő, otthon gubbasztó, kocka zsenik összeeresztése adja. Hőseink közé tartozik még a mérhetetlen perverziót sugárzó Howard és a csinos lányok jelenlétében megszólalni sem bíró Raj. Ők ill. a folyamatosan feltűnő, sziporkázó mellékszereplők, no meg a geek-világban legendának számító alakok apró cameói gondoskodnak a felhőtlen szórakoztatásról, epizódonként húszpercnyi tömény kocka-humorral bombázva a nézőt. Erősen ajánlott sorozat – nem csak geekeknek! Idehaza péntekenként és szombatonként lehet elcsípni egy-egy részt a COOL műsorán. (Jones)
A nevem Earl / My Name Is Earl (2005)
Röpke négy évadot élt meg Earl és Randy Hickey, a két suttyó, kisvárosi testvér, akik Earl karmáját igyekeznek buzgón helyreállítani. Erre azért van szükség, mert hősünk nem élt mindig becsületes életet, gyakran lépett a törvénytelenség útjára, és seggrészeg éjszakákon randalírozva taszította káoszba a város életét. Ezen változtatni óhajtva készít egy listát, melyre összes bűnét felvési, s kezdődhet is az emberek kártalanítása, a csínytevések helyrehozása. Ami persze közel se olyan egyszerű feladat, ahogy Earl azt elképzeli, de rengeteg idióta barátjával és találékonyságával a legabszurdabb helyzetből is ki tud mászni, hogy az egyes epizódok végén tekintélyes bajusza alatt megbújó, idétlen mosollyal az arcán húzhasson ki egy-egy nevet a listáról. A suttyóság netovábbja ez a sorozat, elképesztően bárgyú karakterekkel, a zseniális Timothy Stack mellékszereplésével és olyan fájdalmas humorral, amire ritkán van példa. Nálunk a Comedy Central vetíti elég nagy intenzitással, szóval érdemes arrafelé kacsintgatni. (Jones)