Tragikusan gyönyörű és hasfalszaggatóan szórakoztató, ahogy ez a négy ember lefejti egymásról a "legjobb szülő" udvarias mosolyát. Roman Polanski színdarabból átdolgozott, gyakorlatilag egy helyszínes művében az ember dekonstrukciójának, pontosabban a civilizáltság álcájának alaposan történő lebontásának lehetünk szem- és fültanúi. A Carnage brilliáns dramaturgiával forgatja ki magából ezt a négy embert, akik a kezdeti műanyag bájcsevejtől eljutnak az alpári, lealjasodott bunkók szintjére. Egyet ígérhetek: mindkét fázisban tombol a kínosan-feszengős humor.
A konfliktust alapvetően mindkét házaspár csemetéje generálja, ugyanis egyikük kiverte a másik fogát, a kőkemény törvények uralta játszótéren, a szülők pedig összeülnek, hogy megbeszéljék mi tévők legyenek ebben a helyzetben.
Először a jó benyomást keltő összevigyorgások, az előzékenység és a kedvesség dominál. Aztán előkerülnek a legfontosabb gyereknevelési elvek, besorolás a megoldás felé, de, csak nem jutnak dűlőre. A vendégeskedő pár már az ajtó küszöbén áll, amikor visszatessékelik őket egy IGAZI kávéra. Udvarias érdeklődés a munkájuk iránt, műkedvelők-e vagy sem, mennyire fontos a kultúra, milyenek a lurkók és hogy azt a nyamvadt hörcsögöt miért kellett ilyen hidegvérrel megölni.
Aztán egyre ritkul a szimpátia, élcelődő, de természetesen utólag viccnek szánt megjegyzések röppennek a nappaliban, a kanapén ülő férj már ötpercenként telefonál, hiszen neki fontos dolgai vannak és azok metszetébe az otthoni történések még csak véletlenül sem tartoznak bele. John Wayne is inkább whiskeyt szlopált és embereket lőtt halomra, mint hogy ilyesmikkel törődjön. Aztán egyszer csak ott tartunk, hogy ez a négy ember oda-vissza pocskondiázza egymást, levedlik a civilizáció által magukra öltött maskarát, s már házasságon belül is csattan az ostor. A boldogtalan nők kifakadnak, a férfiak hímsoviniszta disznókká változnak, s ekkor már javában elfogyott az időközben előkerült 18 éves skótviszki nagyja. Hoppá.
A négyes: John C. Reilly, Jodie Foster, Kate Winslet, Christoph Waltz kitűnő alakítással lavírozik a lakás díszletei közt. Az összes karakter sajátosan kidolgozott, amit a színészek egytől-egyig remekül kidomborítanak. Waltz a folyton dolgozó, beképzelt üzletember öltönyében igyekszik kibírni a bájcsevejt két telefonálás között, Foster a liberális, végsőkig civilizált, az idegösszeroppanás szélére sodródott feleség és anya szerepében küzd az igazáért. John C. Reilly, mint apa és férjről időközben kiderül, hogy totálisan negatív, Kate Winslet visszahúzódó, megértő karaktere pedig már két pohár viszki után elveszti a fejét.
Ez a négy ember kvázi 70 percben teremt egymás közt feszültséget, drámát, tombolást, kifakadást, és elvi háborút, amit Polanski biztos kézzel közvetít. Kamaradráma, amely bekúszott mozikba rég volt ilyen fenségesen és explicit módon szórakoztató. És a film egyik legnagyobb, és gusztustalanabb fordulatát még csak meg sem említettem - mostanáig. 7,5/10