Valaha a Victoria-tó volt a tavaszi szünetet élvező gimnazisták földi Paradicsoma, a szórakozni vágyó turisták Mekkája, a féktelen bulizás fellegvára - ám mindez már a múlté. A fürdőző fiatalokkal teli tavat elárasztó piranhák brutális támadását követően ugyanis úgy tűzött el mindenki – már akinek volt még lába – a környékről is, hogy csupán egy vastag porfelhőt hagytak maguk mögött. A szellemváros üresen kongó épületei és rozsdamarta csónakjai között sétálva azonban nem csak a katasztrófa nyomai figyelhetők meg, hanem egyre nyugtalanítóbb kérdéseket is partra vet az ár. Mert amennyiben ilyesmi előfordulhatott egyszer, vajon előfordulhat-e újra… és ha igen, akkor hol?
Piranha what?
Valami hasonló intróval nyit a Piranha 3DD, és a válasz sem várat sokat magára, Gary Busey ugyanis rögtön ráereszti a vérszomjas halacskákat a Nagy Nedves Vízipark gyanútlan fürdőzőire, akiknek tetemes részét bekamerázott medencében is szívesen nudizó, a természet és a plasztikai sebészet által egyaránt figyelemre méltó tulajdonságokkal felvértezett női egyedek alkotják. De aggodalomra semmi ok, hisz’ van ott még valaki, aki a piranháknál is rosszabb. Olyasvalaki, akivel még a fenevadak sem mernek ujjat húzni. Az ember, aki életek ezreit mentette már meg a vízbefúlás gyötrelmes kínjától; aki tíz másodpercen belül futja a százat – lassítva; aki biztonságban hazajuttatta Spongyabobot Bikinifenékre; akinek a kunkorodó mellszőrénél csak a cinkos mosolya szexuálisabb; a Férfi, a Mítosz, az Amerikai Kincs: David Hasselhoff. Márpedig Isten óvja a piranhákat, ha a HOFF elszabadul, mert nem csak veszélyesen sármos, de őrült jól énekel is, és egyszerűen uralja a filmet vadítóan buja tekintetével, ill. 59 évesen is tökéletesen kisportolt, görög isteneket idéző felsőtestével.
Who let the HOFF out?
Arról már nem ő tehet, hogy az egymást klipszerűen váltogató jelenetek teljesen összefüggéstelenül hullanak az ölünkbe, mintha az események java részét a forgatáson improvizálták volna, bármiféle szkript hiányában. Mert ez a nagy baja a filmnek, hogy bár hülyeséget hülyeségre halmoz, valahogy nem akar összerázódni egy komplett egésszé, így kicsit olyan marad, mintha egy baromi hosszú előzetest néznénk. Karakterek tűnnek fel, majd merülnek feledésbe, hogy végül megint random mód előbukkanhassanak, a főszereplőket meg nem igazán érezzük főszereplőknek. Ami azonban rögtön a film segítségére siet – Hasselhoff mellett – az a mértéket nem ismerő morbid humor, amely a középső ujjának felmutatásával üdvözli a nézőt, jelezve, hogy a következő 70-80 percben itt bizony semmi sem lesz szent. Bár a vérfürdő méreteit tekintve negyedakkora sincs, mint az első részben, elborult pillanatokból annál többet kapunk. Menthetetlenül zakkant, totál elmebeteg és végtelenül abszurd jelenetek váltogatják egymást, amik nem egyszer más filmekre/sorozatokra kikacsintva büntetnek, ráadásul 3D-ben a piranhák még a szemgolyódat is kiharapják, hogy jól megrágva köpjék vissza a nézőtérre.
Olyan ez a film, mint a tegnapi hányás; kicsit már kiszáradt ugyan, de még mindig elég figyelemfelkeltően gusztustalan, úgyhogy célszerű óvatosan megközelíteni. Hasselhoff-fanoknak azonban kétségkívül alapmű lesz. 6/10
