„Basszál be és drogozzál, mert attól kurva menő leszel!” – üvölti a film készítőinek marihuánafüstben, ekitabikban és szélvédőre hányt alkoholban manifesztálódó, kulturális nevelési indíttatású üzenete, mélyen megszólítva minden mai fiatalt; mellékesen hozzáfűzve, hogy amennyiben nem így teszel, még a szüleid is lúzernek tartanak majd.
A mindössze egyetlen házibulit felölelő történet expozíciója hosszan, unottan elnyújtózva büfögi fel a party előkészületeit, négy önértékelési problémákkal küszködő, roppant irritáló tizenéves aspektusában. Ezek közül az egyik a szinte végig szótlan kameraman, a másik három meg annyira egydimenziós és érdektelen, hogy kár is a szót fecsérelni rájuk. Az egyszerű születésnapi bulinak induló, ám a szüntelenül özönlő és kontrollálhatatlanná váló vendégseregnek köszönhetően káoszba torkolló rendezvény végül süllyesztőként nyeli el a féktelenül szórakozó fiatalokat az utolsó tequilásüvegig.
A kiforgatott, eltorzított értékrendek és irracionális fordulatok között szlalomozó, mérhetetlenül ostoba forgatókönyv sajnos nem csak a minimálisan elvárt következetességet és intelligenciát, de a humort és a hangulatot is olyan szinten elkerüli, amit már az unalomig lassított partifelvételekkel kiegészülő, kétségbeesetten erőlködő kézikamerázás sem tud tovább rontani. Történet, karakterek és poénok híján pedig a film éppen olyan gyorsan csúszik szét, mint a szereplői; céltalanul zakatolva az infantilis blődségek és a pattogó tinicsöcsök kereszttüzében, s mindezt a zűrzavart olyan szemtelenül alacsony igényszinten tálalva, ami már az önmagukat partiállatoknak tituláló nyolcadikos nézők türelmét is könnyűszerrel kikezdheti. Bosszantóan kínos, kellemetlenül semmitmondó, értelmetlen és kaotikus egy agybaszás ez - egy elcseszett generáció elcseszett filmje. Gyakorlatilag értékelhetetlen. 1/10