Kivételesen nem az Asylum gagyigyára köpte ki ezt a lélegzetelállítóan figyelemre méltó bestiát, ami mellesleg abszolút méltán viseli a Szupercápa nevet, mivel legtöbb fajtársától eltérően képes a szárazföldön járni, és – most figyelj! – még repülni is tud. Na jó, repülni talán mégse, de tény, hogy röptében harapja ketté a repülőket. Ilyenkor persze rögtön felmerül a kérdés, miszerint akkor meg mégis mi a fészkes fene szállhat szembe egy ilyen legyőzhetetlennek tűnő teremtménnyel, melynek nincs ellenfele se földön, se vízen, se levegőben? A válasz természetesen az amerikai hadsereg legújabb csodafegyvere: egy négy lábon járó, karatézó tank.
A szupercápát egy olajfúró toronyból illegálisan a tengerbe eresztett, titkos összetételű kőzetoldó vegyszer szabadítja ki több millió éves fogságából, a szörnyeteg pedig rövidesen vacsoracsatába kezd a közeli partszakasz ellen. Rendszerint a kép sarkában váratlanul felbukkanva, majd egy pillanat alatt az aktuális szereplőt felfalva, és azzal a lendülettel tovább is állva garázdálkodik, nem válogatva a bikinis modellek, a perverz fotósok, a vízimentők és a felettébb jól képzett, éberen őrködő katonák között. Mindössze egy megszállott tengerbiológus meg egy lecsúszott hajóskapitány állíthatja meg ezt a féktelenül gyilkoló fenevadat, de persze az sem árt, ha az amerikai haderők is besegítenek a már említett gépállattal. A sétáló tank és a sétáló cápa grandiózus összecsapása során tetőfokára hágó izgalom felemelően gagyi pillanatai, valamint a drámai fordulatok által kiváltott érzelmi sokkok kavalkádjának katartikus élménye meteoritként csapódik felkészületlen agyunk védtelen burkába, gigantikus méretű krátert ütve tudatunk felszínén, melynek nyoma sokáig megmarad.
Mint tudjuk, a „Zsé” kategória elnevezése a „zseniális” szóból ered, és az már a fenti sorokból is minden nehézség nélkül leszűrhető, hogy az ötletgazdák beleadtak apait-anyait a történetbe, a pusztító forgatókönyv pedig nem szűkölködik irdatlan megdöbbenést kiváltó jelenetekben. Igaz, a nyomozást, a tudományt, a romantikát és az akciót vegyítő cselekmény néhol a rendkívüli sokoldalúság ellenére is vontatottá válik, ám szerencsére mindig akad egy-egy váratlan fordulat vagy ütős párbeszéd, amely megdöbbentő abszurditásával rögtön kimozdítja ebből az állapotból, gondoskodva a fatális agyzsibbasztásról.
Trash-O-Meter: 7/10
