A gondok már a magyar címadásnál elkezdődnek, hiszen a legyőzhetetlen Thort már az első öt percben lezúzza egy rendkívül élethűen animált dinoszaurusz-kutya hibrid, amikor is az Ollókezű Edward és Lady Gaga szerelemgyerekére sminkelt Richard Grieco alias Loki felemelkedik az Alvilágból, hogy megszerezze Odin kalapácsát, ezért rátámad Asgard ragyogó palotájára.
Az Asylumnál pedig nem szarakodnak; rögtön egy gigantikus csata kellős közepébe csöppentenek minket, ahol a hátulról beszűrődő csatazajok hevében két feldühödött statiszta ugrál a kamera előtt, de az időnként bevágott távoli állóképen jól látszik, hogy itt valójában több ezer harcost mozgató, Gyűrűk Ura nagyságú küzdelmek zajlanak, csak a rendezői zsenialitás eme bravúros operatőri fogással karöltve mindezt inkább a képzeletünkre bízza. Asgard bukása után – pontosabban a várfalról kiabáló két fős őrség legyőzését követően – a dicső Thor egy váratlanul felbukkanó milf meg a kalapács társaságában átteleportál Los Angelesbe, és a java még csak ezután jön.
Hőseinket eleinte megbámulják az utcán, nem éppen földi hagyományokat tisztelő viseletük miatt, ezért később a tógájukra kapott szatír kabátokkal álcázzák magukat, de mivel Loki kiváló nyomkereső, hamar rátalál a mátrix-barbárokra. Thornak viszont hiába mondják el tízpercenként, hogy a szíve a helyén van, de nincs esélye a győzelemre, mivel szellemileg visszamaradott, újra és újra ráront a gonosz istenre, természetesen eredménytelenül, pedig egy idő után még a nem túl effektívnek bizonyuló kalapácsát is gépfegyverre váltja. Végül a délután folyamán bölcs és tapasztalt harcossá érett Thor alászáll a Pokolra, és annak tüzéből kovácsol fegyvert puszta kézzel, az izzó vasat ököllel csapkodva, hogy újdonsült szuperszónikus kalapácsával állítsa meg a városban pusztító Lokit és félelmetes szörnyseregét.
Az Asylum lecsapott, mint Thor kalapácsa a gonosztevőkre, és ismét a legjobb formájukat hozva zongoráznak a szürkeállományunkon. A kétségbeejtően epikus küzdelmeket rendkívüli mélységeket érintő, bölcs megállapításokkal tarkított párbeszédek váltogatják, és bár a játékidő fele így is azzal megy el, hogy Loki az utcán sétálgat, míg Thor értetlen fejeket vág random heroikus zenére, mégis szinte mindig akad valami rekeszizmainkat próbára tevő pillanat. A korát megelőző CGI-orgia pedig az egyik leglátványosabb Asylum-filmmé lépteti elő eme frenetikusan lehengerlő, gigászi hőskölteményt.
Trash-O-Meter: 7/10