A tetszhalott állapotban lévő interjús rovatunkat ezennel hivatalosan is felélesztjük és nem kisebb "blogsztár"-t kérdeztünk, mint a Geekz mindenható urát, főszerkesztőjét, madafakin Ferit, aki nem volt rest még minket is (konkrétan engem) elküldeni a picsába. De hát a kopasz horrorgeek már csak így szimpatizál. Akkor lássuk, hogy Feri mihez hasonlítja az utóbbi évek amerikai horrorfelhozatalát, miért bírja Józsit meg Dzsennifert, és mit csinál akkor, amikor napi 28 órában nem dolgozik kurvakeményen.

- Te, mint horrorőrült geek, hogy vélekedsz az utóbbi 10 év amerikai terméséről? Merrefelé tart a műfaj?

Köszönöm ezt a visszafogott jellemzést :). Az amerikai termés egy trágyadomb alá ásott teli pöcegödör fala kipárolgásának audiovizuális megfelelője. A fantáziátlan-gyökér torture porn vonal még hagyján, mert az kifulladni látszik, de sem helyette, sem mellette nincs semmiféle olyan irányzat, amely a műfajban utat mutatna, vagy akár csak a minimális eredetiség illúziójával kecsegtetne. Alacsony költségvetésű amatőr horrorok készülnek tonnaszám, de ezekben már az az egzotikum sincs már meg, ami például a nyolcvanas évekbeli megfelelőikben. A technikával kapcsolatos public access – hogy mindenki kamerát kaparinthat a kezébe és filmet csinálhat – nem hozta magával a tehetségek előburjánzását.

- Ha már horror, nyílt titok, hogy Argento-fan vagy, mi a helyzet mostanság a gialloval? Illetve az utóbbi évek európai horrorfilmjeiről mi a véleményed?

Argentóról írtam a szakdogámat, amely tényt az utóbbi kb. 15 évben készült filmjei alapján igyekszem nem nagy dobra verni. Akkor meg most miért teszem mégis? Mert amit évtizedekkel korábban letett az asztalra, az a maga őrült egyediségében mégiscsak tiszteletre méltó. A giallo, mint műfaj, halott, bár nem most purcant ki, hanem még a nyolcvanas években. Épp a napokban gyűjtött Kickstarteren egy angol pasi egy neo-giallo költségvetésére, beszálltam én is, annak ellenére, hogy a műfaji hommage-októl kiütést kapok. Hadd valósuljon meg az álma. Az európai horrorfilm viszont, Udo Kier szavaival élve, örök. Nagyon tetszik például, amit a spanyolok meg a franciák csinálnak. Vannak olyan produkciós cégeik illetve forgalmazóik, mint pl. a Filmax vagy a Wild Bunch, amelyek kifejezetten műfaji filmeket hajtanak, a horrort kifejezetten, és vannak alkotóik, akik bátran felvállalják, hogy ők bizony horrort, thrillereket és hasonlókat akarnak csinálni, és csinálnak is. Picsa pénzből, remekül megrendezve, relatíve szimpla ötletek alapján. És ezek világsikerek lesznek, mint pl. a REC.

- Mi volt a legutóbbi film, amit moziban néztél és szolid hátast dobtál tőle? Inverz: a legtrágyább utolsó mozis élmény?

Hátas? 1992-ben a Kék bársony. Legtrágyább? Az ördög bennem lakik, vagy mi a frász volt a címe. Régen szerettem volna ennyire visszakérni a jegy árát.

- Mi a helyzet a magyar moziba járó közönséggel? Csak a látványfilm diktál? Mit gondolsz mostanság a magyar mozikról, illetve a forgalmazás körülményeiről?

Csak a látvány, az attrakció diktál, de ez nem baj, nem újdonság, a mainstream filmekkel és közönségükkel így volt ez mindig is. Szeretem a jó hollywoodi filmeket és urambocsá’, szeretem a közönségüket, Józsit meg Dzsenifert, akik izompólóban mennek moziba, és akkor még a fickó öltözékéről nem is beszéltem... Egyedül azt nem bírom, ha valaki végigugatja a filmet, attól szó szerint megőrülök. A nacsóval zöröghet napestig, én magam is elmerültem már többször könyékig a szalszában. A magyar forgalmazás két durva ellenpont közt rebeg. Ha értenek hozzá, akkor nagyon értenek hozzá, ugyanakkor találkozni olyan fájdalmas hozzá-nem-értéssel is – olyan cégnél, ahol aztán végképp nem várná az ember – hogy Józsi és Dzsenifer simán role model lehetne a szemükben.

- Mit tartasz minden idők legjobb tévésorozatának, ami valaha készült? Miért? (röviden)
Twin Peaks. A Black Lodge miatt.

- Képregény vagy könyv? Milyen arányban oszlik meg nálad?

Könyv, könyv, könyv. Nem is túl nagy szomorúsággal vettem észre magamon, hogy egyre kevesebb képregényt olvasok. Nem mondom azt, hogy kinőttem belőlük, mert ez egyrészt arrogancia lenne azokkal szemben, akik rajonganak a képregényekért – és amely rajongást mélységesen megértem -, másrészt az csak lózung, ha az ember azt mondja, hogy „kinőtt valamiből”. Ha rám jön, még manapság is veszek egy rahedli képregényt, de jellemzőbb, hogy könyvet olvasok. Sőt, ha nem dolgozom vagy mindenféle interperszonális elfoglaltságot űzök, akkor általában mindig könyvet olvasok. Az olvasással töltött idő mellett a filmnézésre szánt órák száma is eltörpül.

- Ha meg kéne nevezned így kapásból 3 könyvet és 3 képregényt, amelyik az utóbbi 5 év legjobbja, miket mondanál?

Az egyetlen dolog, ami az utóbbi három évben letaglózott, az Cormac McCarthy Véres délkörök című regénye volt. Sok más kiváló könyvet és élvezetes képregényt olvastam (3-3-at kiválasztani közülük képtelen lennék), de egyedül ez a regény az, amit remekműnek tudok nevezni.

- Az itthoni képregénykiadásokról mi a véleményed? Mennyire jó a felhozatal, illetve mennyire igényes a kivitelezés?

Jelen pillanatban annyi a viszonyom a magyar képregénykiadással, hogy a Képregényneten hónapról hónapra lecsekkolom, mi jön ki nálunk, és megállapítom, hogy legalább most sem kell pénzt kiadnom. Mondom ezt mindenféle cinizmus nélkül, egyszerűen állandóan ez a szitu ismétlődik. Végre magyar alkotók is próbálkoznak olyan képregényeket összehozni, amelyek történeteket mesélnek el, és ez nagyszerű (bár az, hogy ennek örülni kell, valamilyen szinten szánalmas). Hogy a magyar képregénynek van-e jövője? Sajnos ebben nem vagyok biztos. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy megszűnne létezni, baromság lenne ilyesmit állítani, hiszen rengeteg nálunk a lelkes alkotó, de nem hiszem, hogy a képregénybiznisznek valaha lesz itthon olyan gerince, amiben olyan erős velő töttyed majd, hogy megtartson egy életképes testet. Hobbiszinten, mint most, mindig lesz magyar képregény. A csepp, kemény rajongói mag is meglesz. Van, akinek ez is bőven elég.

- Evezzünk személyesebb vizekre. Ha jól tudom forgatókönyvíróként is tevékenykedsz. Várható tőled valami a közeljövőben?

Jelenleg így keresem a pénzem televíziós területen – mielőtt bárki anyázna, nem napi szappanoperát írok -, és szeretném év végére, jövő év elejére egy műfajilag kevert film forgatókönyvét összehozni.

- Mi volt az a legutóbbi szkript, akár Amerikai akár Európai ami a legjobban bejött?

Ázsiai. Dante Lam hongkongi thrillerjei, főleg a Stool Pigeon és a Beast Stalker, szenzációsan vannak megírva (és eljátszva és megrendezve).

- Mi az oka, hogy az utóbbi időben nem sűrűn posztolsz, cikkezel a geekzen? (a "sok a munka" kifogás helyett ezúttal mást várunk:)

Pedig kőkeményen ez az oka. Rengeteget dolgozom, reggeltől estig, és jó, ha hetente van egy szabadnapom. Még szerencse, hogy szeretem, amit csinálok.

- Várható valami új rovat a Geekz berkein belül, amelyhez nagyban hozzáteszel majd? Mondjuk egy kis kungfu, wuxia, vagy giallo?

Nekem is bassza a csőrömet, hogy mostanában leült a Geekz, de ez tényleg azzal függ össze, hogy elfoglalt vagyok: ha egy blog vezetője nem mutat példát a többieknek, nem ír, akkor mindenkiből elszáll a tenni akarás. Forr bennem a cikkírás vágya, és feltámadunk, méghozzá hamarosan. Ha pedig újra kritikát kezdek írni, határozott célom, hogy leszarjam a mainstreamet – ki a faszt érdekel egy lagymatag mozifilm kritikája, a trollokon kívül? Lesz kungfu, lesz wuxia, lesz giallo.

- Búcsúzóul milyen 3 filmet ajánlanál az utóbbi két év felhozatalából, ami szerinted kihagyhatatlan?

Kedves Médiaviagra, bazd meg az utolsó 3 évedet :). Harmincas és hetvenes évekbeli amerikai horrort, hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évekbeli wuxiát meg kungfut, és mindegymikor-készült olasz horrort kell nézni. Like real men do.

W.

Az utóbbi 2, nem három, KETTŐ. :) Nademindegy. Na szóval kösz, hogy lealacsonyodhattunk a szintedre kedves Wostry. Na, de nem, kurva nagy RESPEKT a Ferinek az interjúért, hogy megmondta a frankót és válaszolt minden kérdésünkre. Hajrá Geekz, Ferinek meg sok sikert a szappanopera forgatókönyv íráshoz illetve minden egyébhez.