Rendhagyó és ezért egy kissé kockázatos rendezői vállalkozás eredménye a Hugo, a pályafutása java részét maffiafilmek dohányfüsttől bűzlő és géppuskadörgéstől zengő dimenzióiban töltő Martin Scorsese-től, aki ezúttal egy a világból kiábrándult öregember történetét meséli el, ill. két gyerekét, akik még hisznek a csodákban, és abban, hogy az elromlott dolgokat mindig meg lehet javítani.
A hangulat megalapozásaként egy párizsi pályaudvar rohanó emberektől nyüzsgő forgatagában találjuk magunkat a múlt század elején, de a sztori eleinte lustán hömpölyög, akár az éjszakai köd, mi pedig vakon tapogatózunk az egymást követő, kellemetlenül hosszan elnyújtott jelenetek szürkeségében, próbálva kitalálni, hogy miről is akar szólni ez a film. Scorsese azonban nem segít, így talán egy óra is eltelik eme céltalannak tűnő bolyongással, mire körvonalazódni kezdenek az indítékok. Ekkor végre beindul az eddig csak mélán kattogó, lassan zötyögő gépezet, és Scorsese mondanivalója is kirajzolódik, mint a szemen lőtt Hold képe Hugo titkos dolgozószobájában. Mi pedig óriási hálával tartozunk neki ezért. Scorsese ugyanis nagyon fontos, aktuális üzenetet közvetít: Hollywood csilli-villi csomagolásba bújtatott, ám belül üresen kongó, kommersz, műanyag-blockbusterein túlmutatva a művészeti értékekkel rendelkező, igazi filmek szeretetére és megbecsülésére okít, s teszi mindezt elsőrangú technikai háttérrel, ill. rendkívül kifinomult vizuális érzékkel.
Ahhoz azonban már nincs meg a kellő eszköztára, hogy ezt a tanulságos mesét egy kalandokkal teli, kicsiket és nagyokat egyaránt lebilincselő családi filmmé gyúrja össze. Hiányzik belőle az elevenség, a tűz, aminek be kéne ragyognia a filmet, a Hugo fénye ehelyett csak halványan pislákol. Túlságosan is távolságtartó a rendezés, így hiába az atmoszférateremtő képi világ, hiába a 3D meg a térhatás, nem szippant be maradéktalanul a világába, nem váltja be az életre szóló kaland ígéretét, ennél fogva pedig kapunk egy technikailag bravúros, furcsa hangulatú, a felnőtteknek túl gyerekes, a gyerekeknek meg túl felnőttes, végső soron viszont a hibái ellenére is szerethető filmet. A varázslat azonban elmarad. 6/10
