„NE ESS PÁNIKBA!”

Olvastál már könyvet visítva? Nem? És szeretnél? Akkor talán ideje a kezedbe venni Douglas Adams ötrészes trilógiájának első kötetét, ezt a „hallatlanul figyelemreméltó” könyvet, ami nemcsak hasfájásig röhögtet, de közben a világnézetedet is konokul feltúrja, gondoskodva róla, hogy ezentúl egész más szemmel vizslasd a körülötted lévő legártatlanabb dolgokat is, különösképp a delfineket... És persze arra is figyelmeztet, hogy nem árt, ha mindig tartasz magadnál egy törülközőt, hiszen ki tudja, mikor kell leintened egy repülő csészealjat, mert miután néhány buldózerrel lerombolták a házadat, és a legjobb barátodról kiderült, hogy földönkívüli, néhány rosszmodorú idegen váratlanul elpusztítja a bolygódat, ami útját állja egy hamarosan elkészülő csillagközi autópályának?

Nos, bizonyos Arthur Dent, egykori földlakó mindezt megtapasztalja, méghozzá egy csütörtöki napon, nagyjából ebédidőben. Ezen események láncolata lesz aztán a kiindulópontja galaktikus kalandok sorozatának, melyeknek hősünkön és régi cimboráján kívül részese lesz még többek közt egy kétfejű, háromkarú férfi, egy csinos lány, egy mániás depressziós robot, valamint egy rakás furcsa, zavarba ejtő, dilis űrlény is. És persze a delfinek...

A totálisan zakkant karakterek és a gondosan felépített, meglepetést meglepetésre halmozó cselekményvezetés együttese önmagában még nem feltétlenül emelné megközelíthetetlen magasságokba a Galaxis útikalauzt, de a szemtelenül csípős, frenetikusan vicces stílusa már annál inkább megteszi ezt. Adams az abszurditás és a tudomány mezsgyéjén araszolva, hol egyikből, hol másikból csipkedve, példátlanul intelligens, mégis roppant elborult angol humorral vértezi fel sorait, hogy az első oldaltól az utolsóig szégyentelen intenzitással ostromolja olvasója agysejtjeit, de igazán zseniálissá a burkolt társadalomkritikával és cseppet sem burkolt ateista világszemlélettel kibélelt narratíva harsány cinizmusa teszi. Sokszor teljesen konvencionális, már-már feleslegesen lényegtelennek tűnő bekezdéssel csal zsákutcába, hogy néhány oldallal később, váratlan fordulatok és képtelenségek egymásutánjával csapjon le, teljesen új jelentést társítva a már majdnem elfelejtett eszmefuttatásaihoz, megadva a kegyelemdöfést az addig is jócskán igénybevett rekeszizmainknak. Fergeteges, lebilincselő és veszettül szórakoztató.

Az intellektuális humorral sokkoló Douglas Adams könyve néhol lefáraszt, hogy máshol felpezsdítsen, meglehetősen rövid terjedelme ellenére is szerfelett tartalmas és különleges élményt nyújtva, ami nem is csoda, hiszen „valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában.”