Azzal kell kezdenem, hogy idén én át lettem verve. Volt jó pár szép, ígéretes koncepciójú film, akadtak remek előzetesek, de valahogy mindezek ellenére a 2011-es év inkább a meglepetések - mintsem a hatalmas mennyiségű überjó film - idénye volt. Mert amikért a naptárba ikszeket rajzolgattam, azoknak gyér százaléka hozta csak a minőségfaktort, és amikre egy Fáraók Kincse sorsjegyen nyert kétszáz forintot se raktam volna, azok olyan gyönyörűen íveltek magasra és nőtték ki magukat, hogy az több, mint korrekt. Egy rahedli idei filmet éppen a lelombozó negatív kritikák miatt ki is hagytam - legtöbbjük egyébként sem volt kiemelten rangsorolt - és amelyiket esetleg pótoltam az sem adott okot rá, hogy a többit mielőbb megnézzem - mondjuk a Thor pl. kellemes csalódás volt annak ellenére, hogy a karakter abszolút hidegen hagy. Ennek ellenére - ahogy az lenni szokott - bőven akadnak hiányosságaim, amik holtbiztos, hogy idén már nem férnek bele. Ahogy a tavalyi listámnál megjegyeztem, a mostani top tízembe átkerült néhány darab a múlt évből, de hazai premier szempontjából mindegyik 2011-ben lett bemutatva. A tovább mögött tehát jön az én idei listám. Természetesen vitatkozni, érvelni, saját toplistát megosztani itt sem tilos. Sőt.

A Moneyball 2011 legintelligensebb filmje. Ahhoz az idézőjelbe tett könyörtelenséghez, amit olykor behoz, azonban elengedhetetlen ez az intelligencia. Azért, mert az a vászonra vetített száztíz százalékos életszerűség produkálja azt, hogy realista filmmé váljon, ahol a főhős hiába meríti ki abszolút módon a pozitív karakter fogalmát, végül ő is bukásra van ítélve. Még akkor is, ha a hazafutás csakhogynem sikerül neki - pont ez a "majdnem" zavarja a legjobban. Brad Pitt karakterének az esélyei megvannak a különböző életszakaszaiban, de a dicsőség minden esetben lepattog a válláról. A reformistáknak mindig fájdalmas az áttörés.

Emlékszem, tavaly ilyenkor abban reménykedtem, hogy a következő év majd jobb lesz; hát most visszasírom azokat az időket, mert ez egyszerűen siralmas, amit filmes barátaink idén produkáltak. Én bevallottan iszonyú alacsonyra tettem a lécet, gondolván, hogy így csak pozitívan csalódhatok, és ez rendszerint be is jött, mert elég bőkezűen szórtam a 7-eseket, 8-asokat, de kit akarok átverni? Ez egy szar év volt, filmes szempontból legalábbis mindenképp. Persze azért voltak idén is, akikre számítani lehetett, készültek igazán remek alkotások is - mondanom sem kell -, nem volt nehéz összeválogatni őket. A róluk írt kritikákat a filmek címeire kattintva érhetitek el, de ha még úgy sem világos, hogy miért is éppen ezek kerültek be a legjobbak közé, nyugodtan lehet kérdezni, vitatkozni, kötekedni, de felőlem a saját listátokat is megírhatjátok nekünk, vagy belinkelhetitek, ha úgy jobban tetszik. Természetesen én sem láthattam minden filmet idén, de amiket igen, azok közül ezek voltak a kedvenceim:

Idén sorra jöttek ki a jobbnál jobb nevek, a jobbnál jobb játékok, az év vége felé ráadásul különösen nagy erőkkel ostromolták a kiadók a játékboltok polcait, így sajnos én sem tudtam mindent begyűjteni vagy kipróbálni, amit szerettem volna, de azért egy 5-ös listára valót össze tudtam szedni a szerintem kiemelkedően jól sikerült darabok közül. A rengeteg terjedelmes, és minden igényt kielégítő saját, ill. vendégírásunknak köszönhetően pedig tesztünk is van mindegyikhez, ezeket a játékok címére kattintva tudjátok szemügyre venni.

A napokban volt szerencsém pótolni az első három Mission: Impossible filmet, így a friss élményeknek hála, teljes meggyőződéssel jelenthetem ki, hogy ez a franchise bizony részről-részre csak jobb lesz, ami igen ritka jelenség Hollywoodban. A Fantom Protokoll még több akcióval, még látványosabb elemekkel, még színesebb figurákkal, még izgalmasabb üggyel, valamint egy raklapnyi öniróniával megfűszerezve tör utat magának a mostanság tucatgyártott, fantáziátlan akciófilmek között, ennek köszönhetően pedig cseppet sem érezzük elcsépeltnek vagy lerágottnak a témát. Másfél évtizeddel az első rész után Ethan Hunt jobb formában van, mint valaha, és zsír új csapatot is kapott maga köré.

Semmi megterhelő, csak néhány aktuális poszter.

Kezdjük a nem rég posztolt trélerhez csatolandó Bad-Ass Danny Trejot, óriás mamutszakállal.

"A ma élő legnagyobb amerikai krimiíró." - Stephen King

Igazából ez az idézet vett meg igazán. George Pelecanos a The Wire (A drót) című tévésorozatban közreműködött íróként, ami tekintve, hogy máig az egyik legjobb krimisorozat szintén jó referencia - amiért mellesleg díjat is nyert. A Feketén Fehéren mindezt alátámasztva taszítja bele a nézőt Washington drogos mocskába, miközben azért felfed néhány jellemvonást, amelyekkel ezt a helyet ugyanolyan szerethetőnek és kedvesnek ábrázolja, mint amennyire gonosz és korrupt. Egy fekete és egy fehér férfi összetalálkozása egy tisztázatlan gyilkosság hátterében, amely mindkettejük életében fordulóponthoz vezet. Legyen az szívderítően mosolyra fakasztó, vagy keserűen depresszív.

Derek Strange egy megkopott, erős fizikumú, vén magánnyomozó, aki imádja a klasszikus westernt és az azokhoz írt zenéket. Saját irodát vezet - amire felettébb büszke - ahol egy Ron nevű divatmániás fiatal kigyúrt srác a társa - aki mindig többet foglalkozik saját magával, mint az ügyeivel - és egy szemrevaló középkorú hölgy, Janine a titkárnője. Rutinos szakmabeli volt kopó, aki pontosan ismeri a várost. Derek fekete.

Terry Quinn egy csapzott, indulatos fehér fickó, aki egy könyvesbolt tulajdonosa. Egykoron zsaru volt. Jó zsaru. Addig a pillanatig, amíg le nem lőtt tévedésből egy szolgálaton kívüli fekete zsarut az éjszaka közepén, aki ittasan, tajtékozva a dühtől rátámadt egy másik férfira, állítólag azért mert az illető közterületen hugyozott. Quinn-nek nem volt tudomása róla, hogy az illető zsaru. Miután ez a Chris Wilson névre hallgató fekete civil rendőr egy Kane nevű tag torkát szorongatva előrángatta a szolgálati fegyverét Quinn és társa felé lendítve, Terry lelőtte. A egész egy gyorsan pergő káosz volt: üvöltözés és értelmetlen mondatok hada süvített a levegőben, amiből Terry nem sokat értett és csak feljebb pumpálta az adrenalint az ereiben, ezért tette amit kellett. A körülmények tisztázatlanok. Az ügyet lezárták.

5 csillag.

Első felvonás, második felvonás.

Ha már nem bírod a rokonok hadjáratát, és már nem fér beléd több kókuszgolyó, akkor fellélegzésnek itt van a 67 éves Machete legújabb akciófilmjének teasere. Kissé nehézkesen mozog és lerí róla, hogy b-film, na és akkor mivan? Retro.