.. a legkeserűbb komikus a világon. Legalábbis Pamela Adlon szerint, de ne szaladjunk ennyire előre. Az ikszed részben magyar származású (pedig Frei Tamás nincs is a közelben) pali, aki kapott egy sorozatot a segge alá, amiben szabad kezet biztosítottak neki és él is vele. Stand-up betétekkel átszőtt szkeccs-showja a tévézésben valami egészen innovatív próbálkozás, olyan témák boncolgatásával, amelyek közt találni egészen életszerűeket és eléggé szűk rétegnek szólóakat egyaránt. Persze az egészet átitatja egyfajta befeketedett humor.

Louie önkéntes maszturbáció-szónok, aki alkalomadtán - igazából ez csak egy részben fordul elő - fogyaszt némi marihuanát a szomszédjával, aki elmondja magáról, hogy sohasem szokott szívni - mindezt egy alkarnyi blanttal a szájában teszi. Elvált, korosodó komikus két kislánnyal, akiket egyszerűen imád, de előfordul, hogy a pokolba kívánja őket. Abszurdabbnál abszurdabb szituációkat vonultat fel a sorozat masszív kreativitással, az igényesebb, a megszokottól eltérő tévénézői szokásokat keresők számára.

Steven Spielberg valószínűleg kinézett magának egy új szemüvegkeretet, amihez az anyagiak előteremtésének az egyik legegyszerűbb módját választotta. Ha már a Jurassic Park olyan fene nagy kult-státuszba emelkedett az esztendők során, szimplán idő kérdése volt, hogy - a mozi két folytatásának legyártása után persze - mikor készül belőle tévésorozat. Szóval mikor Spielberg meghallotta, hogy egyik nagy aduját sorozattá manifesztálják, becsatlakozott producernek, hogy meglegyen az a kis zsebpénz az új szemüvegkeretére (nagyon dizájnos, dinoszaurusz bőrből legyártott, T-rex fogakkal kirakott keretről van szó). Ja meg persze, hogy a nevét adja ehhez a...hát, CGi-ből eszkábált, nyálkás családi drámával sújtott, kaland motívumokkal tarkított felfedezős sci-fi sorozathoz, ami rengeteg pénzt nyelt magába.

A sorozatkibeszélők funkciójukat tekintve mondhatni nem működnek a legolajozottabban, de most erre is rámegyünk. Az ok igen egyszerű: összegyűjtjük, hogy mik az igények, ki milyen sorozatot néz, miről szeretne szívesen olvasni (akár havi, akár heti szinten) és miről szeretne esetleg kérdezni, kommentelni, véleményt cserélni. Mindezt értetek, olvasók miatt tesszük elsősorban, hiszen érdemesebb nekünk is olyanokról cikkezni, amire van érdeklődés - ettől még ugyanúgy fogok írni a Louie-ról, vagy a legrétegcentrikusabb elborultságokról - de a hangsúly rajtatok van. Azért nyilván a Barátok közt-öt most sem fogom elkezdeni hiába minden, bocsi.

Havi és heti szinten gondoltuk az egészet. Amiről van mit írni, a heti részt szétcincálni, arról fog jönni mindig poszt. Ha esetleg pedig olyat szavaztok meg, aminek éppen nem pörög az új évadja, akkor amivel adósok vagyunk, azt havi összefoglalóval az adott (vagy előbbi) évadról igyekszünk bepótolni. A Szavazás a következőképpen fog működni: 1, amelyik sorozatot a legjobban kedveled és szerepel a listán, arra mehet a voks. 2, Ha nem szerepel az, ami a legjobban érdekelne, akkor kérjük, hogy írd meg kommentben. 3, Ha megírtad kommentben az általad favorizáltat, akkor a listából, ha van olyan, amit nézel arra szintén jöhet voks - mivel ha nézed feltehetőleg bírod is. (Tényleg illedelmesen és buzgó udvariassággal kérünk mindenkit, hogy szavazzon és kommentezzen amennyit lehet, hiszen ebből tudjuk leszűrni, hogy mire van igény. Köszönjük.) Jöjjön a lista:

Vigyázat, a cím spoileres. Ja, már mindegy. Ha mostanában nem láttál szürreális, aberrált faszságot, akkor Don Coscarelli Dawid Wong novellájából elkövetett rendezésének a trélerét egyenesen kötelező megnézned: van itt tű, drog, szörnyetegek, flesselt zsernyákok, de még Paul Giamatti is. Ez nem lesz habkönnyű.

"Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek."

Oshi Mamoru bő egy órás manga adaptációja képes megidézni azt a megrendítő meditatív sciencefiction hagyományt, amely felülemelkedik a műfaj sok gyengébb alkotására jellemző hatásvadász banalitáson, és nem veszik el a technikai részletekben. Így képes kitágítani a horizontját odáig, hogy megértse, két  méltó kérdést tehetünk csupán fel: az egyik a szellem (újra) létrejöttére vonatkozik, a másik pedig kételyek között az öröklétet fürkészi. Mamoru filmje ezért zseniális semmi felesleges mellékszál, csupán egyetlen bevetését meséli el a jövő kibernetikus beültetésekkel emberfelettivé növő kommandós főszereplőinek (a szűkszavúságáért teljes mértékben kárpótol, hogy néhány mondattal megrendítően mély jellem- és a szereplők közötti kapcsolatábrázolásra képes).

Mindig azok a filmek okozzák a legnagyobb meglepetést, amikre a legkevésbé számít az ember, és ez alól a Majmok bolygója reboot sem kivétel, ami az előzetes alapján egy langyos popcornmozinak indult, de végül sokkalta több lett belőle.

..Peter Griffin nem hisz ennek az ostoba tévhitnek. Priceless a videó.

Ha egy átlagos, középkorú amerikai férfi lennék, aki valamilyen technikai osztályon dolgozik egy cégnél, a hobbija pedig hogy kedveli a különböző bűnügyi történeket, rovatokat, és viszonylag keveset tévézik, akkor bizony tetszene a J.J. Abrams és Jonathan Nolan nevével fémjelzett pilot. Nos, én nem vagyok egy középkorú amerikai férfi.

A történet a következő: adott egy gazdag férfi, akinek bizonyos rálátása van a jövőre. Azaz az általa a kormánynak épített gépezet segítségével a "jelentéktelen bűntények" főszereplőinek TB-számának birtokában van. Ehhez pedig kerít egy zsoldost, aki hivatalosan tulajdonképpen halott: ő John Reese (James Caviezel). John elvesztette a feleségét, gyakorlatilag a társadalomból kivetett homelessként igyekszik halálra inni magát, amikor a metrón a HMCS-k (Helyi Menő Csávók) belekötnek, ő pedig két mozdulatból eltorzítja az arcukat. A gazdag üzletember (ja, ő mellesleg a Lost-os Michael Emerson) azonnal lecsap rá és felajánlja a munkát. A pilot az első közös ügyükről közvetít.

Egy elég kemény francia thriller, amit Frédéric Jardin szállít (nem mintha tudnám, hogy ő kicsoda). Francia alvilág, ahol oxigén helyett a drog dukál, és a pénzért mint, megannyi hasonló helyen, ölni kell. Közben jönnek a nyomozók. A trailer folyamatosan vágtató és lüktető atmoszférája elég ígéretes filmet vetít előre.

Harry Potter és a Halál ereklyéi I. rész / Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1 (2010)

Megvan az talán már tíz éve is, mikor én utoljára Harry Potter – könyvet olvastam, méghozzá a negyedik kötetet, ami után elhatároztam, hogy innen már csak film formájában óhajtom nyomon követni kedvenc rövidlátó varázslótanoncom kalandos életét. Hogy ez mennyire volt jó döntés, abban nem vagyok biztos, de így legalább elfogultságok nélkül tudom kezelni az egyes részeket. A franchise kettészelt befejezésének első darabjától sem tudtam, hogy mire lehet számítani, mindössze abban a hitben ültem neki, hogy a pocsék Félvér hercegnél csak jobb lehet. Persze, nem lett az.