Red State (2011)
Mondhatnám az a jó, hogy Kevin Smith nem prédikál, meg picsafasz picsafasz csácsácsá, de valójában ez a Red State-en nem segít és még csak Néma Bob sem fordul be az utcasarkon egy kövér cigivel a szájában, hogy jobb színben tüntesse fel. A filmben feltűnő gyülekezet vezére (Michael Parks élvezi a szerepet, kár, hogy az rövid idő után sematikussá és idegesítővé válik) Smith-el ellentétben viszont annyit prédikál a szodómia és a homoszexualitásban megbújó sátánról és istenről, hogy majd elalszunk alatta. Adott egy 20-25 fős hitgyülekezet, akik előszeretettel irtják a melegeket és tüntetnek ellenük, mintha valami szent cél nevében óvnák a földet. Nos, 3 fiatal srácot egy kis szex-csalival rögtön el is ejtenek, hogy feláldozzák őket saját birtokuk oltárán - amin egy kisebb katonai bázis fegyverállományával büszkélkedhetnek. Természetesen az egyikük meglóg, megzavarja az imát, és furcsa véletlen folytán a helyi seriff is hamar értesül a birtokon történő gyilkolászásról. Úgyhogy kezdődhet az üldözéses mészárlás - de csak 1 óra után. A legnagyobb baj az, hogy szemhéjfárasztóan dögunalmas és érdektelen a Red State már rögtön 20 perc után. Mintha expozíció gyanánt totál feszes dialógok, morális dilemmák, gyötrő halálnemek igyekeznének feszültséget teremteni, de egy szolid altatóként jobban funkcionálnak. Ha viszont nagy nehezen túlesünk az első 1 órán - és még ébren vagyunk -, akkor átcsap egy tempós, túsztárgyalós akciófilmbe és még csak politikai korrektséget sem igyekszik magára erőltetni - sőt, épp ellenkezőleg. Az utolsó fél óra már-már dinamikus, akadnak ügyesen megírt dialógok, éles karakterábrázolás, de a végkifejletre valahogy mindez kevésnek bizonyul. Nem válik idegesítően rosszá, ahol kell bedurvul és folyatja a vért rendesen, de nem sok marad meg belőle. Smith pedig pontosan úgy zárja, ahogy filmes pályafutását kezdte: egy jó poénnal. Annál is kellett volna maradnia. 5/10
Flypaper (2011)
A Heist-filmeket igyekszik kifigurázni, kár, hogy ehhez a Grace Fapicsás Patrick Dempseyt veszi elő a fél-édes, langyos dekoltázsú Ashley Judd-al. A sztori alapvetően üdítő: két bankrablóbanda egy időben akarja kirabolni ugyanazt a bankot. A különbség köztük, hogy az egyiknek vannak agysejtjei a másiknak viszont csak Teszkó gazdaságos ész jutott. Alapvetően a humor jó, csak kissé mérsékelni kellett volna, hogy ne fusson bele néhány olyan erőlködésbe, amitől egyre csak nő a folt a hónalján. A színészek ismerős arcok, egyikükkel sem a legnagyobb blockbusterekben találkoztunk, de kellően ügyesen szaladgálnak ebben a hatalmas pénzgyűjtőben. A bűnügyi rész szokás szerint túl van írva: előre várjuk, hogy jöjjenek a csavarok, mert már az elején röhejesen nyilvánvaló, hogy egy rahedli lesz belőlük, de az utolsó mindenképpen hatalmas lesz. Vagy annak, aki látott már hasonlót annyira mégsem, de legalább mindenki egy viszonylag őszinte mosollyal veszi ki a lejátszóból, hogy néhány óra után elfelejtse. Ennek ellenére még mindig simán jó kis esti, habkönnyű film néhány furfangos gyilkossággal, egy elmaradhatatlan brit akcentussal és ezzel az ál-macsó imidzst húzott Dempsey-vel. 6/10
Céges buli / Cedar Rapids (2011)
Ed Helms a világ balfasza. A stréber, okoskodó, velejéig lúzer arculatát ebben a filmben is tökéletesen érvényesíti. Szerencséje, hogy ebbe a keserédes komédiába pont egy ilyen karakter kell ahhoz, hogy kicsit magáénak érezze az ember. A fesztelenül mosolygós humora mellett ugyanis van a filmben egyfajta átalakulás: Tim Lippe (Helms) a Cedar Rapids-ba tett céges kirándulás okán ugyanis abszolút felrúgja addigi életét és a romokból épít újra egy sokkal boldogabbat. Ezért avanzsál kellemes időtöltéssé a Cedar Rapids a dögunalmas 20 perces felvezetése után. Magát a sztorit belengi egyfajta érdektelenség, de hál'isten gyorsan lerúgja magáról és önfeledten piál a bárban, villant cicit, és szív füvet egy lepukkant házibuliban. Az átalakuláshoz elvégre nagy változás kell, és a főhősünk barátjává szegődő hármas társaság a lehető legjobb: Jonh C. Reilly rég volt ennyire jó arc, Isiah Witlock Jr. szimpatikus, Anne Hech pedig végre nem olyan végtelenül idegesítő luvnyát játszik, mint amilyet szokott. Könnyen felejthető, de kellemes amíg tart. Vasárnap délutánra ajánlanám - már persze ha kérdeznék. 6/10