Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

The Walking Dead 2x05: Egy helyben sétálunk

2011.11.16. 18:02 Gevin

A kezdőrészeknél még úgy tűnt, hogyha nem is száz százalékosan, de Frank Darabont elteleportálása a projektből nem harapott ki túl nagy húsdarabot a minőségfaktorból. Az ötödik rész után járva viszont megfordul az ember fejében, hogy vagy Darabont tartotta rendesen kordában azt a feszes dramaturgiájú első évadot, vagy csak szimplán idióták maradtak a másodikra, akik lehet, hogy szappanoperát tudnak írni, de zombisorozatot hótziher, hogy nem. Már a második rész után elkönyveltem egy bizonyos mértékű színvonal csökkenést, de amit ebben a részben húztak - mármint az időn és néhány blődli nagy baromságon kívül - azt oktatni kéne Hogyan nyújtsunk el egy fél évadot a semmiről címen. Bár baromságokat írok, mert van itt esemény bőven: terhesség, szupermarket-szex, lőfegyver oktatás, vadászbaleset meg egy csomó szürke karakter, akit időről-időre egyre jobban lehet utálni. Ami nincs azok a zombik. De ezt el lehetne nézni nyugodt szívveréssel hiszen a Walking Dead nem a zombikról szól - ez most már biztos - hanem drámáról, amely legalább olyan intrikus, szentimentálisan átgyúrt, mint a Dallas. Basszus, fel kéne ébredni.

A Walking Dead drámájával egészen addig semmi gond nincs, amíg cselekményének mozgalmassága folyamatosan tart egy bizonyos szintet, mert akkor csikorgás nélkül működik. A morális döntések, a túlélés által vastagon meghúzott határok, a szabályok betartása, a családi konfliktusok vitatottsága, ezek mindaddig pattanásig feszülnek, amíg erre a környezet kegyetlensége rákényszeríti a karaktereket. Amíg a cselekmény kellően feszes ritmusban gördül, addig a dráma is felér hozzá minőségben - akár érzelemben - és nem feszegeti a giccs, illetve az érdektelenség határait.

A második évad úgy toporog egy helyben, mintha megbénult zombi volna agy és érzelem nélkül pusztán ösztönnel - ami jelen esetben a nézettség tartása. Ennek a bénultságnak a konklúziója, hogy a karakterek érzelmi frusztrációi, döntéshozatalaik súlyossága, vagy életveszélyes szituációkba sodrása hatás nélkül marad. Mindez nem empatikus reakciót vált ki, hanem közönyössé, irritálóvá és olykor unalmassá teszi őket. Ráadásul olyan jól kivitelezett jelenetek sínylik ezt meg, amelyek precízebben, pulzálóbb keretek közé szorítva hatványozottabban lennének képesek egekbe pumpálni az izgalmakat - Daryl jelenete, mocsokból felemelkedés, Merle leküzdése épp ilyen, de sajnos ebben a részben nem tud igazán kinőni.

Az első évad drámai kicsorbulásait remekül élezték újra a feszültségben fuldokló akciójelenetek. Ehhez képest a második évad nem sok mindent tud eddig felmutatni: volt egy ütős, de klisékkel tűzdelt menekülés, Shane kegyetlenül realista túlélési ösztöne, amely megmentette a korgó zombigyomroktól, illetve egy kettészakított dagadt zombi a kút mélyén, meg néhány eltévedt járkáló próbált nehéz pillanatokat okozni. Az első széria mindössze 6 résszel sokkolt, a másodikban most járunk az ötödiknél. A különbség finoman szólva is kurvára érezhető. A 13 rész hosszabb távú elmélyítésre, kellően kibontott és apránként építgetett expozícióra nyújt lehetőséget, de eddig ez messziről sem ilyennek látszik. A hab a tortán Andrea, Daryl likvidálására tett kísérlete volt, aminél nagyobb baromságot csak súlyos erőbefektetéssel lehetett volna rosszabbul kivitelezni mozgóképen. Rick szimpatikus, vezető karakterének egyre hiteltelenebb és fakóbb képet festenek, míg az undorító féreg, a szemét Shane lassan ellopja a showt mindenki elől - nem mintha ez nehéz mutatvány lenne -, Daryl Hershel az öregember centire olyan, amilyennek lennie kell, tipikusan ebbe a környezetbe illő. A többiek nagyjából kisebb-nagyobb kilengésekkel hozzák azt, amit eddig - ami nem feltétlenül jó.

A befejezés épphogy csak pukkant egyet, hiába volt ott egy egész napközi, meglepetést nem igazán tudott okozni. Sőt, a cselekmény valószínűleg még leszedáltabb állapotba kerül, tipikusan font drámái szálakkal, erkölcsi kérdésekkel. Asszem Darabontot vissza kéne engedni a sorozathoz (UPDATE: Darabont a 2. évad hetedik részéig még nagyon is jelen volt), amiért minden követ ő mozgatott meg, különben a Walking Dead nem sokáig lesz már kötelező néznivaló - már ha most még az.

komment

Címkék: sorozatkritika the walking dead

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr203387572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása