Emlékszünk még arra a nem is olyan távoli világra, amelyben a fronton — klasszicista módon — két szemmel is látható hadsereg állt egymással szemben és harcaik addig tartottak, ameddig a hadianyaguk kitartott? Eszünkben van-e még az a rettenetes, ám mégiscsak igazságos kor, ahol láthatóak voltak az ellenségek és könnyedén be tudtuk őket azonosítani egyenruhájuk, esetleg felvarrójuk alapján? Ma már aligha jut eszünkbe. Jelenleg ugyanis a terrorizmus korát éljük, ahol két terrorista pólus áll egymással szemben idestova már kettő évtizede, amely pólusok jól körülhatároltan szervezett és szervezetlen terrorizmusra tagozódnak fel.
Szervezett terrorizmuson az amerikai olajcégeket, nagyvállalatokat és egyéb üzleti korporációkat kell érteni, amelyek pénzügyi-gazdasági merényleteket hajtanak végre az általuk megszállt társadalmakon, szervezetlenen pedig az ezzel szembehelyezkedő iszlám és muzulmán ortodox vallási köröket, amelyek igazi fegyverekkel, ideggázzal és bombákkal vegzálják a másik oldal ártatlan emberi közösségeit. Mindkét oldal azt hiszi, hogy neki van igaza, miközben a helyzet az, hogy valójában egyiknek sem… A Battlefield 3 nevű játék így hát szakít az eddig általánosan oly divatos történelmet feldolgozó programok elvrendszerével és megpróbálja magát bepozícionálni a jelenkor harcaiba és történéseibe, szemben az eddigi gyakorlattal, ahol eddig rendre csak második világháborús, esetleg vietnámi és hidegháborús hadszíntereken játszódtak1 a sztorik. A Battlefield 3 hősei eszerint tehát, már nem vietnámi és német katonák ellen harcolnak, hanem orosz és iráni terroristák ellen.
De mi történik ebben a világban?
A játék történetszála valamikor a közeljövőben — úgy emlékszem 2014-ben — veszi fel a fonalat, ahol is egy ismeretlen fickót irányítva kell a New York-i metrón egy robbantást megakadályozni, majd ezt követően neutralizálni a cselekményt elkövető terroristákat. Nos, innentől aztán persze kicsit hasonlít a helyzet egy jó Tarantino-film dramaturgiájához is, ugyanis még mielőtt sikerülne a küldetés, sajnos egy terrorista leüti hősünket és azzal a mozdulattal már ugrunk is vissza az időben legalább nyolc órát, amikor is egy kihallgatóterem szigorú falai között ülve találjuk magunkat. Itt aztán mindenféle kérdéseket tesznek fel nekünk lopott nukleáris bombákról, iráni terroristákról és orosz megrendelőikről, ám nekünk akkor még mindig nem áll össze a kép, így hát kénytelenek vagyunk megerőltetni az agyunkat és gondolkodni, ami által felmerülnek emlékeinkben régebbi küldetések, amikről kiderül, hogy lazán, de mégis valahogyan összekapcsolódnak a jelenlegi sorozatos terrorcselekményekkel. A játék történetét tehát a merényletet megelőző akciók végigjátszása jelenti majd, amelynek a végén természetesen össze fog állni a kép mindenki számára.
Megmondom őszintén nekem nagyon tetszett ez a sztori, egész jól elvoltam vele. Dramaturgiai szempontból simán felvette a harcot egy erre szakosodott hollywoodi produkcióval, sőt, talán még jóval csavarosabbra és kidolgozottabbra is sikerült, mint azok általában. Egyetlen bajom volt vele csupán, mégpedig hogy olyan rövid volt, hogy mire kezdtem volna belemerülni a sejtek teljes felszámolásába, addigra már rég vége lett az egésznek és csak néztem, hogy akkor most mi van... Sajnos a játék egyjátékos módját még a legrutintalanabb gémerek is bevégzik olyan 6-8 óra leforgása alatt, ami nálam nagyjából öt órát jelentett csak. Ez nem azért van, mert a játék ennyire könnyű és ezáltal végig lehet szaladni a pályákon, hanem egyszerűen ennyire rövid lett a sztori. Én sajnáltam, szívesen szórakoztam volna még vele legalább ennyit.
"Három, kettő, egy... fedezőtűz!"
Viszont, amíg szórakoztam vele, addig nagyon is jól éreztem magam, még ha ez csekély ideig is tartott, de akkor is. A BF3 egy hihetetlenül pörgős, realisztikus akciójáték, amelyben sikerült a készítőknek bemutatniuk, hogy milyen egy igazi katonai összecsapás, valamint remekül rekonstruálták az épület-harcászat különös viszontagságait is, ami nem könnyű feladat. A valós időben zajló eseményeket azonban ezúttal megszakítják szkriptelt megoldások is, ahol az időre nyomott space gomb által valami különleges történés játszódik le előttünk. Ez lehet mondjuk egy verekedés, egy torokvágás, egy vonatból kiugrás és hasonlók. Szerintem egész jó hangulatot teremtettek ezzel a megoldással, és még ha mindenkinek nem is tetszik, de mindenképpen színesebbé tették vele a játék hangulatát.
No, ám mivel a program egy katonai akciójáték, egy FPS, ennek ellenére lehetőségünk van egy harckocsis és egy vadászgépes küldetés teljesítésére is, amelyek viszont véleményem szerint teljesen feleslegesek voltak a játék szempontjából. Jó persze, én értem, illetve érteni vélem, hogy ezzel azt akarták elérni a készítők, hogy ne legyen túl tömény a játék, de sajnos inkább azt érték el vele, hogy a játékos kiesik a már jól megszokott ritmusból, utána meg mérgelődik, hogy hirtelen mi ez a nagy izgalom itt a csatatéren. A magam részéről sosem voltam oda az olyan FPS-ekért, amelyekben a személyi akciózáson kívül mást is kellett csinálni, az valahogy sosem volt az én műfajom.
Teherán felett az ég? Gyönyörű.
Viszont, ejteni kell néhány szót a grafikáról és a zenéről is, ugyanis talán ezek a legfontosabb részei a játék melletti érvelésnek, különösen a grafika. Nem kertelek: jelenleg ez a játék a legszebb, amivel ember játszhat széles e világon. A saját fejlesztésű játékmotor olyan grafikai teljesítményt hoz ki a látványból, hogy ilyet eddig még senki sem látott és nem is láthatott. Komolyan mondom, de egy hajszál választja el a képi világot egy igazi film képi világától és ez kicsit sem túlzás. A legelső pályán lemenő nap és a teheráni szétlőtt utcák langyos látképe egyszerűen utánozhatatlan. Az egyetlen hibásnak mondható részt talán a dzsungeles epizódban véltem felfedezni, ott ugyanis kicsit szegényes volt az aljnövényzet és a fák sem voltak a legszebbek, bár jobban belegondolva még ez a grafika is kétszer szebb volt, mint mondjuk a Crysis 2 fái, pedig aztán azok sem voltak csúnyák. No, de mindegy! A lényeg, hogy ettől eltekintve néha nem árt körbenézni a pályákon, mert amúgy iszonyatosan gyönyörű látvány. A zenével ugyanez a helyzet. Sokszor üres csend van és kizárólag atmoszféra teremtő effektek hallatszanak csak, míg amikor aztán beindul a harc, akkor beúszik a zseniális zene, amelytől garantáltan kiugrik a pulzus a vérkeringésből. Lenyűgöző volt tehát a zene is.
Minden jó, ha a vége jó? Összegzés.
Így a végére tényleg csak annyit tudok mondani, hogy aki imádja az akciójátékokat, annak mindenképpen játszania kell a BF3-mal, mert ez tényleg egy igazi puskaporos élmény. Kettő hibát tudok csak mondani vele kapcsolatban, az egyik hogy elképesztően rövidke lett a kampánya, a másik meg hogy egy egész atomerőművet felemészt a játék teljesítményigénye. Négy giga RAM, a legújabb HD videókártyák valamelyike és egy ötmagos proci azért nem árt a rendes futáshoz, és akkor a maximum beállításokon való futtatásról még nem is beszéltem. A játék egyébként telepítésnél jelzi is, hogy mennyire izmos a géped, ám nem kell ettől mégsem megijedni, hiszen a program alapból az ajánlott konfigurációt keresi, ami jelenleg a csillagos ég. Viszont ezektől eltekintve nagyon tudom ajánlani a játékot mindenkinek, mert realisztikus, ütős és nagyon profi. Számomra most már csak egy olyan játék hiányzik, ahol én lehetek a terrorista… 8/10
1Ez alól természetesen kivételt képez például a Modern Warfare-sorozat.
A tesztet johnnymoore hozta el otthonainkba; további eszmefuttatásait errefelé keressétek.
