Amikor a főnököd a legtrágyább melót bízza rád, akkor csak haragszol. Jogosan. Amikor hosszú ideje dolgoztat túlórában még hétvégén is, akkor szembeköpnéd. Jogosan. Amikor 8 évi szarevés, foslapátolás és torkos szívás után az előléptetést amire vársz, saját magára ruházza, akkor puszta kézzel fojtanád meg a saját hugyában. Jogosan. Seth Gordon ezt az alaphelyzetet lovagolja meg filmjében, ahol a három dühös beosztott egytől-egyig húzna fülig érő mosolyt a főnöke szájára egy konyhakéssel.
A Horrible Bosses karakterei viccesek - a mellékszerepekben lévők hatványozottabban, mint a főszereplő hármas -, a forgatókönyv kissé elavult, de derék, a poénok pedig ülnek. Szaroznak, kokóznak, gyilkolnak, menekülnek, dugnak és szexuálisan molesztálnak. Kell még több egy vígjátékba a mai felhozatalt látva, hogy szórakoztasson? Mármint hogy TÉNYLEG szórakoztasson.
Seth Gordon remekül választott színészügyileg ez kétségtelen, mert a Jason Bateman, Charlie Day, Jason Sudeikis trió akkor is klappol amikor kocsmáznak, amikor betörést rendeznek, és akkor is mikor menekülnek az őrjöngő Spacey elől. Nem kiemelkedő túlzottan egyikük sem, és inkább tévéznek, mint moziznak - bár Bateman-nek azért jócskán akadnak filmszerepei, nem is rosszak -, de itt pont ez a lazaság adja el a haverságukat köznapinak és kedvelhetőnek. Nem erőlködnek, oda-vissza megy a szivatás, ami legalább annyira tesz jót a filmnek, mint a mellékszerepekben feltűnő arcok. Kevin Spacey akkora aljas gennyedék, császárkodó vezetőt alakít, hogy zsigerből kell utálni. A kokainfüggő Farrell taplócinizmusával fel lehetne szántani a padlót - plusz hajszerkezet, plusz szakáll, plusz megjelenés, plusz poénok. Anniston nimfomán ribanc karaktere valójában azért akkora humorpotenciál, mert a csávó menyasszonya bitang egyszerű (és finom voltam) hozzá képest. A bombanő szanaszét dugatná magát vele, a srác meg benyögi, hogy "szeretem a csajom". És akkor itt jönne "a haverok megértik" felállás, de ennél sokkal jobb reakcióval támad Sudeikis karaktere.
Azzal nem lehet vádolni a Förtelmes főnököket, hogy újító helyzetkomikummal avagy sablonmentes humorparádéval bravúrkodna, de a mai erőlködő, izzadságszagú egykaptafás szórakoztatás címén előállított ipari hulladékok közt minőségi darab. A mezőnyében meglepetés. Az pedig még nagyobb, hogy Hollywood még képes erőfeszítést tenni egy jó komédia elkészítésére, ráadásul az valóban úgy is sikerül - persze ehhez az R besorolás kötelező. Jutalmazza mindenki egy megnézéssel, mert érdemes. 7/10