Guillermo del Toro története egészen a gyerekkorunkba repít minket vissza, azokba az időkbe, amikor az éjszaka korántsem volt mindig békés, hiszen különféle rémisztő dolgok lapulhattak a sötétben, csakis arra várva, hogy elaludjunk, és lecsaphassanak ránk. És még ha a Don’t Be Afraid of the Dark után nem is lesz gondunk a nyugodt alvással, azért egy egész jó kis film ez, amit nyugodtan tudok ajánlani még a leggyengébb idegzetűeknek is.

Egy Sally nevű kislány áll a középpontban, aki apjával (Guy Pearce) és annak barátnőjével (Katie Holmes) egy régi, meseszép házba költözik, messze a város zajától. A birtokon kóvályogva Sally hamarosan egy eldugott pincére bukkan, de akkor még csak nem is sejti, hogy a földalatti terem miféle sötét titkokat rejt. Amikor rájön, hogy mire is talált rá, már késő, a gonosz elszabadult, és őt akarja…

A hatalmas parkkal és erdővel övezett kastélyszerű épület olyan hangulatot áraszt, hogy legszívesebben azonnal beköltöznék, még akkor is, ha az apró, gonosz lények a pincéből egy ollót állítanának a nyakamba. Összesen egyébként egyetlen ilyen véres jelenet van, és még az is egész visszafogott, szóval abszolút nem egy durva, erőszakos filmről beszélünk. Tulajdonképpen olyan az egész, mint egy álom, ami kisvártatva gyermeki rémálomba fordul át, ahol szörnyek rejtőznek az ágy alatt, és hiába mondogatják a felnőttek, hogy nem kell félni a sötétben, ezt nagyon nehéz elhinni nekik.

Itt is csupán Sally tudja az igazságot, és hiába győzködi a felnőtteket, senki sem hajlandó hinni neki, és minél jobban elhatalmasodik rajta a kétségbeesett tehetetlenség, annál közelebb kerülnek hozzá a földalatti lények. A kis genyák egyébként hihetetlenül ocsmány külsőt kaptak a CGI-mesterektől, de azért senki sem fog frászt kapni tőlük. Ahol kell, ott izgalmas, ahol kell, ott misztikus a film, ami lassan nyit ugyan, de a végére annak rendje s módja szerint felpörög, tehát unatkozni nem nagyon fogunk, talán egy keveset az első felében. A Sally tehetetlenségéből fakadó feszültség pedig még ha csak halványan is, de végig ott lebeg a levegőben.

Ez tipikusan az a film, amit ha gyerekként nézel, akkor összecsokizod magad, ám idősebb fejjel csak egy kellemesen hátborzongató, kissé gótikus hangulatú rémmese, ami a gyermeki félelmeinkből táplálkozik. Igen lightos darab, nem is igazán tekinthető horrornak, tehát elsősorban azoknak ajánlom, akik ódzkodnak a durva vagy ijesztő filmektől, de így Halloween tájékán egy kis egészséges borzongásra vágynak. 6/10