Na, így három rész után végre kapunk egy kis háttérinformációt is a franchise hírhedt „hegyi embereiről”, megtudjuk többek közt, hogy egy szanatóriumból szöktek meg, ahol előtte gondosan lemészárolták a személyzetet. Micsoda pech, hogy évekkel később éppen ebben a szanatóriumban talál menedéket egy fiatalokból álló csoport az odakint tomboló hóvihar elől, és még csak nem is sejtik, hogy ez a kis kitérő mennyire halálos lesz.
A sorozat mindig is három dologról volt híres: a kannibalizmusra hajlamos torzszülöttjeiről, a dekoratív csajokról, ill. arról, hogy a szereplők minden helyzetben azonnal megtalálják a létező legrosszabb döntést, szinte gondolkodniuk se kell rajta. Jelen esetben mindhárom komponens halmozottan fordul elő az egyenletben, így kapunk az igen tisztességes adag trancsír mellé dekoltázsokat és leszbiszexet, valamint olyan rendkívüli intelligenciahányadossal megáldott karaktereket, amilyeneket még a trash-realitiy-kben is ritkán látni. A fiatalok egyébként még horrorhoz képest is elég sokan vannak; mivel előzményfilmről van szó, meg lehet tippelni, hányan maradnak a végére.
Egyetlen dolgot nem szabad tenni ezzel a filmmel, mégpedig komolyan venni. A képsorok ugyan ezt egyértelműen nem erősítik meg, de néhány jelenet azért mégiscsak arról árulkodik, hogy a készítőkben bizony ott bujkált egy kis irónia. Csakis ez lehet a mentség a borzalmasan gagyi trükkökre, és a szereplők ellentmondásos, minden logikát megkérdőjelező viselkedéskultúrájára. Kamerába sikoltozásból ráadásul akkora mennyiséget kapunk, amit három horrorfilmre el lehetne osztani, és olyan erőltetetten vannak előadva, hogy azt nem lehet kibírni visítás nélkül. A gagyiságok ellenére azonban vannak elég brutál részei a filmnek, például amikor vagy öt percen keresztül nyúzzák az egyik srácot, az igencsak durvára sikeredett. Az első részre való utalásokért pedig plusz pont jár.
Bár sehol sincs vígjátékként feltüntetve, így továbbra sem világos, hogy szándékosan lett-e ilyen, de tény, hogy remekül figurázza ki a franchise-t, elég tetemes mennyiségű vért zúdítva a képernyőre. Ha nem vesszük komolyan, akkor egy 7/10-es szórakozáshoz még éppen elegendő, de aki nem bírja a gagyit, az inkább kímélje meg magát egy másfél órás hajtépéstől.