Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

FX - a csatorna, aminek töke van

2011.10.08. 12:37 Gevin

Mostanság egyre inkább közönybe süppednek az új tévésorozatok: a nyomozós szériák a maguk agyonhasznált kliséivel egyre több formában bukkannak fel, de kreatív szempontból, újítani csak nagyon ritkán képesek - persze van kivétel, lásd Killing. Ezért van az, hogy a 237. CSI soha nem fog újat mutatni, amikor megcsillan a napfény Horatio Cane napszemüvegének lencséjén. A kórházas témák szintén pestisként terjedtek el az utóbbi években, de nagyot húzni egyiknek sem sikerült igazán. Aztán ott vannak a tinisorozatok, az aláröhögős szitkomhegyek, stb., ezek persze mind hoznak egy fix nézettséget, ami hol jó, hol rossz, de pénzügyileg általában megéri az adott csatornának - ha nem akkor pedig úgyis jön a kasza. Szóval az átlag háziasszonyok, fiatalok, munkás amerikai kertvárosi embereknek valószínűleg ez nagyjából elég ahhoz, hogy kicsit kikapcsolódjanak és majszolják a 3 fogásos Mcdonalds illetve Burger King menüket - sztereotípia tudom -, miközben bámulják a tévét egy hétköznap estén. Na de mi van azokkal, akiket nem elégít ki egy sablonból felhúzott nyomozós sztori, vagy a napi szappanopera adag, hogy ki kit dugott meg, és melyik klinikán. Nos nekik is van választásuk - bőven, nem kell aggódni - amihez az FX kínálata az egyik legszerteágazóbb és profibb táptalaj.

Méghozzá azért kapja meg a címben szereplő tökösség jelzőt a csatorna, mert halkan és finoman szólva is olyan merész koncepciójú sorozatokat rendelnek be, amelyek totálisan eltapossák a bevett kliséket, nagy ívben szarnak a politikai korrektségre, dúskálnak a kreativitásban, és tele vannak innovatív szkriptekkel. Persze nyilvánvalóan ezek köszönőviszonyban sincsenek a közönségsorozatokkal - nem is azokra a babérokra törnek -, nem nézik milliárdan őket, de minőségfaktorból olyat produkálnak, hogy az ember állva és bólogatva tapsol nekik - már ha befogadóképes ezek iránt. A továbbiakban ezekből szemezgetek, nem taglalom a csatorna összes szériáját, az általam nézett és kiemelendőkről ejtek néhány szót, de kommentben nyugodtan ki lehet egészíteni, aki amivel szeretné.

- Rescue Me: a tökös tűzoltók drámája. Dennis Leary és Peter Tolan vezényletével a Rescue me egy erős és masszív löket, férfiakról akik túlélték szeptember 11-et, de annak minden nyomasztó és frusztráló terhével kell tovább élniük. A Leary által megformált főszereplő Tommy Gavin egy alkoholista apa, aki ha tehetné levegő helyett Whiskyt kortyolgatna, hogy tompítsa szintén tűzoltó unokatestvérének a hiányát. Persze emellett van 3 gyereke, exfelesége és még egy rahedli problémája - többek közt a halott unokatesójával beszélget. De ezek itt férfiak: a Rescue me karaktereiben tombol a tesztoszteron, és persze olykor a gyerekes versengés, hogy ki dugott meg több csajt a hétvégén, vagy ki szivatta meg ügyesen és rafináltan a másikat. 7 évadot élt meg Leary gyöngyszeme, ami nemrégiben búcsúzott el végleg tőlünk. Finoman szólva sem volt átlagos.

- Sons of Anarchy: Kurt Sutter motorosbandájának opusa a jelen tévésorozatai között az egyik legkomplexebb és kifordított dramaturgiával rendelkező széria. Kezdetben kissé megvolt kötve a keze a készítőnek, de amint elszabadult, olyan végkimenetelű történéseket kaptunk az arcunkba, hogy majd hanyatt estünk tőle. Sutter vagányai mások: törvényen kívüliek, családközpontúak, szemtelenül kemény, bőrdzsekis arcok, akik a fegyverkereskedelemtől kezdve, gyilkossághalmazokon keresztül kopott országutakon robognak tova, de elsődleges céljuk, hogy megvédjék a kisvárost, ahol élnek. Mindezt pulzáló, remek ritmusú cselekményvezetésbe szőve prezentálják nekünk, olyan profi fényképezéssel és megvalósítással, amin csak bámulni lehet. A legmerészebb zenés montázsok, brutalitással agyonvert akciójelenetek, mindez egy olyan életérzést keltő atmoszférába csomagolva, amely még azt a nézőt is képes berántani, aki eddig csakis idegbajt bírt kapni a felbőgő Harleyk-tól. Jelenleg a negyedik etapját gyűri, aminek startjáról itt értekeztem.

- Louie: A félig magyar származású stand-up figura, azaz a pocakos rőt szakállú Louis CK sorozata a legátvittebb értelemben sem mondható hagyományosnak. Dumál ő dugásról, önkéntesen felszólal a maszturbáció éltetéséért, Afganisztánba megy fellépni, hogy a hazafias srácokat felvidítsa picit, gyereket nevel, vagy éppen betép a szomszéddal. Stand-up betétekkel dúsított szkeccsshowja merőben eltér bármelyik tévésorozattól, abszolút újat és egyedit mutat. Néha olyan merész mélységekbe repül alá, amin az egyszeri néző csak értetlenül bámészkodik, máskor pedig a legemberibb szituációkkal példálozik, amik a kifordított, ironikus jellegük ellenére is baromi elgondolkodtatóan képesek hatni. Beteges és sokszor fa*z humora van, amiért az Amerikai Szülők Egyesületének tagjai száz százalék, hogy csípőből utálják a fazont, nade épp ezért vicces és top a pali. Hiszen olyat hozott össze, ami csak ritkán sikerül valakinek: a saját stílusán, határán, és legfőképp humorán belül hozott össze egy sorozatot, amiben azt csinál, amit akar. És tényleg. Az FX pedig vállalja.

- Wilfred: ez a legújabb üdvöskéje a csatornának. Egy agyament komédia Elijah Wooddal és egy kutyának öltözött fazonnal. A pilotról írtakat érdemes elolvasni, mert már az alapszituáció is egy röhejes baromság: Ryan (Elijah) szomszédjába költözik egy csinos szőke, akinek a kutyájára kell vigyáznia. Ryan kutyaszőrbe öltözött embernek látja a Wilfred névre hallgató ebet, akivel minden egyes nap együtt lóg. Wilfred egy szemét dög, aki állandóan cseszteti és a saját érdekei szerint manipulálja a srácot. Mindezt olyan üdítő humorral locsolják az arcunkba, hogy az utóbbi 5 évben képtelen voltam ennyit röhögni bármelyik olcsó Hollywoodi vígjátékon. A kutyaléttel kacérkodó poénok egyszerűen ütnek, Jason Gann showja pedig könnyekre fakaszt. Valami eszméletlen természetességgel játszik a karakterrel, amibe piszok jól sző bele mindent: a füvezéstől kezdve, a legszemtelenebb poénokon keresztül, a Dallas asszonyainak intrikáin túltéve. Ennél triviálisabb és mégis a potenciált száztíz százalékban kihasználó szériát nem mostanság lehet látni a tévében. (Az első évadról még jövök egy kritikával.)

És akkor essen pár szó a nem olyan régiben elkaszáltakról:

- Lights Out: Minden valamirevaló amerikai színész életében eljön az a pont, amikor valamilyen híresebb sportoló biopic szerepét vállalja magára. Ez pedig igen sokszor a boxig nyúlik. Nos, a Lights Out ezt a klisékben már orrvérzésig tobzódó témát kívánta meglovagolni és mindezt meg is tette úgy, ahogy arra nem számítottunk. Egészen más oldalról ragadta meg a gerincét: fogta és belemártott a maffiába egy olyan visszavonult korosodó bokszolót, aki 5 éve leköszönt a családja érdekében, és most annyira lecsórósodott, hogy nincs más választása, mint a nagybetűs VISSZATÉRÉS. Fordulatokban és gyönyörűen vezérelt cselekményvezetésben gazdag, igazi férfias sportdráma a Lights Out, amely nem fél attól, hogy bemocskolódik. A főszerepben ügyesen táncoló Holt McCallany mellett a beköszönő vendégszereplők közt felbukkan Eamonn Walker aki az utóbbi idők egyik legérdekesebb edző karakterét testesíti meg. Masszív dráma, amelynek a fináléja úgy tökön szúr, hogy percekig nem kapsz levegőt és rád kell számolni.

- Terriers: ehhez ugyan még nem volt szerencsém - tipikus nyomozósnak tűnt -, de ez is szépen kapott azért dicsérő szavakat, bár nézettségileg természetesen bukta volt, ahogy az előbb tárgyalt Lights Out is. Mindenképp bele fogok majd nézni.

Azért említettem meg utóbbit is, mert a csatorna szerint kreatív szempontból egyik sem volt bukás, ami meglepően egyéni hozzáállás. Nyilván nem kaphattak újabb évadot hiszen a számok tényleg borzasztóak voltak, miközben mindkét sorozat magas röppályájú színvonalon teljesített.

Szóval nagy Respect jár az FX-nek, hiszen ilyen minőségű és változatos szériákat egyetlen csatorna sem tud mostanában megközelíteni - garantálni meg pláne. És akkor még nem esett szó a 7 évadot megélt The Shield-ről, az Archerről, Nip/Tuck-ról, a modern westernkalapos Justified-ról vagy az It's always sunny in Philadelphiáról. Aggodalomra továbbra sincs ok, hiszen a politikai inkorrektségre szaró komédiái újabb berendelést kaptak még a nyáron. Tehát lesz Louie 3. évad, jön a Wilfred folytatása, a Felhőtlen Philadelphia pedig +2 évaddal lesz gazdagabb. Ezen kívül a SoA épp most tekeri a negyedik etapját, aminek a nyitánya csatornacsúcsot döntött. Szóval hajrá FX, csak lazán, ahogy eddig.

komment

Címkék: sorozat elmélkedés

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr853253759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása