Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Spider-Man: Shattered Dimensions (2010)

2011.09.04. 20:00 Dr.Jones

A Marvel válasza az Arkham Asylumra – talán nem járunk messze az igazságtól eme kijelentéssel, hiszen a DC üdvöskéjének legutóbbi virtuális kalandjától kritikus és rajongó egyaránt el volt ájulva, így a Pókembernek is igencsak össze kellett kapnia magát, ha versenyre akart kelni a szuperhősjátékokat forradalmasító Batmannel. A fejlesztők éppen ezért összegyűjtöttek egy rakás ötletet (közben az Arkham Asylumból is jócskán merítettek), majd belezsúfolták mindezt egyetlen játékba. A sors fintora, hogy a játékmenet még így se lett elég változatos ahhoz, hogy helyenként ne fulladjon unalomba, ám az érdeklődést szerencsére még így is képes szinten tartani, és ha a fogunkat összeszorítva túljutunk a vontatott részeken, akkor még számtalan kellemes pillanat vár ránk. Meg Neil Patrick Harris.

„Négy különböző dimenzió, négy különböző Pókember”

Világok harca

Mysterio éjszaka szeret múzeumba járni, olyankor nincs akkora nyüzsgés, és sokkal nyugodtabban lehet különféle műtárgyakat meglovasítani, például egy ránézésre teljesen értéktelen kőtáblát. A tábla azonban nem hétköznapi erővel ruházza fel birtokosát, így a szemfényvesztés mestere képessé válik illúzióinak életre keltésére. Mivel új erejét feltehetően nem a világot segítő célokra szeretné felhasználni, ezért az éppen arra járó Pókember igyekszik megállítani őt, ám dulakodás közben a tábla darabokra törik, és a darabkák különböző dimenziókban szóródnak szét. Természetesen ránk, azaz a különböző világok Pókembereire hárul a feladat, hogy összeszedjük őket, és megfékezzük a gonoszt.

Négy különböző dimenzió, négy különböző Pókember. Ez így leírva négy különböző játékstílust sejtet, ám rövid időn belül világossá válik, hogy koránt sincs szó ilyesmiről. Az egyszerűség és az átláthatóság kedvéért a legjobb talán az lesz, ha első nekifutásra egyenként vizsgáljuk meg őket.

„mintha csak a képregény lapjai elevenednének meg a szemünk előtt [Amazing]”

Kezdjük is rögtön az Amazing dimenzióval. A legkevesebb magyarázatot igénylő világról van szó, aki csak a boltok polcain díszelgő papucsokon vagy törölközőkön találkozott az ízeltlábúval, az is rögtön erre a világra asszociál a Pókember szó hallatán, hiszen ez a „normális” jelen, az originál, klasszikus dimenzió, melybe annak idején Stan Lee megálmodta a figurát. Hősünk itt a megszokott piros-kék ruhájában feszít, és Neil Patrick Harris hangján szórja a poénos megjegyzéseit. A grafika pedig azt az érzést kelti, mintha csak a képregény lapjai elevenednének meg a szemünk előtt.

A 2099-es dimenzió már szakít a képregényes stílussal, de továbbra is szép látvánnyal örvendeztet meg minket. Az óriási épületekkel, mindenféle repülő járművekkel és csillivilli neonfényekkel felruházott jövőben – mint ismeretes – nem Peter Parker, hanem Miguel O’Hara húzza magára a pókjelmezt, hogy szembeszálljon a gonosz erőkkel. Ez a világ a legpörgősebb, ezért igencsak edzett ujjakat igényel, hogy kiverekedjük magunkat a ránk támadó hadak gyűrűjéből.

„Itt a fekete pókruha – vagyis a szimbióta ékesíti hősünket, ami igen hasznos a harcban [Ultimate]

A kissé rajzfilmes beütésű Ultimate dimenzió lett szerintem a legfantáziátlanabb, amolyan „ha lúd, legyen kövér” alapon kerülhetett be a három másik világ mellé. Itt a fekete pókruha – vagyis a szimbióta ékesíti hősünket, ami igen hasznos a harcban, bár a játékmenetet nem nagyon dobja fel.

A negyedik világ ezzel szemben külön dicséretet érdemel, mivel gyökeresen eltér a másik háromtól. A Noir dimenzió képi világa ugyan fekete-fehér, mégis ez viszi a legtöbb színt a játékba. A ’30-as évek Amerikája tárul elénk annak minden sajátosságával, és nekünk koszos sikátorokban, elhagyatott raktárépületekben, valamint egy vidámparkban kell leszámolnunk a rosszfiúkkal. A film noirt idéző látványvilág a Pókembertől teljesen idegen, mégis annyira egyedi és magával ragadó hangulatot teremt, hogy erről filmet kéne forgatni, vagy legalább egy önálló játékot készíteni. Ez utóbbi megvalósulására egyébként van némi esély, hiszen a rajongók egyöntetű érdeklődésüket fejezték ki a készítők irányába, és igaz, hogy a következő rész mindössze az Amazing, ill. a 2099-es dimenzióval fog foglalkozni, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

„Ez a világ a legpörgősebb [2099]”

Icipici pók ül fenn a ház falán

A játékmenet 3 fejezetre oszlik, és mivel minden fejezetben ellátogatunk a 4 dimenzióba, így a tutoriallal és a végső összecsapással együtt összesen 14 pályán kell bizonyítanunk, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár. Nagyjából az összes pálya ugyanúgy épül fel: először bosszankodva tapasztaljuk, hogy a keresett kődarab egészen véletlenül pont egy szuperbűnöző kezében landolt, aztán verekszünk vele egy kicsit, majd ő elszalad, mi meg egyből utána, hogy egy kalandos út után újra megcsapkodjuk kicsit, de persze megint elmenekül a bitang, és ismét át kell verekednünk magunkat jó pár akadályon, hogy végre kierőszakoljunk egy végső összecsapást, ami már nem lesz olyan egyszerű, mivel ádáz ellenségünk itt már az általa birtokolt tábladarabka mágikus erejét is beveti.

A bossharcok az egyszerű „verd szét a fejét” szintű ökölpárbajok mellett nagyobb lélekjelenlétet igénylő, összetett feladatokat is magukban foglalnak, a Dr. Octopus elleni küzdelmek például szerintem ritka jók lettek, de többek közt a Keselyű és Deadpool legyőzése is remek szórakozásnak bizonyult. De két bossharc között sincs időnk unatkozni, hiszen rengeteg a tennivaló. A legtöbb küldetés kimerül abban, hogy végig kell menni a pályán, miközben lezúzunk mindenkit, aki az utunkba áll. Ez így elég unalmasan hangzik, de a készítők szerencsére igyekeztek feldobni a játékmenetet mindenféle ötlettel, amelyek között vannak olyan egyszerűek, mint például, hogy civileket kell kimenekítenünk időre egy égő épületből, vagy Kraven célkeresztje elől menekülve kell legyőznünk az embereit, de amikor a Homokember által gerjesztett homokviharban röpködő tárgyakon ugrálva kell előre haladnunk, vagy amikor zuhanás közben, a felénk röpködő tárgyakat kerülgetve kell utolérnünk Hobgoblint, azok a részek rendkívül szórakoztatóak lettek.

„árnyékok közt meglapulva osonhatunk az ellenfél mögé (vagy fölé) [Noir]”

De nem annyira szórakoztatóak, mint a Noir dimenzió akciót mellőző, lopakodós játékmenete. Igen, az Arkham Asylum nyomán itt is a sötétség lesz a legnagyobb fegyverünk, és a fényeket kerülve, végig az árnyékok közt meglapulva osonhatunk az ellenfél mögé (vagy fölé), hogy aztán jó öreg hálóvetőnk segítségével fellógathassuk egy lámpaoszlopra, de akár a falra is felragaszthatjuk. Amennyiben viszont nem vagyunk elég óvatosak, és valaki észrevesz, az rögtön értesíti a többieket, és máris felénk irányul az összes géppuskacső. Ilyenkor célszerű minél messzebb menekülni a kereső szemek elől, és megbújni egy sötét zugban, míg nyomunkat nem vesztik.

Sajnos a sok jó ötlet ellenére is néha unalomba fullad a játék, mivel egyes részeket túlzásba vittek a készítők, és a sok ismétléssel helyenként elvetették a sulykot. Ami viszont még ennél is nagyobb negatívum, az pont annak a két dolognak a megvalósítása, ami a Pókembert Pókemberré teszi: a falra mászás, ill. a hálón lengedezés. Előbbivel a nehéz irányításon kívül az a legnagyobb probléma, hogy nem mindenhová lehet felmászni. Néha mintha egy láthatatlan falba ütköznénk, máskor meg egész egyszerűen lepattanunk róla. Az indás légi közlekedésnél pedig gyakran késve reagál a játék az utasításra, és ez szintén roppant idegesítő, amikor például időre kell kimenekülnünk valahonnan.

A kisebb-nagyobb hibákat viszont számtalan extrával ellensúlyozzák a készítők. A játék során lehetőségünk van különféle pókemblémákat gyűjteni, melyekért bónuszpontokat kapunk. Ezeket pedig kedvünk szerint beválthatjuk mindenféle finomságra – már amennyiben rendelkezünk elegendő mennyiséggel -, az alternatív pókruháktól kezdve az életerőcsík növeléséig van itt mindenre lehetőség, de a legtöbb pontot valószínűleg mindenki a számtalan kombók megszerzésére fogja költeni, melyeket a harcok során hasznosíthatunk nagy eredménnyel.

„a nagy erő nagy felelősséggel jár”

Sző, fon, nem takács

Nem kell szégyenkeznie a Shattered Dimensions-nek, hiszen egy pörgős, szórakoztató játék lett, ami méltó a Pókember névhez. A remek időtöltésről a vidám hangulat, a számtalan akció és a változatos játékmenet gondoskodik, ami néha ugyan az önismétlés hibájába esik, de a vontatott részeket is könnyen át lehet vészelni, hiszen folyamatosan hajt minket a kíváncsiság, hogy miféle kalandok várhatnak még ránk a következő dimenziókban, és vajon sikerül-e megmentenünk a világot a hataloméhes Mysterio karmai közül? Pókember-rajongóknak kötelező vétel, de minden akciójáték-kedvelőnek bátran merem ajánlani. 7/10

komment

Címkék: spiderman játékteszt akciójáték

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr413107647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2011.09.04. 21:25:31

Nem is nagyon halottam róla. Felkeltetted az érdeklődésem, lehet, hogy teszek vele egy próbát.

dzsoni szánsájn · http://www.halfps.blog.hu 2011.09.04. 22:11:49

mindenidők legjobb franchise-ra épülő játéka a ps2es spider-man 2. olyat akarok még.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2011.09.04. 23:42:47

volt valami Spiderman ami pc-n és ps-en is játszható volt, na azt háromszor vittem végig, iszonyatosan szerettem, pedig rengeteg hiányosság és bug volt benne, de felvonultatta az összes esszenciális gonoszt, remekbe szabott küldetésekkel. aztán, amikor kijött a film, akkor ahhoz játékot is csatoltak - asszem ahhoz tartozott, de lehet h benéztem - azzal is ugráltam jó ideig, csak állandóan kifagyott, úgyhogy feladtam (gondolom a gépem se komálta túlzottan). ezt is kipróbálnám, de időközben de nekem csak valami mezei kisgépem van, a mostani atomreaktorokhoz képest, úgyhogy majd ha sikerül összegyűjtenem egy x-boxra, akkor talán képbe kerülök egy-két gémmel. addig üdv minden játékfüggőnek.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.05.09. 20:20:54

Na végigtoltam. Tetszett, bár tény, hogy nem egy Arham Asylum/City. Engem speciel irritált, hogy minden pályán van boss. Az Ultimate univerzum meg nekem nem volt fantáziátlan, sőt nagyon bejött, ráadásul ott voltak legjobb bossok (Deadpool, Carnage). A poénokon néha kiszakadtam, rohadt jókat írtak! Talán az Amazing jött be legkevésbé, a többibe mind volt valami különleges, hangulatban meg a noir durván odavert. Summázva nekem is 10/7.

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2012.05.09. 20:25:43

@Swarm: Én az Ultimate-nél éreztem leginkább monotonnak és önismétlőnek a játékmenet, nekem az a dimenzió unalmas volt és fantáziátlan a többihez képest.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása