Lassú, kimért expozíció, a harmadik évad végi cliffhanger lereagálása, majd csontrepesztő feszültség. A szavakat kímélve, gesztusok, apró rezzenések, mozzanatok, pánik, kétségbeesés, félelem, éppenhogy csordogáló cselekményben rohamosan törtető karakterfejlődés. Tapétavágó, overál, vértócsa, minimális szintre redukálódott dialógusok. 45 perc száz százalékos vegyületű dráma. Kezdett a Breaking Bad. Negyedszer. A tovább mögé az jöjjön, aki már látta a kezdést, vagy aki spoilerekbe szeretne futni.

A harmadik évad lezárása egy olyan frusztrációs gödröt robbantott a sorozatba, amelyből nem egyszerű kitántorogni: azt a drámai csúcspontot kellett folytatniuk, ahonnét egyszerűen nincs tovább, szellemi feszültségkatarzis, amit ebben a sztoriban nem lehet jobban kivitelezni tévés keretek között. Vagy mégis? Nem, nem lehet, de a készítők ismét bizonyították, hogy a legsajátosabb és profibb tévéshowt írják, mert úgy kapaszkodtak ki a megteremtett szituációból, amire egyszerűen baromi kevesen számíthattak: mert Jesse meghúzta ravaszt. Lehetett számítani rá, hogy onnantól kezdve fejvesztve rohan, arra is, hogy hamar elkapják, meg sokféle variációra. De hogy ezt így, megnémult gyilkos csöndbe burkolva tolják az orrunk elé, az valószínűtlen. A karakterek lereagálása pedig olyan szépen és gyönyörűen, klisémentesen bomlott - vagy épp robbant - ki, amiért a Breaking Bad-et minden oldalról elismerő szavak illetik.

Bevallom kissé úgy éreztem az elején, hogy megérte volna újranézni a harmadik évadot, mert az apróbb dolgok - Skylerrel pontosan mi van, Soul Goodman mi a fenét csinál, stb. - olyan régen voltak, hogy nem minden ugrott be az emlékfoszlányok közé - a rész eleji tömör összefoglaló nem volt túl bőbeszédű. Egyrészt ezért, az epizód első fele kissé unalmasan gördült, másrészről pedig azért, mert a hangulat, amit generál, a stílus, az atmoszféra az, amihez kell egy bizonyos idő, míg az ember hozzászokik - nem véletlenül ajánlott tömbösítve nézni az évadokat. A második félidőre viszont már előjött minden, a tipikus kameraállások, a fényképezés, a cselekmény csoszogó haladása, és mindenekelőtt a feszültség és dráma velőtrázó kombója.

Az utolsó tíz percben minden ott volt, amit a Breaking Bad tud - és valaha tudott: Gus komótos sétája közben variációk rohamozták meg az agyamat, hogy most mi fog történni, de egyet biztosan éreztem: hirtelen lesz és kegyetlen. Az volt. Az utolsó tíz perc olyan, mintha száz tonnás tehervonatok robognának végig a karakterek által kiváltott érzéseinken. Az utolsó képkocka pedig a többmilliós szállítmány. Mert bizony, Vince Gilligan azt mondta, hogy ha törik, ha szakad - gondolom ez azért jelentősen pénzfüggő - ő az 5. évaddal szeretné befejezni a sztorit. Tehát ha azt veszem eddig, miket művelt, akkor már most egy félkész terve van rá, hogy milyen irányba hagyja kifutni a befejezést. De ezt majd a jövő eldalolja. Az epizód mindenesetre 7/10 akart lenni, de a vége nálam felhúzta 8/10-re.