Nyilván emberek milliói bontottak tegnap már előre pezsgőt, hiszen Alekosz döntésével nemcsak a három hetes műsor, hanem eme bejegyzést követően a mai napon ez a rovat is megszűnik a blogon, így az univerzumban ismét helyreáll a rend.
Csak nagyon röviden szeretnék belemenni a tegnapi adás eseményeibe, hiszen már úgyis mindenki tudja, hogy a Hellén Hős Veronikát választotta. Pár héttel ezelőtt szerintem még senki nem mert volna fogadásokat kötni, hogy a virslis csaj a reklámból lesz majd végül a befutó, vagyis a 16 menyasszonyjelölt közül az az egy, aki szabadon engedheti Flores-szel a boldogság narancssárga madarát. Szerencsétlen állatot egyébként mégsem engedték ki a kalitkából, mivel Olivér attól tartott, hogy a három hetes fogság után olyan önfeledten szárnyalna a stúdióban, hogy valószínűleg rásülne valamelyik reflektorra.
Olga csalódottan és összetört szívvel kulloghatott vissza Oroszhonba, annak ellenére, hogy még Vája is őt látta volna szívesebben Alekinho de Flores oldalán. Én a helyében kicsit sem lettem volna ideges, hogy Alekosz másodszor is elküldte, miután ugye visszarángatta a műsorba azzal a rendkívül hiteles telefonhívással.
Ahogy az ilyen adásokban lenni szokott, a műsoridő java részét ugyanazok a százszor látott jelenetek tették ki, ezerféleképpen összeválogatva, így most se maradtunk le a két „döntős” legszebb pillanatairól. Közben Balázs sziporkázott, időnként Buci-üzemmódra váltva, ugyanis már azt képtelen volt megjegyezni, hogy Veronika a Tubi-tubi és Alekosz a Csimpi, vagy fordítva, de még az adás végén is a madarat akarta kinyitni a lakat helyett, annyira meghatódott.
Bármilyen meglepően hangzik, az est fénypontját mégsem a végső döntés jelentette, hanem az egyik meglepetésprodukció, a Johnny Gold által előadott „Minden jó velem” című slágergyanús dal, ami a koreográfiával, a vetkőzéssel és a tipikus playback-bakikkal kiegészülve akkora sokkhatásként csapott le rám, és olyan felkészületlenül ért, hogy valószínűleg évekbe telik majd, mire képes leszek lábra állni. Be is linkelem ide nektek a szám klipjét, nehogy lemaradjatok erről a felhőtlen élményről.
Ennyi volt hát a móka; aki velem tartott az elmúlt három hétben, annak köszönöm a figyelmet, aki pedig még kommentelt is, annak külön köszönet jár. Bár a hozzászólások száma nem egészen erről árulkodott, de a statisztikák alapján egy igen sikeres kezdeményezés volt ez a részemről, így a jövőben biztos lesznek még hasonló témájú bejegyzések, ám ez nagyban függ a kedvenc kereskedelmi csatornáink kínálatától is. Én most elköszönök, ti pedig olvassatok minket továbbra is, mindÉg, minden körülmények között!