Tűkön ülve vártam a Sucker Punchot már az első trailer óta, és bár a rengeteg mérhetetlenül negatív kritika némileg elbizonytalanított, mégis azt kell mondanom, hogy cseppet sem csalódtam Snyderben. Pontosan azt rakta elém, amit az előzetesben megígért, nem többet, és nem kevesebbet. Egy hihetetlenül látványos akcióorgiát kaptam, ami néhol ugyan komolyabb a vártnál, de nem szabad bedőlni neki, mert könnyen a szórakozás rovására mehet.

Már az intróból leszűrhető, hogy nem egy vidám produkcióval van dolgunk, de az is hamar világossá válik, hogy nem is egy világot megváltani készülő, drámai hangvételű művel állunk szemben. A remekül összerakott bevezetésben megtudjuk, hogy a Baby Doll (külön köszönet, amiért nem próbálták meg „lefordítani”) névre hallgató főhősnőnk miért is kerül diliházba, ahol aztán rögtön ki is eszel egy szökési tervet, amiben négy sorstársa a segítségére lesz. A terv megvalósításához a lányoknak össze kell gyűjteniük néhány - az elmegyógyintézetben fellelhető - tárgyat, amiknek a megszerzését különböző álomvilágokon keresztül követhetjük nyomon.

Ezek az álomvilágokban játszódó jelenetek alkotják a film lényegi részét, a többi tulajdonképpen csak körítés. A diliházban zajló események ebből kifolyólag eléggé semmilyenek lettek, annak ellenére, hogy pár ütős párbeszéddel könnyedén fel lehetett volna dobni őket. Sajnos nem így történt, ezért ezek a részek többnyire csak arra jók, hogy pihentessük picit megfáradt szemünket két álomcsata között.

A harcok viszont fenomenálisak; legyen szó akár kardforgatásról, akár gépfegyveres mészárlásról, a csajok mindenben kegyetlenül odateszik magukat, és ahogy azt egy geek-filmben kell, természetesen miniszoknyában és magas sarkúban. A látvány tehát első osztályú, köszönhetően a kiválóan koreografált bunyóknak, ill. a gyönyörű CGI-nek. A különféle lények (de főleg a sárkány), a tájak, és a hatalmas épületek is mind-mind lehengerlően szépek, csak bámulunk ki a fejünkből tátott szájjal, egészen az utolsó képkockáig.

Az álomcsaták a „győzd le az ellent, és szerezd meg a tárgyat” sémára épülnek, ami első ránézésre nem tűnik túl kreatívnak, de olyan hangulattal ruházzák fel a filmet, amitől minden játékrajongó garantáltan megereszt egy könnycseppet. Természetesen folyamatosan özönlenek a szűnni nem akaró zombik, orkok és társaik, a küldetés végén meg jöhet a bossfight. Mindez persze néhol gyors vágásokkal, máshol kifejezetten jó lassításokkal, valamint képregényekre jellemző kameraállásokkal párosul. Az „i”-re a pontot pedig a pörgős zenék teszik fel, amik többnyire ismert dalok remixei, de mindig passzolnak az adott jelenethez, és növelik az élményt.

Ami viszont csökkenti, az leginkább a karakterek egysíkúságának tudható be. Egyéniségük nem nagyon van ugyanis a csajoknak, tök egyforma az összes, igazából teljesen lényegtelen, hogy éppen ki fightol a képernyőn. Ha már a jellemeikkel amúgy sem vesződtek sokat (semmit) a készítők, akkor legalább felruházhatták volna őket egy sajátos, csak az adott karakterre jellemző harcművészeti stílussal, vagy valami személyes fegyverrel, ami esetenként nagyobb szerepet kaphatna a csaták során. Persze az ugrabugrálás, a kardozás és a lövöldözés így is nagyon szórakoztató, de ki lehetett volna hangsúlyozni pár dolgot, amitől jobban meg tudnánk különböztetni a szereplőket egymástól.

Nem csak a karakterek egyszerűek, hanem maga a történet is. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz, csak sok ész nem kell a felfogásához, de ez nem is baj, hiszen már a trailerből is sejtettük, hogy nem egy Oscar-esélyes, mélyenszántó gondolatokat tartalmazó film lesz a Sucker Punch, tehát aki a története vagy a mondanivalója miatt ül be a moziba, azt valószínűleg a tenyerében tartott popcorn darabka formája is jobban le fogja kötni, mint Zack Snyder agymenése.

Ettől függetlenül azért beleszőttek pár komolyabb hangvételű gondolatot a forgatókönyvbe, amik a főszereplő monológjaiba sűrítve egyes nézők számára oda nem illőnek tűnhetnek, nálam viszont csak még jobban elmélyítették a képregényes hangulatot. Szinte láttam magam előtt a kis sárga téglalapokat, bennük a sok okossággal, amit a főszereplő megosztani kíván velünk. Szerintem üresebb lett volna a film nélkülük.

A lenyűgözően szép, darkos képi világ, a szexi csajok, a veszett jó akciók, a remek zenék, ill. a képregényes hangulat teszik különlegessé, és kiváló szórakozássá a Sucker Punchot. Mivel ízig-vérig geek film, ezért korántsem jön be mindenkinek, én viszont minden percét élveztem, így abszolút megérdemelten álljon itt most egy jó erős 8/10.