Valentin-nap alkalmából mára egy olyan film bemutatását terveztem, amit nyugodt szívvel ajánlhatok minden romantikus lelkületű moziba járónak – és ahogy az lenni szokott, megint kifogtam egyet az önmagukat lejárató, erőltetett kliséhalmazok közül.
Natalie Portman és Ashton Kutcher neve elég meggyőzően cseng ahhoz, hogy kólát és popcornt ragadva beüljünk párunkkal a moziba, és egy könnyed, szórakoztató másfél órát töltsünk el ott. Míg előbbitől a romantikus szálat és egy erősebb alakítást várna az ember, addig utóbbitól a lazaságot és a humoros jeleneteket szoktuk meg. A Csak szexre kellesz azonban se nem romantikus, se nem humoros. Legalábbis annyira nem, hogy ne unjuk szét az agyunkat, miközben a film sorra veszi a stílus összes létező sablonját, minden lehetőséget gondosan kikerülve, ami egy kicsit is jobbá tehetné.
Természetesen egy párkapcsolatról szól a történet, ami jelen esetben kizárólag szexre épül, és ez egy ideig egészen jól működik is. A gondok akkor kezdődnek, amikor az egyik félnek ez már nem elég, de a másik még véletlenül se szeretne komolyabb kapcsolatot. Ez a „járjunk vagy ne járjunk?” dilemma lesz aztán a film fő kérdése, amire mi már az első percektől fogva tudjuk a választ, mégis kénytelenek vagyunk másfél órát várni, mire a szereplők is rájönnek.
Az a másfél óra pedig jóval lassabban telik a kelleténél, és ebben a borzalmasan unalmasra megírt forgatókönyv a ludas, amit Portman és Kutcher valószínűleg nem sokat lapozgattak, mert különben messzire szaladtak volna a projekt közeléből. Néhány működőképes poén elvétve akad (főleg az elején), a vége felé pedig egy kis romantika is becsúszik, de valahogy mégis teljesen érdektelen az egész.
A közepes szintet se üti meg a Csak szexre kellesz, ezért maximum 4/10-et tudok adni rá. A rengeteg üresjáratot megszakítja ugyan egy-két jobb poén, de ezek sem tudják megmenteni a filmet.