Elkapott valami furcsa, néhol vonzó mégis picit depresszív hangulat, ebben a szép időben, amikor januárt írunk és kint repkednek a plussz 15 fokok (persze te ezt már máskor olvasod). Ezért előkaptam a Summert, hogy a Kristen Bell és Katherine Heigl okozta szellemi és fizikai sérüléseket, amiket rom-komnak nevezett izékben idéznek elő, begyógyítsam picit. Azt kell mondanom, hogy sikerült - mert nem ismeretlenül használtam fel Marc Webb első komolyabb rendezését, aki mellesleg majd szállítja nekünk az új Batmant. Haha, persze. Fogja vissza magát, aki már gépelte, hogy mennyire tájékozatlan vagyok. Szóval a Spideyt.
Miről szól a film? Hát nem a szerelemről, ezt a narrátor bácsi már előre elmondja, rohadtul nem arról. És különben is valami picsáról beszélnek az elején. Van ez a Tom (Joseph Gordon-Levitt) nevű gyerek, nem egy gengszter-alkat, viszont egész kreatív munkája van: képeslapokat készít. Egy új asszisztens érkezik hozzájuk - ki nem találod - akit Summernek (Zooey Deschanel) hívnak. Tom csak nézi miközben szól a fejhallgatója és már talán tenne is valamit, dehát úgyis egy kurva, mindenki megmondta. Aztán kiderül, hogy mégsem. Tom, Summerhöz kötődő 500 napjáról szól ez a 90 perc tömény hangulat, ugrálva az időben, semmilyen rendszerhez nem ragaszkodva. Ez az ötlet, amire egyből felfigyeltem tavaly előtt, mert szerintem zseniális, amikor összevetik az első napot a 400-akárhányadikkal. Mert a kontraszt infantilis módon belénk rúg, a legnagyobb bajunk mégis csak az lehet, hogy nevetünk egy jót. Vagy picit elszomorodunk, mert ez egy ilyen történet.
És most abból a körülbelül 3 kommentből, ami érkezni fog ide, kettőben máris engem fognak ütni, mert most azt fogom mondani, hogy: Zooey Deschanel nem egy kiemelkedően szép nő, úgyis mondhatnám, hogy átlagos. De ezeknek az átlagos (kinézetű) színésznőknek (olykor) megvan az a tulajdonságuk, hogy brillíroznak a filmszínház "deszkáin" és ezért kiemelkednek abból a bizonyos "jócsajvagyokromkombanahelyem" típusú jellemek közül. Szóval végül is megérdemli ez a lány, hogy megdicsérjem. Habár szerintem ebben a történetben a lány külseje és kiléte nem áll a középpont középpontjában, mert ez a másik félről szól. Szóval JGL - a srác akit fentebb írtam - érzései, érzelmei, boldogsága szolgáltatja az egész film szerethetőségét. Konkrétan, ha a "szakértők" meg is néznék a jelölt filmeket, akkor tavaly ezért neki lehetett volna adni egy szép kis szobrocskát. Egy teljesen egyszerű karakter, de simán megérdemelte volna, mert az életben valami ilyesmi görcs, őrület tör rá az emberre néha, ha találkozik egy Summerrel. A mellékszerepekben feltűnik többek közt Chloe "Hit-Girl" Moretz - akire nem is emlékeztem, de most az újranézés alkalmával több mosolyt is kicsalt belőlem. És a sorozatfüggőknek is van egy ismerős ba-szottul dögös találat, de ez legyen meglepetés. A hawerok pedig hozzák a szokásosat.
Ami nekem az egyik legnagyobb pozitívum ebben a hangulatextáziban, az apró ötletek, amivel feldobják a jeleneteket. Az animációk behozása, az osztott képernyős "hogyan képzelem el" vs. "valóság", a musicales mindenki kicsattan rész, és még van néhány amivel teljesen egyedit, újat szültek a készítők. Ehhez pedig tényleg nem kell 200 milliós CGI vagy Michael Bay, csak néhány kreatív, fantáziaépítgető emberke és kapunk egy hihetetlenül remek élményt. Ritka gyöngyszem ez manapság.
Ezekhez az ötletekhez pedig jó néhány mosolygós poén is társul, amik miatt pontosan az lesz ami. Nézed és feldobja a napod, a kedved, kiránt a szürkeségből. Ezekhez persze kellett a príma forgatókönyv és a beleírt sziporkázó párbeszédek. Az eredmény pedig egy bármikor elővehető romantikus dráma-vígjáték, ami próbálja kitölteni az üresen tátongó űrt.
A soundtracket sem hagyom ki a pakliból, mert pontosan úgy kell bele, mint az előbb felsorolt elemek közül bármelyik. Kihagyhatatlan. Az érzelmek növekedését tökéletesen pumpálják, az EKG erőteljesebb ugrálását előidézve ezzel. Én amint megnéztem, húztam le a.. khm, izé megszereztem magamnak az albumot.
A befejezés pedig pont úgy éri el amit akar, hogy közhelyeket épít, és egyben rombol, remekül szemléltetve a film egészét. Én nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik már öklendeznek a "szerelmet tipikus sablonnal bemutató" filmektől, és néznének valami egyedit, újat. A hangulatbomba garantált. Az értékelésen sokat gondolkoztam (legalább 35 mp-et), és úgy döntöttem, hogy a 8/10 még mindig jár és már-már 9 lesz belőle.
