Megejtettem a favorit sorozatom aktuális évadját. Igen, a tévhitek vagy olyasmik eloszlatása végett mondom, hogy a Rescue me a kedvenc sorozatom. Talán most páran azt gondolják, hogy emiatt elfogult leszek, de majd meglátjátok, hogy mivel fogom ezt cáfolni. A kezdés, mint írtam kaotikus és szétszórt volt, ami valahol igaz talán az egész évadra is. Konkrétan ez a szezon Tommy karakterének teljes sárbatiprásáról szólt. Komolyan. Ezért picit csalódott vagyok, mert a sokak által gyengének tartott 5.évad nálam nagyon működött, megidézve az első-második évados hangulatot, ez viszont alulmúlta azt. Spoileres leszek a továbbiakban.



Valahol várható és életszerű volt, hogy eljutnak ide, de ahogy az első és a második rész lezajlott, hát én azt mondtam magamban, hogy "Tommy ébredj már fel! Vess véget ennek a baromságnak." De nem álom volt. Egyszerűen olyan húzásokkal jöttek elő az írók, mintha 3 vödör Whisky és 4 extazy után ültek volna le megírni az epizódokat. Ebből mondjuk annyi pozitívum azért akadt, hogy a poénok csak úgy sziporkáztak, tehát a 6. évadban ebből nem volt hiány, kaptuk végig a beteg humort. Viszont a dráma néhol átbillent az akarástól és az erőtlensége miatt elveszett valahol mélyen.

Az első, ami szemet szúrt az Franco, Janetre való nyomulása. Egyszerűen tök nem illett a képbe, meg hogy ott rohad náluk minden nap. Plussz a Gavin család lesüllyedése néha sajnos már tényleg szappanoperába csapott át. Mondjuk Tommy és Colleen bepiálása az eszméletlen jó rész volt, a legjobb a 10 közül. De egyébként Colleen alkoholizmusa is túl hirtelen zúdult a nyakunkba és megmondom őszintén engem annyira nem érdekelt, hogy az évad felében szinte csak ezt kelljen néznem. Ami a legjobban hiányzott nekem az a vagányság, a tökösség. A 10 részből talán ha 2-ben éreztem azt, hogy Tommyt nem alázzák porig. Persze valahol érthető, hogy már megöregedtek, nem taknyos fiatalok, akiknek minden megy, de a nőknél és a melóban is egyaránt leégették Tommyt. És inkább az utóbbi zavart engem rohadtul. Mondjuk akad egy-két zseni párbeszéd például mikor Tommy megőrül a bárban és leveri Jimmyt, amiket ott elmond az üt rendesen. Van néhány ilyen, de a teljes egészet nézve ezek csak apróbb pontok.

Aztán ugye jöttek Lou szívrohamával, ami végül is valahol teljesen beleillik a képbe és jól tükrözi, hogy ebből a szakmából kiöregedik az ember és eljön az idő amikor ott kell hagyni. Az a párbeszéd remek volt, amikor ezt Tommynak ecsetelte Lou. Mégis hiába igaz és életszagú, mert ha egy sorozattól pont az erényét veszik el, akkor azt nem esik olyan jól nézni. Mintha az eddig felépített precíz kártyavárukat laponként elkezdték volna lebontani. Nem azt akarom nézni, ahogy Tommy Gavin gyávává válik, ahogy a lánya belepusztul a saját hülyeségébe. A tökös osztagot akarom látni, a drámát amivel pofán vágnak és a humort ami egy összeszokott csapat közt működött. Ez együttesen pedig csak néha fénylett meg ezen a 10 részen.

Az ivásról annyit, hogy ezzel így ebben a formában már nem tudnak sokkolni.  Mert, aki nézte előtte is annak ez már semmi. Egyszerűen már nincs, amit ne láttunk volna a Gavin-alkoholizmusból. És megint ezen lovagoltak többször is, de minek? Eljátszották már ezt, a gyűlésektől kezdve a zugpiálásig, csak ismételték önmagukat, mert ezeket már láttuk ezerszer jobban, működőképesen. Viszont itt befuccsolt ez a képlet. A jellemfejlődések hiánya pedig pótolhatatlan.

Ha valóban sokkolni szeretnének - és mivel szinte már minden drámai elemet megléptek nem könnyű - akkor szerintem Janetet kéne kinyírniuk az íróknak, aztán Sheilat pedig elküldeni a francba, egy elköltözéssel mondjuk. Utána pedig Tommyra és a bandára koncentrálni.

Mellékszerepben feltűnt Peter Gallagher, aki viszont nagyon jót tett az évadnak a Tommyval való dialógusai emelték a szintet, mert hát volt honnan. A Californicationba is szintén zseniális volt a pali. Ki gondolta volna, hogy a Narancsvidék melegszívű apukája ilyen szélsőséges szerepeket vállal majd? Én biztos nem.



A finálé egyébként a többi évadzáróhoz képest harmatgyenge volt, de ehhez a 10 részhez képest egészen jó. Kaptunk két olyan dolgot, amiből már reménykedhettem, hogy na mégis a Rescue me-t nézem. Damien, a cold openbe való feltűnése nálam kiverte a biztosítékot, nagyon durván hatott. Amit utána simán elba*ztak és kidobtak a kukába. Oké, tele van beteg humorral a sorozat, de ide nem kellett volna, ide kellett volna egy kis gyász, komolyság. Nem bírtam Damien karakterét, de megérdemelt volna egy normális "részvétet".Ráadásul még csak a halvány jele sem látszott senkin, hogy megrázták volna a történtek. Az időugrás is katasztrofális lépés, a 9. rész végétől kellett volna folytatniuk. Az epizód vége mondjuk zseniális volt, már csak azért is, mert ha minden igaz és Tommy nem csak flesselt, akkor Damien meghalhatott elvileg.

Ide a végére, hogy az utolsó két felvonásból megvolt az első, és ez amennyire "mellé" ment, remélem a 7. évad pont annyira trafál majd telibe. Mert ezzel így konkrétan kicsit elbasszák a minőségi sorozatukat, amit nem kéne. Inkább Leary vonuljon vissza a színészkedéstől és kezdjen bele egy új sorozatba, mert menne neki. De ebbe a projektbe  úgy látszik már elfáradt a tökös Tommy Gavin. 7/10 megy az évadra, ezt úgy értsétek, hogy talán a 4. évad kivételével 9-10 pont körül adnék mindegyikre.