A prequelek nálam alapból hátránnyal indulnak, mert általában nem szeretem előre tudni egy film végét. A Death Race 2 esetében viszont nem voltak ilyen előítéleteim, hiszen – mint ahogy az várható volt -, rohadtul nem a történetre épít, méghozzá annyira nem, hogy kb. egy az egyben lemásolja az első rész minden fontosabb momentumát.

Carl Lucast egy félresikerült bankrablás után lecsukják, és mivel nagyon kemény meg kevés a haja, rögtön fel is kérik, hogy vegyen részt az ún. Deathmatch-en. A tévében is közvetített viadalon a legelvetemültebb rabok mérik össze erejüket, akik eleinte puszta kézzel harcolnak, majd ha ügyesek, különböző fegyverekhez juthatnak. A háttérből természetesen itt is egy nő irányítja az eseményeket, aki bármire hajlandó a nézettség növelésének érdekében, ezért átalakítja kicsit a játékot, és létrehozza a Death Race-t, ahol felfegyverzett autókkal csapatják a versenyzők. Lucas helyzetét nehezíti, hogy volt főnöke vérdíjat tűzött ki a fejére…

B-film a javából, amiben semmi meglepő nem történik, mégis képes remekül elszórakoztatni, ha nem akarjuk túlságosan komolyan venni. A gondolkodás tehát a legkisebb mértékben sem javasolt, mert a Death Race 2-t egyedül az akció tartja életben. Robbanásból, autósüldözésből és lövöldözésből pedig kapunk az arcunkba rendesen; szinte az első perctől az utolsóig pörgés van, de keményen. Közben persze egy kisebb szerelmi szálat is beleerőltetnek, csak hogy legyen egy kis érzelmi töltete is a dolognak, meg hogy legyen mivel zsarolni Lucast. Szerencsére nem viszik túlzásba az ilyeneket, így a film képes elkerülni az igazán gázos jeleneteket, hogy aztán újult erővel kanyarodhasson vissza a Death Race véráztatta aszfaltjára, ahol Lucas lassan Frankensteinné válik. A járművek továbbra is rohadt jól néznek ki, és nem kevés pusztítást okoznak. A fegyverek „felvétele” ugyanúgy zajlik, mint az első részben, ami egyfajta pc-játék hangulatot kölcsönöz a filmnek.

Ez a hangulat az, ami engem igazán megfogott, és amin a versenyzők, ill. a járműveik bemutatása is dob egyet. A karakterek egyébként eléggé egysíkúak, de nem is vártam különösebb jellemábrázolást. Itt a keménykedésen van a hangsúly, és ezek az arcok ezt maximálisan biztosítják. Egyedül Danny Trejo karaktere volt az, aki többet is mutathatott volna magából, de sajnos nagyon megbújt a háttérben.

Statham hiányában sokan előre leírták a Death Race 2-t, pedig Luke Goss is szimpatikus főhős. Rajta kívül is felfedezhetünk pár ismerős arcot, többek közt Danny Trejo, Ving Rhames vagy Sean Bean személyében. A női vonalat pedig Tanit Phonenix és Lauren Cohan erősítik. Az utóbbi név elsősorban a sorozatfüggőknek csenghet ismerősen, mert a hölgyemény régebben az Odaát Belájaként tört borsot a Winchester-fiúk orra alá, legutóbb pedig a Vámpírnaplókban tűnt fel.

Annak ellenére, hogy elkerülte a mozikat, és egyenesen DVD-n jelent meg, kétség sem férhet hozzá, hogy sok értelme nem volt a film elkészítésének, mert tényleg ugyanolyan, mint az első. Akit ez nem zavar, ráadásul a gondolkodást is félre tudja tenni, annak viszont nem fog csalódást okozni. Nem szabad túl sokat várni tőle, de amit ígér – agyatlan autós-lövöldözős zúzást egy butuska alibitörténettel -, azt maximálisan szállítja. 6/10